Karneválblog 2006: Szombat - vasárnap

„Én még ennyi embert nem láttam egy helyen” – mondja a felvonulás utáni percekben egy miskolci vendég, így értékelve a Fő téren és a Borok utcájában kialakult népsűrűséget. Lajkó Félixet nem értékelte. A vasárnap a szemlélődésé, a fotogén második felvonulásé, az esőé és a Markovics családé, akiknek sikerült a csoda: megénekeltették a szombathelyi közönséget. A hosszúra nyúlt blog bezár, a karnevál elköszön, mi itt maradunk. .

„Én még ennyi embert nem láttam egy helyen” – mondja a felvonulás utáni percekben egy miskolci vendég, így értékelve a Fő téren és a Borok utcájában kialakult népsűrűséget. Lajkó Félixet nem értékelte. A vasárnap a szemlélődésé, a fotogén második felvonulásé, az esőé és a Markovics családé, akiknek sikerült a csoda: megénekeltették a szombathelyi közönséget. A hosszúra nyúlt blog bezár, a karnevál elköszön, mi itt maradunk. .

Szombat

9:25

Lefőzök egy bikaerős kávét és kiülök vele a kertbe. Kissé leamortizálva pislogok a napba. És csak most jön a java. (J.A.)

10:00

Pontosan ugyanabban az időben sétálok a Thököly úton és a vásártéren, mint tegnap. Mintha más bolygón lennék. Minden árus kipakolt, és már szép számmal akadnak érdeklődők és vásárlók is. Nem csoda. Az idő gyönyörű, hétágra süt a nap, és a jó idővel megjött az igazi karneváli hangulat. Az utcákon megjelentek a tógás emberek, zászlóforgatók, utcazenészek, bohócok. Még elviselhető a tömeg. Beszerzem az évi szokásos vásárfiát: a tulasi kézzel öntött növényi szappanokat. (Sue)

10.05

…Jó, azt az utolsó két deci vöröset már nem kellett volna tegnap este. Kissé túllőttünk a célon a Borok utcájában, így most igen korainak tűnik ez a 10 órai kezdése a keretjátékoknak a Ferences-kertben. A korhű díszletként felépített terület igencsak rásegít, hogy a közönség nagy átéléssel kövesse a műsort. Idén mintha kevesebb csapatot látnék táborozni, ami azzal magyarázható, hogy a tavalyi évben a karnevállal egy időben zajlott a hagyományőrzők találkozója is.

A műsor élvezetes, nekem különösen az tetszik, hogy a harcosok és segítőik láthatóan teljesen beleélik magukat a játékba. Egy-egy küzdelem végén a közönség dönt a legyőzött sorsáról: élet vagy halál.

A Savaria Legió táborhelyén, a színfalak mögött megpillantjuk Hankó Faragó Miklóst, aki korhű jelmezben éppen a sült húsnak valót forgatja meg a fűszerben. Jó látni, hogy volt államtitkárunk kitűnően megállja a helyét az élet más területein is… (morn)

11:45

A nagy harcok után levezetésképpen átsétálok a Kalandvár utcába, ahol valóságos gyermekparadicsom üzemel. Játszóházak, mesedarab, középkori céllövölde és megannyi mosolygó aprónép mindenfelé. Ebéd után kihozom a lányomat. (morn)

15:55

Kivittem a lányomat. Egy hatalmas fecskendővel oltott egy égő bódéban tüzet. Képes volt csankem 20 percet sorba állni ezért a mutatványért. Én meg addig csinos tógás anyukákkal beszélgettem jót…

Beüzemeltük a mászókákat, hallgattuk Gryllus Vilmost, amint dalol, megnéztük a korongozókat és mindeféle körhintákkal szédítettük magunkat.

Fél 5 felé elkezdett szemerkélni az eső, így irány haza. Este nyolckor felvonulás lenne. Aggódok. (morn)

16:23

Elkezd csepegni az eső. Még aggasztóbb, hogy az Országos Meteorológia Szolgálat honlapján a következő térkép található.

