Szellemjárta Fő tér - Szűrös Mátyás a tüntetők között

Csütörtök este nemzetiszín, nemzetiszín lyukas ’56-os, Kossuth-, és joviális középkorú urak lengette árpádsávos zászlók alatt gyülekezik a törzstüntető és a vendégek hírére érkezett újtüntető tömeg. Van, akit nem fűt eléggé a hazaszeretet az egyik percről a másikra csípősre forduló időben, fázósan húzza össze a vállára terített nemzeti szín textíliát. Nyugdíjas hölgyek párnázzák a padot, mások mécsesek lángjánál melegednek.

Húsz perc is eltelik, mire az illusztris vendégek megérkeznek a körülbelül kettőszázötven főre szaporodott tömeg tapsa közepette: Hargitay András olimpiai aranyérmes úszó, Ferenczi Éva népdalénekes és Szűrös Mátyás érkezett a városunkba Csókay András agysebész meghívásra

A szokásos szeretetkör után az észt nemzeti mozgalom üdvözletét hallhatjuk, majd üzenetet a Kossuth térről, mely szerint morális forradalom zajlik, hogy holnap is legyen megfizethető kenyér, és gyerekeinknek ne kelljen meggörbedt gerinccel járniuk.

Az egyik felszólaló, aki nem mutatkozott be, Révai Péter hajdani koronaőrt idézi, aki addig- addig őrizte a koronát, míg rájött, hogy a korona sorsa összeforrt a nemzetével, a koronával is, ahogy a nemzettel, kisebb nagyobb megszorításokkal (na már itt is megszorítás) ötszáz évente történik változás. A megfigyelés Attilától ível napjainkig, de sajnos elvesztettük a fonalat akkor, amikor azon gondolkodtunk, hogy is került a 446-körül elhalálozott Attila fejére az a korona, amit István 1001-ben kapott II. Szilveszter római pápától. (Közkeletű nézet szerint.)

Arra riadunk, hogy ezt a korszakos megfigyelést a derék Révai 1618-ban jegyezte fel (azaz kisebb megszorítással épp ötszáz éve), tehát „változás készül” mostan is. Hogy pontosan mi, az nem derült ki, ám a közlő szerint: most kevesen vannak a téren, de tavaszra többen lesznek, és reméli, hogy az elrejtett indulatok akkor nem fogják szétvetni a tereket. (Osztozunk a reményben.)

A változás készül, ennek égi jele az volt, hogy 2001 januárjában égdörgés és villámlás közepette vonult be a parlamentbe a korona. Ez volt az első üzenete.

Az Új Magyarországért Kulturális Egyesület szónoka a pártokon felül álló szervezet programját ismertette, amely a „szellem erejét” kívánja mozgósítani. A szervezetet pártok felettinek kiáltotta ki, amely viszont kívánatosnak tartja a pártok ellenőrzését. (Ez ismét fejtörésre késztetett minket: mégis hogyan? A pártgyűlések jegyzőkönyvét fogják olvasgatni valakik? Vagy előre be kell jelenteni valakiknek, akik a pártok felett állnak, hogy ki mit fog mondani egy pártaktíván? Hajjaj. Egyébként ez az igény, mármint a pártok ellenőrzése némiképp már kielégítést nyert hol egy besurranó riporter, hol frakciótag önkéntes adatszolgáltatása révén. Kolléga szerint a kormányra gondolt a fiatalember, de ezt mi nem tudhatjuk.)

Programot is alkotnak, amely valóban megoldást kínál az ország alkotmányos és gazdasági bajaira.

Addig is azt tanácsolta, nyissuk meg szívünket a szellem előtt, tegyük magunkat alkalmassá, ahogy a lélek belénk költözhessen. Ezt a gyakorlatban úgy tudjuk megvalósítani, hogy minden este, pontban nyolckor gyújtsunk gyertyát, és mondjunk el egy imát. Ezután egy Váci Mihály-vers következett.

Hargitay András, úszó olimpiai bajnok rögvest emlékeztetett minket, hogy mindjárt nyolc óra, így a tömeg az aznapi léleknyitogatást egy miatyánkkal kollektíve abszolválta. A közösségi érzést tovább erősítette azzal: hogy „velünk van az ország belénk vetett reménysége, szeretete.” Hargitay kellemes baritonja elvezetett minket addig a felismerésig, hogy „nemzeti egységet kell létrehozni, fedezzük fel egymást, jóérzésű emberek mindenütt vannak.”

Még mielőtt lementünk volna alfába, ismét Ferenczi Éva következett, aki egy Szent Istvánhoz intézett népi imát énekelt. A téren őgyelgő, tarsolylemezt villogatató férfi mindeközben halkan koppányozott, istvánozott, utóbbi név említése közben mindkét hüvelykujját egy ősi magyar mozdulattal fordította a kockakövek felé.

Aztán egy jóérzésű ember balról: Szűrös Mátyás. Aki elég messziről érkezett az Árpád-sávos lobogók alá, (ezt keretes írásunkban) hogy miért kapott lelkes tapsot, az nem derült ki. Lehet, hogy azért mert ő kiáltotta ki a köztársaságot, amely „szép is volt, de később nem úgy alakultak a dolog”.

Változásra van szükség, mondta, amit a jó irányba nehéz megtenni, mert „olyan az alkotmányos berendezkedés, hogy tehetetlenek vagyunk. Mély erkölcsi válság van, és akiknek távozni kellene a hatalomból, nem távoznak a hatalomból. A népfelség, a népszuverenitás elvét az utcán kell gyakorolni, és valami módon érvényesíteni, mert a parlamentben nem működik. (Taps és ”mondjon le” a közönség köréből.)

