A város korábbi polgármestere elmondja, országos és helyi szinten mi járult ahhoz hozzá, hogy elhagyja a Fideszt, és elfogadja az MDF felkérését a polgármester-jelöltségre. Azt mondja, politikai nézetei nem változtak, megmaradt jobboldali konzervatívnak. A szombathelyi baloldalt kőkemény ellenfélnek tartja, és az eddig meginterjúvolt jelöltek közül szerinte van a legnagyobb gazdasági baj. Szabó Gábor el tudja képzelni, hogy a jövő év elején Szombathely élén nem polgármester, hanem csődbiztos áll.
Az előbb fejezte be előadását a főiskolán. Miről beszélgettek a hallgatókkal?
Szociológiatörténetről, olyan dolgokról, amelyek máig érvényesek. Hogy hova vezet a modernizáció, azaz a polgári társadalmaknak milyen nemkívánatos melléktermékei vannak, különös tekintettel a társadalmi dezorganizációra. Ilyen például a családok bomlása, amely megszázszorozódott 1870-hez képest.
A mai főiskolás korosztály miben különbözik a rendszerváltás generációjától?
Mint társadalomtudós hogyan látja az utóbbi hetekben kialakult magyar helyzetet?
Akik megmozdultak, joggal sértődtek meg: miniszterelnök ilyent nem mondott még a magyar történelemben. Az ország első emberétől nem ezt várják a polgárok, még akkor sem, ha nem szeretik. Konzervatívként azt kell mondanom, ez a parlagi stílus már utolsó állomás a demokrácia végnapjai előtt. Párizsban is akkor kezdődtek az autófelgyújtások, amikor Sarkozy belügyminiszter olyat mondott, amitől az arabok és a többi színes bőrűek személyiségükben, lélektanilag érezték sértve magukat.
Ezeknek a lázadásoknak megvan a maguk forgatókönyve, legyen szó 1848-ról vagy 1956-ról. Az első kérdés a szabad sajtó ügye, és most is a tévéhez vonulás következett be először. Ez egy jelképes aktus, akár tudatos volt, akár ösztönös. Az más kérdés, hogy voltak a tömegben olyanok, akik vandálok, esetleg provokátorok voltak. Ilyenek minden tömeg-megmozduláson vannak, hogy aztán az ő tetteiken keresztül ítéljék meg a dolgokat.
Érdekes lenne még ilyenekről beszélni, de most elsősorban nem ezért ülünk itt. Ön nemrég kilépett a Fideszből. Mikor érzékelte, hogy rossz helyen van?
Szombathelyen én voltam az utolsó mohikán az alapítók közül, akik elhagyták a Fideszt. Az utóbbi egy-két évben jelentős változások zajlottak a pártban, és nem jó irányban. Amikor szövetséggé alakultunk, az volt a cél, hogy nyissunk a szélesebb rétegek felé, ugyanakkor ezzel párhuzamosan történt egy hatalomkoncentráció is, ami törvényesítette az úgynevezett választókerületi rendszert. Ennek a lényege, hogy a 176 országgyűlési körzetbe a pártelnök nevezi ki az elnököket, akik ott helyben a politikai élet és halál urai. A kiválasztottak viszont nem minden esetben voltak alkalmasak erre a szerepre. Ez a struktúra kampányszervezésre jó, de arra nem, hogy függetlenek, pártonkívüliek bizalmát megnyerjük. Szerintem részben ez volt az oka a Fidesz tavaszi vereségének.
Abban is bíztam, hogy az országgyűlési választások után levonjuk a tanulságokat, és megnevezzük a felelősöket: kampányfőnököket, szakértőket és akár a pártelnököt. Ez nem történ meg.
Van egy helyi természetű dolog is, ami összefügg az előzőekkel. A választókerületi rendszer révén olyan fiatalemberek kerültek előtérbe, akik korábban semmit nem mutattak fel civil vonalon, a plakátragasztókból lettek a kiskirályok, és kerültek fel a listák befutó helyeire. Helyi választáson a személyeknek nagyobb jelentősége van, mint országosan és politikai kiskorúakkal nem lehet önkormányzati demokráciát csinálni.