Azt írják, hogy főként a régió északi részében valószínű a zivatar, de azért mégis … (J.A.)

19:10

A KISZ-lakótelep felől már megindultak az emberek, egy kislány a Perint-parton a legutolsó római divat szerint öltözve. Magam biciklivel, amit a városháza kerítéshez lakatolok, égő lenne, ha drótszamaram megmakacsolná magát a tömegben. Jól sejtettem, a Balázs Elemér Groupból még maradt nekem is néhány szám. A népek körbeszalagozva, arccal a felvonulás felé, egyelőre viszont engem bámulnak, mit himbálom magam, pláne mit nézek el a fejük fölött. Aztán rájönnek, a színpadon még van valami. Nem is akármi. (K.GY.)

19:20

A sötét felhőket szerencsére teljesen elvitte a cica, így semmi akadálya az esti felvonulásnak, hacsak az nem, hogy nemcsak a kordon mellett hullámzik a tömeg, hanem azon belül is. A Bejczy utca lelátók már most majdnem tele. Ha valakinek vendégei vannak, vagy egyszer tényleg látni és érteni akarja, mi is történik a felvonuláson, lehet, érdemes befizetnie az ülőhelyre. Mennyibe’ volt az idén egy szék? (J.A.)

19.30

Utam a Fő téren túlcsordult szemetesek mellett visz, az idén kevés a kuka. Tapossa laposra? A népek viszont fegyelmezettek, a szemetet szépen a tövükbe helyezik. A térre begördül egy narancssárga kocsi.

A VAOSz-udvaron már csönd, a hastáncosok az Aréna utcában gyülekeznek, a büfénél apukák töltekeznek, söröspoharakkal, nagyméretű fröccsökkel kezükben foglalják el helyüket a Kőszegi utcában. Milyen érdekes, tavaly ugyanez a család állt mellettünk, és apukának ugyanekkora sör volt a kezében és ugyanígy morgott a családra. A mozi árkádja alatt Ritmusállomás, felfordított vizeskannákon, festékesdobozokon üti: meglepetés-produkció, jópofa. (K.GY.)

20.00

Megérkezik lányom. Valami mást mond, miért vált le a mozi előtt álló osztálytársairól, de én tudom: félt, hogy nem érkezik meg a barátnőm, és nem lesz ki a tapsbriga működéséhez feltétlenül szükséges két fős létszám. Végül befut H., így már hárman lettünk, akik tapsolunk. Nagyjából ennyien is maradunk a föl és alá tíz méteres körzetben, odébb hatékonyabban működnek a tenyerek. A felvonulás kicsit halványabb, mint máskor, hiányzik a rengeteg légiós. De lelkesedésünk nem csökken, az se hűti le, hogy köröttünk szinte mindenki fapofa, kezük a mellük alá ragadt, hihetetlen. Jön Claudisjordántamás, Légiósnagyfőnök-polgármester, Magiszterszelegyörgyi, Reneszánszszommerildi, és a többiek, ismerősök Vesta szűzzé, patriciussá, plebejussá lényegülve. Mindnek kijárna egy köszi. Köszi. (K.GY.)

20:05

Csúcspontjához közelít a dolog, elém ér a menet eleje: a szombathelyi fúvósok. A zenészek a szokás szerint tógában, a karmester kezében valami fura tárgy, ami messziről erősen emlékeztet a söprűre. Már tudom, hogy honnan ismerős a zene: a Caesar stratégiai számítógépes játékból.

A zenekar után néhány perces váratlan pauza, lehet valami porszem került a gépezetbe, mindenesetre rendezők és rendőrök jönnek a kordonon belül: jó nagy tapsot kapnak. A menet elején a cseppet sem történetinek, sokkal inkább űrlényeknek kinéző Homo Ludens társulata. Aztán győz a konvenció és a megszokás, annyi finomsággal, hogy karnevál first ladyjét már nem Dávid Ibolyának, hanem Major Nikolának hívják, ugyanis az első kocsin Jordán Tamás mellett a pénteki Savaria Szépe választás győztese integet, míg az MDF elnök asszonyának – ha jó látom - meg kell elégednie a második hellyel. A nap kérdése: hányadik lett volna Dávid Ibolya a Savaria Szépe versenyben?

