Izgalmas zenei utazáson vehetett részt az, aki ellátogatott a Bartók Terembe a 15. születésnapját ünneplő szombathelyi General Harmony Singers jubileumi koncertjére. A nagy klasszikusoktól a népzenéken át a popig mindenből kaptunk egy kis ízelítőt, a koncert és az évforduló kapcsán pedig interjút kértünk a külföldön is népszerű zenekartól, amellyel néha mintha nem tudna mit kezdeni a város.
A változatosság gyönyörködtet
Ami a Bartók Teremben tartott jubileumi koncertjüket illeti, azt Muszorgszkijjal, Mozart Varázsfuvolájával és egy Debussy-darabbal kezdték, majd váratlan fordulattal egy megzenésített Shakespeare-verssel folytatták.
A hangulat fokozásához az együttesvezető Fehér László felkonferálásai és sztorijai is hozzájárultak. Egy példa: Egyik régebbi fellépésük egyikén, ahol szintén a Rózsaszín párduc zenéjét adták elő, nem volt felvezető szöveg, csak ének. Megkérdezték az ottani nézőket, tudják-e mit hallottak, annyit segítettek a közönségnek, hogy rózsaszín és hosszú farka van…Duruzsolás, sustorgás, majd egy bekiabálás: „Rózsa Sándor!”
Az örökzöldek után még könnyedebb dallamok jöttek, a Beach Boys-féle tengerpart után a kulináris élvezetekbe is belekóstolhattunk: meghallgathattuk, hogyan kell elkészíteni a chili con carne-t General Harmony módra.
Aztán néhány Beatles-dal után átiratok következtek különböző népek zenéiből: argentin, chilei, perui dallamokat és egy egzotikus csemegét is az afrikai őserdőből. Ez utóbbiban már nem csak a hangszereket helyettesítették énekhanggal, hanem a különböző állatok hangját is.
A közönség háromszor tapsolta vissza őket, így a klasszikusok és Beatles mellett még finn népzene is érkezett, amely a becsiccsentéstől a beszámíthatatlanság állapotáig minden fokozaton átvezette a hallgatóságot.
A koncert másfél órájának egészen biztosan sikerült minden jelenlevőt kikapcsolnia és kicsit elvarázsolnia, aminek egyik magyarázata, hogy a General Harmony Singers előadásán mindvégig érződik, hogy szívből énekelnek, élvezik, amit csinálnak és nem mellesleg jól érzik magukat a bőrükben.
Ha zene, mi elénekeljük
A koncert és a 15. születésnap apropóján Fehér László zenekarvezetőt faggattuk a műhelytitkokról.
ALON: Azt tudjuk, hogy az énekegyüttes 1991-ben alakult. De hogyan történt a dolog, és kik az énekegyüttes alapítói?
Fehér László: 1991-ben Szombathelyen nagyon sok színvonalas kórus működött. Négy kórust külön kiemelnék, - a Deáky István vezette Szombathelyi Énekegyüttest (korábban Jeunesses), a Vinczeffy Adrienne vezette két kórust, a BDTF Vegyeskarát, a Szimfonikus Zenekar Oratorikus Kórusát, továbbá a Horváth Rezső vezette Orchidea Nőikart. A General Harmony Singers ezen kórusok tagjaiból alakult. Gyakorlatilag itt sajátítottuk el a közös éneklés rejtelmeit.
Jómagam mint tag, illetve kisegítő, a fent említett együttesekkel mind kapcsolatban álltam, az itt kötött baráti kapcsolatokból indult el maga az ötlet, hogy valami újszerű, és nem gyakran hallható dolgot kellene létrehozni. A jelenlegi nyolc tagból öten abszolút alapító tagok: Fehér László, Horváth Károly, Kiss László, Maklári Mónika és Szilágyi Sándor. Pethő Judit és Varga Edit a megalakulás után néhány hónapra rá lépett be az együttesbe, de a legfrissebb énekesünk Kónya Évi is már közel tíz éve a General Harmony Singers tagja.
Az eredeti együttes is 8 főből állt? Mi volt a motiváció, ami elindította a General Harmony énekegyüttest?
Igen, az együttes eredetileg is 8 fővel alakult meg. Az összetétel is 4 lány, 4 fiú volt. Később, - mivel a kezdetekkor még nem használtunk technikai berendezéseket, - a basszus szólamot egy fővel megerősítettük, így dolgoztunk egy jó ideig kilencen. Majd a plusz basszusunk elköltözött Szombathelyről, így visszaállt az eredeti 8 fős csapat.
Mivel valamennyien már jó pár éve különböző kórusokban énekeltünk, de baráti szálak már összefűztek minket, így megpróbáltunk egy főleg baráti alapon működő, kis létszámú, jól mozgatható, ám lehetőség szerint jó színvonalú vokális csapatot létrehozni. Egy olyan együttest, ahol nem csak a próbákon és fellépéseken vagyunk együtt, hanem az éneklésen kívül is jól megértjük egymást. Akár egy sörözőben, egy közös kerti partin, vagy közös nyaralásokon.
