A blues vasi rajongói sem maradnak a fesztivál nélkül. A hétvégén tartották az első Bluesfesztivált Sárváron, amelynek jellegzetessége, hogy kizárólag vasi zenekarokat hívtak meg. Mi azon kevesek közé tartozunk, akik ott jártak a Kossuth Művelődési Ház udvarán. Valaki említette, bluesboomot terveztek, ami a fellépő zenekarok létszámában meg is mutatkozott, a közönség érdeklődésben viszont kevésbé.
Az ALON korántsem tudósítói minőségében jelent meg a rendezvényen, ráadásul sikerült elveszítenünk a fesztivál plakátját, amelyre jobb híján jegyzeteltünk. De megkísérljük rövid emlékriport keretében feleleveníteni, mit láttunk, hallottunk. Mert ennyi jár nekik. Már a szervezőknek, és nem utolsó sorban a zenekaroknak.
A pénteken este hatra meghirdetett rendezvényre már ötkor megvesszük a jegyet, attól a hölgytől, aki szívélyesen mutatatott utat előzőleg szállásunk felé. Azért jöttünk ilyen korán, mert szerettük volna elkerülni a sorbaállást, a karszalaggal könnyű bejutást reméltünk.
Ebben nem is csalatkoztunk, mert a kezdés előtt pár perccel sem ostromolták bluesra éhes tömegek a vár kapuját, és ez a helyzet nem változott kora hajnalig se, amíg az első napi jam session tartott, sőt a másnapi folytatáson se voltunk többen.
Na de na szaladjunk ennyire előre. A rendezvényt Markó Péter, mint ötletgazda és a bulit részben szponzoráló megye elnöke nyitotta meg, mostanában megszokott kissé fanyar stílusában rögtön „kedvenc újságíróját idézve” (de meg nevezve), aki a jazzfesztivál egyik fellépője után olyasmit írt: magyar ember ne játsszon bluest. Ezzel aztán sikerült is belopnia magát nem csak a zenerajongó elnök, hanem a zenészek és a közönség szívébe is. Peltzer Géza nevét Cserga mondta ki, aki emlékérmet kapott, (de nem ezért, hanem a szervezésért, és a rendezésben, lebonyolításban is megmutatkozó fáradhatatlan, minden részletre ügyelő munkájáért).
Mindenestre a zenészek és közönség konszenzusra jutott abban, hogy ennyi erővel ne játsszon francia sanzont se magyar ember. A tanácsot a helyszínen amúgy senki nem fogadta meg, így aztán sor került az eredendően valóban fekete zene fehér és kevésbé fehér klasszikusainak a közönség számára azért elég meggyőző vasi interpretálásra.
A rendezvény célja történetesen az volt – mint azt Markó Péter elmondta, hogy a szűkebb pátriánkban egyre gyarapodó blueszenekaroknak adjon egyszerre fellépési lehetőséget, a teljes kínálattal megismertetve a közönséget és hogy a bandák is hallhassák egymást.
Ez utóbbi cél is csak részben valósult meg, mivel az első napon fellépő Blues Faces, Exxxtra Blues Band, Westend Blues, és a húszéves Cserga és Barátai Blues-Rock Band tagjai közül – kivéve az utolsó fellépőt – sokan a koncertjük után távoztak.
Számunkra igazán az Exxtra Blues Band volt ismeretlen név, de érdemes volt megismerkednünk velük, a Westend okozott viszont némi csalódást az egyébként iparosmunkának korrekt, de nagyon rutin előadásával.
Mivel a jam sessionra jószerével elfogytak a zenészek, ez kicsit nehezen jött össze. Sajnálatos, hogy ennyire rohanó világban élünk, érdemes volna megállni kicsinykét például a sárvári vár udvarán.
Másnap a S'üvöltő, a Fuzz Box, a Blues Jam , a Grateful Memorial Band (remembering to Rory Gallagher) játszott, és megfigyelhettük azt is, hogy a zenekarok tagjai között nagy az átfedés, vannak, akik három társaságot is erősítettek. Így aztán egy kész jam session a vasi bluesélet.
A közönség lelkesedében felülmúlta létszámát, mindkét nap bár nagyon szűk körben, ám annál jobb hangulatban hallgatta végig a koncerteket. Hogy miért voltunk ilyen kevesen, azt a szervezőknek kell elemezniük. Egy biztos: nem a „nevekkel” volt baj, hiszen bármelyik zenekar, ha egyedül lép is fel, több embert vonz a padlásra vagy a Szimfónia presszó teraszára, mint ahányan az összes fellépőre összesen kíváncsiak voltak ez alkalommal. Tehát nem is az a gond, hogy a műfajnak ne lenne tábora. A jegy ára se lehetett riasztó, két napra 1500 forintért lehetett belépőt venni. (A rendezvényt támogatta a NKÖM PANKK programja is.)
Talán a promóciót lehetne fokozni, (és nem csak a még több el nem olvasott, a többi között elvesző plakáttal), talán az időpontot kell megváltoztatni, de szerény véleményünk szerint mindenképpen érdemes lenne kitartani a hagyományteremtő szándék mellett.
Kapcsolódó link:
Háttérinfók a fesztiválról és mindenféle sárvári történésekről