A vonulás mintegy 30 percig tart, most is a római jelmezek adják a menet többségét, benne a légióruhás polgármester, egyéb helyi nobilitások és sok már ismerős, utánuk a különböző történelmi korok képviselői, idén zászlóforgatókkal felturbózva. Aki először látja a fényeket, a színeket, hallja a zenét és a puskalövéseket, egészen biztosan beleszédül kicsit, így sokadszorra azonban már nem okoz különösebb szívdobogást. (J.A)

20:35

A Nagyszállóval szemközt találunk egy helyet, ahonnan megnézzük a fáklyásmenet felső harmadát. Javaslatokon töröm a fejem, melyeket az önkormányzat felé nyújtanék be arról, hogy rendeletileg tiltsák meg a gyerekek nyakba vételét, amennyiben az illető mögött is áll valaki. Le azért nem maradunk semmiről, mert egy nálam is jó fejjel magasabb (én vagyok közel 180) nő hátulról mindent közvetít társaságának: "jön egy félpucér pasi, meg még egy, van náluk fáklya is", ilyenek. (Rose)

21:00

A belváros utcáin iszonyatos tömeg keletkezik. A Thököly úton, a Fő téren és a Borok utcájában lépni alig lehet, nemhogy az étel vagy italstandokhoz jutni. Közben városháza első emeletén minőségi állófogadás kezdődik a VIP-vendégeknek. (J.A.)

21.15

Éhesek vagyunk, de semmi kedvünk sorba állni kenyérlángosért. A jelek szerint mindenki más is éhes, és kenyérlángost akar. (Rose)

21.20

Úgy tíz perc alatt jutunk el a cserszegiig, hogy Lajkó Félix előtt vételezzünk egy kis fröccsöt, nagyot. Igyekszünk az emberfolyóban számunkra kedvező irány áramlatot elkapni, sokan vagyunk, színészeknek állunk gátat, ismerősökkel alkotunk jókedvű szigetet. Végül sikerül fröccsünket veszteség nélkül a kakasülőre juttatni, csodálatos tömeg gyűlt össze, alattunk a Bor utcára váró sor már a Fő tér sarkánál kanyarog.

Elveszett egy pesti nagymama meg nagypapa, nyolcéves kislány keresteti őket. Ha már az esőcsinálókat kicsináltuk, a következő technikai javaslatom: a Borok utcáját tegyük át a Thökölybe. (K.GY)

21:50

Bekukkantunk a Művészetek utcájába, ami ekkor olyan kihalt, mint egy elnéptelenedő baranyai kistelepülés. Egyetlen sátornál árulnak valamit, egy másiknál egy felfokozott hangulatú társaság szórakoztatja magát. A Belsikátorban belenézünk a Ferrum Színpad előadásába, de az élvezetet jelentősen rontja, hogy mögöttem egy alkoholgőzös társaság minimum a színészek hangerejével nyomja. Az utcaszínháznak is megvannak a korlátai. (J.A.)

22.30

Meglepődök, hogy ennyien kíváncsiak Lajkó Félixre, de nem csodálkozom, hogy az első szám után néhányan távoznak, hát ez nem a Lagzi Lajcsi kisöccse. Sokan lehetnek olyanok is, akik nem tudták, mire neveztek be, de a helyükre ragasztja őket a hegedűszó.

Mellettünk ismerős, kitűnő túrós pogácsájával kínál, nagykabátot vesz elő. Jó ötlet, de lúdbőr ellen az sem véd. Nem baj. (K.GY.)