A Fidesz elhagyása után viharos gyorsasággal lett az MDF polgármesterjelöltje lett. Ez azt sugallja, már előtte is történtek tárgyalások a háttérben, és a döntését segítette a felkínált poszt.
Ami az MDF-hez való viszonyt illeti, már korábban is úgy véltem, több mint politikai hiba a többek – így Hende Csaba - által is szorgalmazott ellenségeskedés. Ennek egyébként főleg gyakorlati okai voltak, egyszerűen meg kellett volna osztozni a helyeken. Én személy szerint őriztem a jó viszonyt, akkor is, amikor nem volt ez népszerű a helyi MDF-fel - Böröcz Miklóssal nyolcadik éve ülünk egymás mellett a közgyűlésben –, így amikor megkerestek polgármesterség ügyében a párt városi alapítói, igent mondtam, mert esélyt láttam annak a politikának a folytatására, amit én képviselek.
A jobboldal Szombathelyen immár hagyományosan nehéz helyzetbe hozza szavazóit, hiszen szétaprózva, több polgármesterjelölttel indul. A másik térfélen viszont példás az egység.
Valóban. Szinte már nem lehet beszélni szombathelyi SZDSZ-ről, annyira evidens e pártnak a szinte infantilis kötődése a szocialistákhoz. Most rostálták ki közülük az utolsókat, akik saját arcot szerettek volna az SZDSZ-nek. A baloldalon valóban katonai fegyelem van, ez talán valami posztkommunista hagyomány, mindenesetre nagyon kemény ellenfelek.
A Fidesszel történt konfliktusok, sértődések ellenére még mindig úgy tűnik, hogy az ön szíve jobbra húz.
Persze, az ember értékrendje nem változik, megmaradtam jobboldali konzervatívnak. Ami az együttműködést illeti, a választások előtt már nem látom esélyét a jobboldali összeborulásnak. Az kétségtelen hogy a Fidesz és az MDF gazdasági programjai között nagyon sok a hasonlóság, ezek mentén el tudok később képzelni politikai együttműködést.
És a baloldallal? Szigorúan a programok mentén.
Hallottam, hogy terjesztenek olyan sms-eket, hogy Ipkovich György alpolgármestere leszek és hasonlók, de én jelenleg nem tudok elképzelni egy ilyen konstellációt. Nem akarom becsapni azokat, akik bizalmukba fogadtak. Ugyanakkor ne felejtsük el, függetlenként indulok, nem nyilatkozhatok az MDF nevében. Egyébként, ha már erről beszélünk, a város katasztrofális gazdasági helyzetében majdnem az lenne a legjobb, ha nagykoalíció alakulna.
Ennyire rossz a helyzet? Hol siklott ki ennyire a költségvetés?
Halottam több helyről is a vádakat, hogy már az én időmben elkezdődtek a gondok. 1998-ban milliárdos hitellel vettem át a várost, amit két év alatt sikerült ledolgozni. Amikor 20 milliárdos fejlesztés után átadtam a várost, 1,65 milliárd forintos hitelállományunk volt, mellette értékpapírban ott volt 1,5 milliárd, kincstárjegyben közel félmilliárd, a kasszában 200 millió forint. Tehát pénzügyileg pozitív volt a mérleg. Ezt Ipkovich György és Czeglédy Csaba a hatalomátvételkor 2002 őszén aláírta, nincs mit vitatkozni rajta.
A mostani hiány részben a fejlesztési hitelekből – sportcsarnok, Fő tér, útépítések stb. – részben a működésre felvett hitelekből származik. Azt is hozzá kell tenni – nem mentegetve a mai városvezetést – hogy a közalkalmazotti bérfejlesztést is az önkormányzatoknak kellett kigazdálkodnia.
Mindezzel viszont nem állt szembe a takarékossági program. Két évvel ezelőtt már kézzel-lábbal magyaráztuk, hogy ez így a csődbe visz, de nem hallgatták meg. A közgyűlés többször elfogadott határozatot, hogy a városvezetésnek fél éven belül elő kell állnia egy takarékossági csomaggal, de amikor arra került a sor, csak legyintettek, és bejelentették, hogy nem sikerült.
