Gombás Endre a Szövetség Szombathelyért Egyesület polgármesterjelöltje interjúnkban arról beszél, azért alakultak, hogy ne csak a pártok döntsenek a város ügyeiben, amelyek a tanácsnok szerint nem állnak olyan rosszul: például nem kezelhetetlen a város adósságállománya. A működési hiány lefaragása érdekében hozzá kell nyúlni az intézményrendszerhez, ám nem csak financiális szempontok alapján.
Civil szervezetek eredetileg azért jönnek létre, mert úgy gondolják, vannak értékek, érdekek, amelyeket más nem képvisel. A Szövetség Szombathelyért Egyesületet milyen hiányérzet, igény hívta létre?
2000 nyarán, amikor megalakultunk, egyértelműen felmerült az az igény, hogy Szombathelyről ne csak pártok döntsenek, párthűséget követve, hanem legyenek ott azok a civilek is, akik a várospolitikával foglalkoznak. Szerettük volna a civil közösségeket is megerősíteni. Meggyőződésem, hogy alulról kell szerveződniük, de kell, hogy a várostól is kapjanak segítséget. Annyit, hogy még a gondolata se merülhessen fel annak, hogy eszközként használhatók. A civilekkel kapcsolatos programot én írtam, ennek 95 százaléka meg is valósult.
Ezen kívül mi volt a konkrét cél?
Szerettük volna elmondani a véleményünket, részt venni a városépítésben.
Ezen a téren mit sikerült elérni?
A kulturális szféra átszervezése is megindult, annyit tudtunk elérni, hogy első lépésként a sportház átalakítása megtörtént, ezzel húszmillió forintot takarítunk meg évente, és a város civil szervezetei közül többen ennek köszönhetően jutottak helyiségekhez.
Sokan nem tudják, hogy a lignitbánya-ügyet is mi vetettük fel először Horváth Sándor nardai polgármesterrel úrral karöltve. Erről jelent meg egy cikk a Népszabadságban, ezt követően indult be mindenki.
Mennyire van megelégedve az elmúl négy év teljesítményével. Ha bemegy az egyesület gyűlésére, és megkérdezik, hogy Endre, mit csináltál, akkor mit mond?
Többnyire azt érzem, hogy a lehetőségekhez mérten ki tudtuk használni a mérleg nyelvéből fakadó helyzetet, néha a polgármester úrhoz fűződő jó kapcsolatomat. Nekem is problémát okozott, hogy szavazatommal látszólag a koalíciót támogattam, de miért is ne működtem volna együtt azzal a polgármesterrel, aki a legrosszabb esetben azt mondta: Bandikám, találjátok ki a megoldást. Azokat az elképzeléseket, amelyeket kitűztünk, vele meg tudtuk valósítani.
Egyszer elismerte, hogy a többi független képviselőhöz hasonlóan ön is rendelkezik - csúnyán kifejezve - zsarolási potenciállal. Ennek a felelősségét átérezte?
Persze, nyilvánvalóan feltételhez kötöttem egy-egy döntés támogatását. Hosszú beszélgetések után eleve tudhatta mindenki, hogy mi kell ahhoz, hogy Gombást az igen szavazógomb megnyomására késztessék. Ez nem bűn, az általam képviselt közösség hasznára tettem. A civilek ezzel nem jártak rosszul.
Vannak olyan vélemények, és ezek a testületi üléseken is hangot kaptak néha, hogy a közgyűlésben nem csak a saját csoport, körzet érdekeit kell képviselni, hanem az egész városét.
Ezt a kérdést többször én magam feszegettem. Úgy gondolom, természetes, hogy az egész várost tudtam képviselni. Amiket megcsináltuk - például az útfelújítás – szükségszerű lépések voltak. Ma is úgy gondolom, hogy jobban érdekli az embereket az, hogy megépítettünk-e valamit, mint az, hogy miből finanszírozzuk. Az első számú vezető, a polgármester és képviselőtestület dolga, hogy ezekre a forrásokat megteremtse, pályázatokból, cégek bevonásával vagy költségvetési forrásokból.
Abból azért most van egy kis probléma, hogy jelentős részben nem ezekből, hanem banki forrásokból valósultak meg a beruházások.
Ez nem teljesen így van, de a hitelek azért vannak, hogy a fejlődést elősegítsék. A város közel 30 milliárdos költségvetéséhez képest van egy öt-hatmilliárd forint körüli hitelállománya, ezt én kezelhetőnek tartom. Egy évben az adósságszolgálat nem éri el az egymilliárdot, amikor csak az iparűzési adónk 4 milliárd, személyi jövedelemadó bevételünk 2,8 milliárd forint. A pénzt nem elkártyáztuk, hanem a város gyarapítására fordítottuk.
Gyarapításra, de a saját bevételeket, például iparűzési adót is, inkább a működtetésre. Ezzel együtt is nagy a hiány ezen az oldalon.
Való igaz, hogy 600 millió hiány van a működési oldalon, és ha nem csinálunk valamit, akkor ez így is marad. Nem túl népszerű, de az intézményhálózatot korszerűsíteni kell. A takarékoskodás mellett azért is, hogy például a szakképzés területén jobban ki tudjuk elégíteni az igényeket, másrészt azért is, hogy az intézményrendszer tudjon EU-s forrásokkal is számolni.
Kényes kérdés: hogyan egyeztethető össze a vállalkozói lét a képviselői léttel?
Ezt a kérdést nem először teszi fel, én ezt esetemben eltúlzottnak érzem. Egy nagyrendezvényen való részvétel inkább presztízskérdés, ha máshol csinálnám, jobban járnék üzletileg. A vállalkozó képviselők ügyeinek firtatása mögött egy nagy adag féltékenység is van, sokan irigylik a sikereket. Azt gondolom, dolgozni mindenkinek szabad.
Milyen elképzelésekkel száll ringbe most az egyesület?
Racionalizálni kell polgármesteri hivatal működését, nem leépítéssel, hanem a feladatok jobb elosztásával. Meg kell határozni a tisztségviselők, polgármester, alpolgármesterek feladatait és számon is kell kérni őket. Racionalizálni kell az intézményeket, de nem csak financiális szempontok alapján. Újra kell gondolni a sportcsarnok üzemeltetését, és számos más átszervezést végre kell hajtani. A város nem egy vállalkozás, a közgazdasági szempontok mellett fontosak a politikai megfontolások is.