22:30

Egy gyors kör a tüzes produkciótól hangulatos Thököly utcában, majd szándékosan besodródunk a városháza előtti nagyszínpad elé. A lelátókon telt ház. Lajkó Félix majdnem percre pontosan kezd, és ez szimpatikus, csakúgy mint az egész, a zsenialitás határán járó produkció. Kelet-Európai népzenéből, klasszikus zenéből, dzsesszből, rockból és még a jóisten tudja miből összeálló zene, aminek kapcsán azért nehéz stílusról beszélni, mert maga Lajkó Félix a stílus, extatikus, öntörvényű és magában értelmezhető. Fényévnyi távolságban a kommersztől, de az emberi lélek olyan bugyraiban fejti ki hatását, hogy még a megrögzött Danubius-hallgató sem menekül a hatás alól. Szombat este besöpörheti a főnyereményt az, aki ilyen zenéken szocializálódott. Kicsit sajnálom, hogy én nem. (J.A.)

22:40

Teszteljük az első borokat, évek óta nem látott ismerős kéri, hogy kérjek neki is, ő sem szeret sorba állni. Legyen, egyszer van karnevál. Végül nem veszünk jégbort decinként nyolcszázért. Megtaláljuk viszont a középiskolai angoltanáromat, ahogy mindent évben. Mindig megkérdezi, hogy vagy, aztán mire válaszolnék, elsodor a tömeg. Ne aggódjon, tanár úr, majd jövőre. Később mégis beállunk a sorba kenyérlángosért. Vagy ez a kemencés lángos? Mindegy, a neszmélyi egységről van szó a Borok utcájában. Szerencse, hogy éhesek voltunk, mert egyébként szinte ehetetlen, félig nyers a tésztája, és nincs rajta sajt. Bízom benne, hogy a többi helyen jobbat adnak. A borra nincs panasz, nálunk a cserszegi fűszeres és az irsai muskotály a befutó. A bloggereket nem találom. (Rose)

23:35

A Fő tér felé vesszük az irányt, de leakadunk útközben egy spontán dobolásnál. Végre megtudjuk, mi az az Artistica Anam Cara, akiket K. Gy. emleget folyton, és nem véletlenül, tényleg iszonyat jók.

Tovább nem is jutunk a városháza csücskétől, mert kezdődik a tűzijáték, a képet csak a városháza már említett csücske zavarja. Aki tőlünk északabbra leledzik, garantáltan nem lát semmit, viszont később megtudom, hallani még Kámonban is lehet mindent. F. megkérdezi: "Ilyen sok pénze van a városnak?" - és mindezt nem cinikusan, csak érdeklődve és kissé meglepetten, mint nem idevalósi, aki látja először a karneváli programokat, aztán azt, hogy még tűzijáték is van. (Rose)

00:05

Már a szobából hallom, hogy elindult a tűzijáték. Az ablakból kinézve látom is a rakéták fénycsóváját. 16 éves korom óta nem értem, mit szeretnek az emberek ezen. A monitorvédő programom által rajzolt fraktálok például ezerszer érdekesebbek, mint a legprofibb tűzijáték. (J.A.)

Vasárnap

10:00

A Fő téren épp csak annyian lézengenek, hogy nyugodtan körül lehessen nézni, annál viszont többen, hogy egy egyszerű hétvégi nap látszatát keltse. Eddig minden évben ellenálltam a kísértésnek, és kihagytam a pénzverdét, de idén már muszáj. Rögtön ütünk is kettőt, a két savariásat, ezeken kívül lehetne még István ill. Mátyás királyosat is. A további pénz(el)veréstől megkímélendő magunkat, átmegyünk a Ferences-kertbe. (Rose)