Akkoriban új lehetett ez a műfaj, hogy csak énekhangon szólalnak meg az előadók. Mikor volt az első fellépés? Milyen volt a közönség fogadtatása?
Annyira új volt ez a vokális stílus, hogy Magyarországon gyakorlatilag nem is létezett. Mi is csak „nyugati” együttesektől hallottunk hasonlót.
Amellett, hogy ez egy könnyednek tűnő stílus, rettentően nehéz elsajátítani. Megszokni, hogy minden tag gyakorlatilag szólista szerepet tölt be, vagy például egy hegedűszólamot elénekelni nem egyszerű dolog. Így a megalakulásunkat követő másfél évben csak próbáltunk. Az első „nagy dobásunk” 1993 márciusában volt, a bemutatkozó koncertünk a szombathelyi Bartók Teremben. Ahhoz képest, hogy elővételben összesen 4 jegy fogyott, az esti koncerten a lépcsőn sem volt szabad hely, totál teltház volt. Erre szokták mondani, hogy „kirobbanó siker”.Úgy hiszem, az, hogy 15 éve együtt vagyunk, jórészt a közönség pozitív fogadtatásának is köszönhető.
Mi az, ami meghatározza, hogy milyen zenét választ az énekegyüttes? Egyáltalán milyen zenei irányzatokat képvisel a General Harmony Singers?
A zenei stílust már az elején kiválasztottuk, melynek hivatalos neve nincsen. Én legszívesebben a Swingle Singers egyik lemezének a címét tudnám említeni mint a stílusunk meghatározóját: „If it’s music, we’ll sing it”, azaz „Ha zene, mi elénekeljük!”. Ez azt is jelzi, hogy semmilyen irányzatnál nem ragadunk le. Legyen reneszánsz, barokk, klasszikus zene, örökzöld, popsláger vagy érdekes népzene, mi elénekeljük.
Hogyan tudjátok a próbákat összehangolni, hisz 8 ember az élet 8 különböző területén mozog a civil szférában? Milyen gyakran és hol találkoztok?
Általában heti két alkalommal tartunk próbát, de vannak lazább és feszítettebb időszakok is. Az utóbbi főleg nagy önálló koncertek, vagy lemezfelvételek előtt. Ilyenkor van úgy, hogy naponta is találkozunk, vagy több napra együtt elutazunk valahová „edzőtáborozni”. Ilyenkor persze nem „csak” próbával telnek a napok.
Többfelé jártatok már külföldön is. Az utóbbi években merre és melyek voltak a legemlékezetesebb fellépések? Milyen felkéréseket fogadtok szívesen?
Voltunk már koncertezni Dániában, Olaszországban, Németországban és természetesen a „sógoroknál”, Ausztriában is többször. Egyszer majdnem mentünk Törökországba is. Természetesen mindegyik fellépés emlékezetes számunkra, de vannak kiemelkedő jelentőségű koncertek is. Ilyen számunkra a már korábban említett bemutatkozó koncert, ami számunkra áttörés volt.
1993-ban részt vettünk Kisteleken egy szórakoztató zenei kórusversenyen, ahol az együttes kiemelt nívódíjat kapott. Emlékezetes még - szintén ebben az évben (mikor még nem voltak kereskedelmi tévécsatornák) - a Friderikusz Show-ban való szereplésünk is. Szívesen emlékszünk vissza arra a dániai fellépésre, mikor a házigazdák figyelmeztettek minket, hogy abban az országban nem divat mindent megtapsolni, ha nem tetszik a közönségnek, úgyhogy ne sértődjünk meg, ha nem tapsolnak. A koncert közben és a végén nemhogy csak vastapsot kaptunk, hanem még a lábukkal is dübörögtek. Ez valóban elismerésnek tűnt.
A stílus, amit művelünk, gyakorlatilag minden helyszínen megállja a helyét. Mint azt koncerttapasztalataink is igazolják, e széles repertoárral az együttes képes minden korosztály zenei igényét kielégíteni önálló hangversenytermi koncerteken éppúgy, mint templomi koncerteken, szállodák kulturális programjában, és egyéb rendezvényeken.
Négy megjelent lemez és számtalan fellépésről. Szombathelyen miért nem hallani rólatok gyakrabban?
Azt hiszem, ezt nem tőlem kellene megkérdezni. Egyébként vannak Szombathelyen fellépéseink, de ezek afféle zártkörű „céges bulik”. Önálló koncertünk most már évek óta csak akkor volt „szűkebb hazánkban”, ha mi szerveztünk magunknak. Mint például ez a 15 éves jubileumi koncert, melyre a zord időjárás, és az angol-magyar focimeccs ellenére is sikerült megtöltenünk a Bartók Termet.