Pedig nagyon nagy a baj Szombathelyen. Ha nem történik érdemi változás, a jövő év elején nem tud bért fizetni a város a közalkalmazottainak, a város élén pedig nem polgármester, hanem csődbiztos áll.
És akkor most mi lesz?
Két év tétlenség után neki kell állni - szisztemetikusan, szakértők bevonásával - rendbe tenni a városi intézmények struktúráját, a bázisalapú finanszírozásról átállva a feladatok finanszírozására. A mi elképzelésünk másik fő pontja a minikincstár intézménye, ami azt jelenti, hogy megszűnne az önkormányzati intézmények önálló gazdálkodása. Nagy előnye, hogy az egyes összevont számlákon pihenő pénzeket hatékonyabban lehet kamatoztatni. Ez éves szinten 400-500 millió forintnyi plusz pénzt jelentene. Hasonlóan sokat remélünk egy vagyonhasznosító társaság felállításától, amiről a Fidesz is beszél: nyilvánvalóan a debreceni példa lebeg mindenki szeme előtt.
Egyedül az Ön programjában hangsúlyos a régiós társpólus kérdése. Nem veszett fejsze nyele ez?
Az uniós pénzek elosztásánál felértékelődnek a régiók. Ha Győr lesz ennek az elosztásnak a központja, a fejlesztési pénzek 80 százalékát el fogja vinni. Az mesebeszéd, amit Ipkovich György mond, hogy majd a tengely mentén demokratikusan elosztják. Az kap többet, akinek jobbak a politikai pozíciói. Ráadásul Győr a legfelkészültebb; már most van vagy 34 projektje, amivel le tudja hívni az uniós forrásokat. De mivel még nem sikerült az alkotmánymódosítás, nem úszott el a társpólusú szerep teljesen. Ehhez persze többpárti együttműködés kellene.
Józan ésszel átgondolva, van erre esély?
Igen, van. A magyar parlamentben minden megtörténhet. Ez is. Ugyanakkor a társpólusi szereptől függetlenül projektek, tervek kellenek. Ha megkérdezik Szombathelyt, hogy mit hozott a Nemzeti fejlesztési terv asztalára, és az válaszolja, hogy semmit, akkor nincs forrás sem. Ipkovich György jövőfelélési praxisában pedig elfelejtett fejlesztési projekteket készíteni az elmúlt években, illetve az igazság kedvéért: van egy Ipkovich-projekt, a regionális börtön.
Elmélettel kezdtük, legyen a vége is az. Mikor a kérdéseket írtam össze a pólusközpontokról, a Nemzeti fejlesztési tervről, az EU-pénzekről, az jutott eszembe, hogy mennyire normális az, hogy egy város – sőt egy ország - gyakorlatilag semmit nem tud felépíteni önerőből, legyen az utcák aszfaltozása, sportcsarnok vagy egy vacak 80 kilométeres autópálya. Mindenki mindig külső segítségre szorul. Azért ez fura.
Valóban, mi sem tudtunk volna könyvtárat, levéltárat, elkerülő utat vagy hasonlót építeni. Egy szennyvíztisztító méretű projekt önálló finanszírozására pedig egyetlen magyar városnak sem lenne esélye. A magyar adórendszer olyan, hogy a pénzek nagy részét elvonják, majd bizonyos elvek alapján visszaosztják. Megnéztem a dualizmus kori várostörténetet, hogy milyen forrásból tudtak ennyi mindent építeni akkor Szombathelyen. Mert nem volt központi támogatás. Nos, akkor 100 forintból 10 forint ment az államapparátusnak, a maradékot helyben használták fel. Hihetetlen nagy beruházásokat tudtak önerőből megcsinálni. A gazdag polgárok letették a pénzt, mondjuk színházalapításra, egy hét múlva alapkőletétel volt, egy év múlva meg átadás. Az egy liberális állam volt.