10:30

Épp a helyi légió gyakorlatozik, mikor odérünk a kertbe. Az elhúzódott tegnap este után meglepően sokan vannak már talpon, tele az egész lelátó, plusz még körben is ülnek a kíváncsiskodók. A légiósok után a gladiátorok harciaskodnak, akiket császáruk zsinórban ítél halálra, hiába a könyörgés. Már Kassai Lajos lovasíjász-bemutatója zajlik, amikor elcsípek egy csevejt két tógás csaj között. "Várj, még ne menjünk, lógok kétszázötvennel Polluxnak." "Az ki? " "Egy gladiátor, de biztos van rendes neve is..." Azt értékelem, hogy pergősen mennek egymás után a műsorok, nincsenek hosszú unalmas szünetek, és hogy van tisztességes klozet a Ferences-kertben, azt kevésbé, hogy büfé viszont egy szál se, pedig eléggé tűz ahhoz a nap, hogy ásványvizet akarjak, de azonnal. (Rose)

11.15

Már majdnem beállok a sorba egy standnál, hogy kétszázért vizet vételezzek a Thökölyben, mikor észlelem a Vasivíz sátrát, ahol arra buzdítanak, hogy igyak inkább csapvizet. Meggyőznek, mert hűs, ingyér van, és nincs sorbaállás. Éhesek is vagyunk már, a bódés kínálat most annyira nem jön be, inkább irány a VAOSZ, ami előtt a Keleti Udvarban éppen hastáncot tanítanak egy csapat önkéntesnek. Nem állok be fejleszteni a mozgáskultúrámat, annál már sokkal, de sokkal éhesebb vagyok, irány be az étterembe, gyomor előkészítve egy jó kis velős pirítósra, aztán megtudom, hogy elfogyott, jöjjek vissza hétfőn. Kösz. El. (Rose)

13.00

A Romkert inkább úgy fest, mint egy sírkert, olyan üres. A színpadon valamiféle jóslásos játék folyik, gyér érdeklődés mellett. A kitelepült Gödörnél végre vételezek egy langallót, ami valamivel ehetőbb, mint a tegnapi kenyérlángos, de lehet, hogy ezt csak a fokhagyma teszi. Vissza a Belsikátoron át, hogy végre felismerjek egy valódi camera obscurát, de aztán mégsem. Nem igazán reagál senki a jelenlétemre, ezért továbbsétálunk. (Rose)

15:00

Miután az összes megviselt helyi rádiós stábot megtaláltam, lassan elkezdődik a kettes számú felvonulás, a kisebb, ám de naposabb. Illetve őszintén remélem, hogy végre kezdődik, mert már félórája dekkolunk a kordon megett, mert most már látni is szeretnénk, és nem csak gólyalábasakat.

Igaz, hogy ez már csak "menet light", kevesebb parádé, de valamivel mintha látványosabb volna az estinél, nyilván a színes ruhák kavalkádja miatt, ami a sötétben nem jött át. A felvonulók kb. 25 perc alatt el, Artisticáék még mindig naggggyon jók, teszik-veszik, kelletik magukat. Menet végén aztán a biztonságos ember megfegyelmezi a népet: „még ne tessék kordont bontani, öt perc múlva jönnek vissza”. Értelmes női hang srégen jobbról: "Ugyanezek?"

...ahogy, remélem, majd 2007-ben is. Ave! (Rose)

15:05

Valahogy úgy gondoltam, hogy a vasárnapi felvonulás már csak olyan levezetés, ezért aztán eddig nem is nagyon forszíroztam, hogy megnézzem. Most azonban keményen rám került a sor, mivel J.A. kolléga teljes joggal lestoppolta magának a vasárnap délutáni sziesztát, készülve az esti pörgésre.

Pedig nem rossz. Ami sötétben nem látszik, az fényes nappal is átjön. Szépek a ruhák, felismerhetőek az arcok, sokkal színesebb az egész. Jó, néhány húzónév hiányzik, ezért talán ez a második menet inkább már a miénk, szombathelyieké. Kisebb a tömeg és a gyermekek is jobban odaférnek. Mellettem egy kisfiú felkiabál az egyik lovagnak: „Téged meg szeretlek, mert olyan nagy a szakállad, meg az íjad!”

Amúgy mi a Bejczy utcában kétszer is élvezhettük a felvonulást, mert egy kis kört megtéve visszafelé is előttünk masíroztak el. Nem volt unalmas az sem.