A mély erkölcsi válság politikai válsággal párosul, és közeledik a gazdasági válság is, ha nem változtatunk. Mélyült a különbség, a legjobban és a legrosszabbul élők között is rosszabb a helyzet, mint a Horthy rendszerben és a szocializmusban volt. (Hát ez utóbbin olyan nagyon nem csodálkozunk, ellenkezője inkább meglepne minket.)

„És most is a szociális kérdéseket a kisemberek, a dolgozó emberek rovására akarják véghezvinni, (sic!) miközben a bankárok és a milliárdosok tovább gyarapítják a vagyonukat a szegények, a kisemberek rovására – folytatta Szűrös Mátyás, aki azért fogadta el a meghívást Szombathelyre, hogy figyelmeztessen: „Bizony, a helyzet, ha tovább így haladunk, még csak súlyosbodni fog.(…) Ez az erkölcsi válság párosul egy nemzetietlen politikával. Nem csak szociális értelemben, hanem nemzeti sorskérdések szempontjából is. Mondják hallottak-e már olyan kormányról, amely saját nemzete ellen ágálna.” (Nem hallottunk hangos igent a tömegből, pedig tán volna egy-két példa, az egyik mindjárt fél évszázaddal ezelőttről, de hát van, aki amnéziás, más meg biztos süket.)

„Ez történt december 5-én a népszavazás idején – folytatta Szűrös –, és most meg azért arra vigyáznunk kell, hogy nem csak a miniszterelnökről van szó, hanem a hatalmon lévő politikai erő az, amely ilyen helyzetet teremtett. És megmondom önöknek, hogy van egy olyan politikai erő Magyarországon, amely a rendszerváltás óta folyamatosan nemzetietlen, talán nemzetellenes politikát folytat. Nem írta alá a nemzeti kerekasztal tárgyalások záródokumentumát, ott állt a taxisblokád mögött, ott állt a másik oldalon a népszavazás idején a kettős állampolgárság ügyében. És most is nézzék meg a multinacionális tőke oldalán, a milliárdosok oldalán áll, és a külföldi tőke pátyolgatásával foglalkozik.”

Szűrös Mátyás szerint egy erős államra lenne szükség, „amelynek van anyagi háttere és segítne az embereken és az országon. Egy olyan államra van szükség, amelynek van annyi vagyona, hogy a társadalmi folyamatokat befolyásolni tudja. Valóban arra törekszünk, hogy pártsemleges és pártok fölötti párbeszédet folytassunk. Van baloldal, amely nép és nemzeti, de nem ők vannak hatalmon, akik hatalmon vannak, azok neoliberális politikát folytatnak, (pfúj a tömegből), akiknek nincs közük a szociáldemokratákhoz. A szociális demokráciának (sic!) alaplevei a szabadság, a szolidaritás és az igazságosság nem érvényesül ma Magyarországon.

A parlament is kapott kritikát: „Kiüresedett, formális a tevékenysége, ugyanaz választja a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt, és a parlament elnökét. Ezért van az, hogy a hatalmi ágak nem jól működnek, nincsenek köztük ellensúlyok. Mindezen csak úgy lehet változtatni, tisztelt jelenlévők, ha az erőviszonyokat megváltoztatjuk Magyarországon, ha a nép-nemzeti oldal kerekedik felül, párt és vallási hovatartozástól függetlenül, ez lehet a jövő.”

A nyíltszíni szeminárium után a tüntetők hazaindultak. Minket pedig már csak az izgat, de nagyon, hogy mikor kiált ki Szűrös egy újabb köztársaságot. Mondjuk nép(nemzeti)köztársaságot, ahol nincsenek pártok, pláne olyanok, akiknek más a véleményük, mint a többi párté, vagy az őket ellenőrző kulturális szervezeté, amely felülkerekedésével eléri, hogy legyen egy erős állam, amelynek gyárai sikeresen konkurálnak a nemzetközi karvalytőkével, és amelyek megtermelt javaiból a dolgozó nép tagjai szükségleteik szerint részesülnek párt és vallási hovatartozástól függetlenül. Ámen.

Dr. Szűrös Mátyás 1933-ban született. Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében és a Zalka Máté Katonai akadémián tanult. 1959 és 1960 között a Külügyminisztérium előadója, 1962-ig főelőadója. 1962-ben a berlini nagykövetség harmadtitkára, 1965-től az MSZMP KB külügyi osztály politikai munkatársa, 1974-től ennek helyettes vezetője. 1975-ben kinevezték kelet-berlini nagykövetté, 1978 és 1982 között moszkvai nagykövet, 1983-ig az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. 1951-től MDP tag, 1956-ban lépett be az MSZMP-be. 1973-tól az állampárt központi bizottságának tagja, 1983-tól -89-ig titkára. Pozsgay Imrével és Németh Miklóssal együtt úgynevezett „reformkommunista”. 1989-től az MSZP tagja. 1985-től országgyűlési képviselő. 1989-ben az országgyűlés elnöke, ő kiáltotta ki a köztársaságot 1989. október 23-án, amelynek 1990. május 1-ig ideiglenes elnöke. Az egyetlen olyan képviselő, aki az 1990-ben, az MSZP színeiben egyéni körzetben jut a parlamentbe, melynek 2002-ig tagja. Ekkor az Új Baloldal színeiben indul és nem jut be. 2003 és 2005 között a Magyar Szociáldemokrata Párt elnöke.