A Fő tér, a Borok utcája és a Thököly tele emberekkel, mintha tegnap este óta innen nem ment volna még haza senki. Lehet, hogy tévedek, de szerintem ez minden idők leglátogatottabb karneválja.

5 után indulunk haza, de félúton, már az autóban ülve elered az eső. Hát ezt a pár órát még igazán kibírhatná. (morn)

15:30

Az ifjúság megnyugtat – gondolnám. A Kalandvár helyi kirendeltsége. Velem közel egykorú hosszúlábú szőkeség kárálja a férjeurát meg a kezében valami csomagolt strucclábfélét ölelgető fiát, hogy „Ilyen szart még egyszer nem veszünk!” A lángos két lépés után hitelevesztett, szalvétát majdnem csak felárral adnak (kérnem kell), a söröm langyos (majdnem alkoholmenteset kapok!). Sebaj, ott egy pad, az legalább kényelmes.

„Beszarás, ég a tető!” – löknek fel félúton kissrácok, hogy még mielőtt uccu neki a tűzoltókocsi felé. Oké, én kompromisszumképes vagyok, engem le lehet beszélni a kompromisszumképességről. Ha harc hát legyen hadisarc. Könyök ki! Addig azonban ültő helyből a világ.

„Gyakorolt a pukedlit!” – hallom mellőlem egy apuka szájából az instrukciót be is tartó magyar udvarhölgy lányának. Le is tüdőzöm a túlspécizett korty sört. Tudniillik ez a neve a kutyámnak. Én legalábbis így hívom. (Irédy)

16:15

Beígértem a blogon az FmzerO megvizitálását, hát engedek az oda vivő direkcióknak. „Képzeld el! A harcosok olyan harcosok, akik az esőben is tudnak harcolni!” Ez ekkor még bőven a fantasztikum vonzáskörzetébe tartozik, de később bőven elhétköznapiasul. „Here comes everybody” – mondja Joyce valahol. Ami nyersfordításban annyit tesz, hogy „Bárkiből mindenki lesz, aki megázik, mert nem visel esernyőt a kezében!”. Most persze még a dobcsoport jön szaxofonnal, mutatványos tárgyakkal ügyeskedő ritmuskövetőkkel és csilingelő derekú, szélesen kilengő ruharojtozódású hastáncosnővel. (Irédy)

17:20

Az eső nekikezdi a magáét. Sokakban már a Fő téren járva is menedékhelyek felkutatásának vágya keres célt. Végig a Borok utcáján. Közben cserszegi fűszerest kapom társul meg egy szelet langallót. Így állok be egy balkon alá esőárnyékba a színpadhoz. Kisvártatva mellém húzódik a hastáncosnő, a cigarettás tanácstalanságát az öngyújtóm oszlatja. Ott elől meg a Vodku v Glotku klezmer együttes szaporázza a lakodalmas kedvet. Újból rájöhet a különben derekasan fanyalgó is, hogy csak a mulatós, táncoltatós zenére lehet igazán rábíznia magát ösztönileg. Ez pedig bőven az. Ahogy a bor is kikívánkozza a maga második három decijét. (Zene- és borelemezésbe most nem bocsátkoznék. Arra ott a kedd.) (Irédy)

19:00

Még mindig esik. SMS kétfelé, hogy leragadtam a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band koncertjén. Mire kik-ki visszaüzeni a hasonképpent. Szóval ne várjak semmit, igyam-egyem, ami akad, halásszak tömegből ismerőst. Úgy is lesz. A zene megint adja magát, én meg a szintén arra tartó haverral a távnak, ami a vasútig nem kevés. De soknak sem igazán mondható. Ami áll az újabb plusz két sörre is! (Irédy)

19:30

Süt a nap és esik az eső. Szivárvány Vép felett. (J.A.)

20:05

A Thököly utcában nem hiszi senki, hogy itt még lesz valami. Aki még nyitva van, az is leginkább csomagol az őszt idéző esőben. A Fő téren egy fokkal nagyobb a lelkesedés, ott még sok kereskedő kitart.

A későbbi események őket igazolják, csakúgy, mint a borutca borászait, akik még teljes létszámban a gáton, habár a pultoknál 1,23 körül lehet az átlagfogyasztók száma. A városháza előtti színpad előtt szürreális esernyőrengeteg várja a Boban Markovics Orchestar koncertjét. (J.A)

20:15

Negyedórás csúszással indul a buli, amit némi mikrofonprobléma tetéz az első szám alatt. Aztán helyreáll a technika, az eső meg el. Az egyik trombitás, surdakalapos úr távolról Emir Kusturicára hajaz, a színpad közeléből kiderül, ő Boban Markovics, ami annyiban meglepetés, hogy a két évvel ezelőtti karneválon pont ő hiányzott a róla elnevezett zenekarból.

A többi nagyjából változatlan, még a tíz pocakos, feketeruhás szerb cigányember is ismerősnek tűnik, habár a fele közben új pólót jussolt. Itt van a mester fia, Marko is, aki közben alaposan megemberesedett, haja megnőtt, az elegáns fehér ruha helyett most farmerban és pólóban fújja.

Úgy saccolom, az összes valamirevaló szerb faluban van valami hasonló csapat, akik minden nemzeti ünnepen – értsd: születés, temetés, házasság, eljegyzés, keresztelő, a gyerek matematika jelese, győztes focimeccs stb. – esetén beizzítják a hangszereket, és reggelig nyomják. Boban Markovics és csapata persze a profik között is kiemelkedik, de a Kusturica-filmek nélkül egészen biztos, hogy kevésbé lennének ismertek, mint ahogy ez az egész balkáni mulatós zene, amely a vad elsöprő életöröm mellett mindig rejteget egy kis fájdalmat is. Magyarországon nem nagyon kell magyarázni a képletet, talán ezért is oly roppant népszerű a társaság. (J.A.)

21:30

Csepergő esőben átfutok a Romkertbe, hogy végre megnézzem az Atlantis Színház darabját. „Most költöztetik át a díszleteket a Kisfaludy utca 1.-be” – mondja a bejáratnál egy rendező, majd mikor a lámpa alatt kiderül, hogy melyik korosztályhoz tartozom, hozzáteszi: „Tudod, az orosz teázóba.” Megvakarom a fejem, és visszafutok a városháza elé. Később a lányomtól hallom, hogy az előadás „iszonytató jó volt”. (J.A)

21:45

Boban és Marko Markovics közben teljesen bevadították a közönséget, a sorok között az olykor nekieredő eső ellenére áll a tánc. Ráadásként a Bubamara (Katicabogár) szól, ami során Boban Markovicsnak sikerül a majdnem lehetetlen: megénekelteti a máskor oly jellemzően halvérű szombathelyi közönséget.

Másodszor is visszajönnek, akkor is megénekelteti. Marko szájdobbal kíséri apját, ettől hiphopszerű lesz kicsit az egész. (J.A.)

22:20

Így a negyedik nap végén már csak két percre akarok belehallgatni a Borok utcájában a Szakcsi Új Magyar Gypsy Jazz Show-ba, amiből aztán persze majdnem negyven lesz. Leheletfinom dolog ez, dzsesszbe oltott roma dalok, de absztrakt, mint ahogy a színpad előterében megjelenítet roma táncok mozdulatsorai is.

Végül egy régi tanítványommal futok össze, aki hihetetlenül mélyről, a pokol tornácáról küzdötte fel magát a fényre. Egy sütödében dolgozik most már évek óta, nehéz munka, mondja, de bírja. Külföldre akar menni dolgozni, mint ahogy korosztályának nyolcvan százaléka. Tényleg, ki a fene fog itt karneválozni húsz év múlva? Holnap hétfő. (J.A.)


Képgaléria

Karneválblog 2006: csütörtök, péntek