Szombathelyen csendben, rendben és méltósággal zajlott le az ’56-os megemlékezés hivatalos része. Egy aprócska csoport szólt csak be délután a polgármesternek, de igazán nem sikerült megzavarnia az ünnepséget, melyen viszonylag kevesen vettek részt. Az este gyújtogatással végződött.
Március 15. tér
Enyhe, napsütéses késő délután úgy hétszáz-nyolcszáz ember gyűlt össze a Március 15. téren, ahol az 1956-os forradalom 50. évfordulójának tiszteletére katonai tiszteladás mellett felvonták az ország zászlaját. A Neumann iskola és a Nagy Lajos Gimnázium diákjai adtak ünnepi műsort, talán nagyon is szokványosat, szavalóköröset, majd Ipkovich György mondott köszöntőt.
Amikor a polgármester belekezdett ünnepi beszédébe, egy, a tömeg szélén elhelyezkedő - hat-hét főből álló csoport kezdett pfujolásba, kommunistázásba, Magyarország-éltetésbe. A csoporthoz két másik fiatalember lépett oda csendesíteni őket, mire egy kis kötekedés után abbahagyták zajongást. Búcsúzóul egyikük magasba lendítette ökölbe szorított kezét: Kitartás.
A polgármester nem zavartatta magát, és elmondta: „1956 őszén, a forradalom napjaiban ránk figyelt a világ. 1956-ban az év embere, a Times magazin szerint, a magyar szabadságharcos volt.(…) Az a szabadságharcos, akinek szakadt volt a kabátja, lyukas a cipője. Ám gazdagabb volt másoknál, hiszen megsejtett, tudott valamit a szabadságról, s mindent egy lapra feltéve, szíve parancsát követve egyik pillanatról a másikra kezébe vette a sorsát. (…) Róluk, 56 hőseiről írta Fekete István egy bécsi barátjának a forradalom napjaiban: „… Itt nem voltak altábornagyok, itt nem volt stratégia és taktika, itt csak halálba menő 14-20 éves gyerekek voltak, lányok is, akik betelvén egy istentelenség szörnyű ürességével, a jelszavak csatornalevesével … nekimentek felborítani a hegyet, megfordítani a történelmet .”
Azt mondják: ’56 mindenkinek mást jelent. (…) Minden generáció más–más okból küzd ’56 jelentőségének a megértéséért. Mást lát benne, és máshová helyezi a hangsúlyt, ez így természetes. Ami közös kell, hogy legyen az az, hogy 1956 a magyar történelemben az az esemény volt, amit Bibó István az emberi méltóság forradalmának nevez. Amikor az emberek a hatalmon lévőkkel tudatosítják, hogy az ő akaratukból uralkodnak, és ha nem értenek velük egyet, akkor leválthatják őket. (…)”
„Szombathelyt sem kerülték el a tragédiák, voltak vétlen áldozatok, a megtorlások elszenvedői. Emlékezzünk rájuk, a 12 nemzetőrre, emlékezzünk Welther Károlyra, a Nagy Lajos Gimnázium forradalmi 12 pontjára, az egykori szombathelyi rádió és a Vasi Hírlap munkatársaira. Ma már másfajta csatákat vívunk nap, mint nap. Családunkért, a városért, melyet szeretünk, ahol élünk. A szombathelyiek közérzetének javításáért, egy élhető városért dolgozunk”.
A polgármester Jókai Annát idézve soraival zárta beszédét. „Ne féljünk élőnek tekinteni a múltat. ami romlandó belőle , lemállik úgy is róla. Ami pedig örök, annak nincs kora és nincs halála. Aki erős azt a múlt tovább izmosítja, és a jövőbe átemeli …” (K.GY.)
56-osok tere
Az emberek a fúvószenekar vezetésével a Király és a Széll Kálmán utcán keresztül sétáltak át az 56-osok terére. Úgy kétszáz-kétszázötven ünneplő volt a téren. Feltűnő volt a biztonsági emberek egyesek szerint túlzott jelenléte.
A város és a megye vezetése együtt emlékezett. Nemcsak az önkormányzatok tisztségviselői, de a hivatalok vezetői, a rendőrség, határőrség elöljárói, a pártok, s számos civil szervezet, köztük az 56-osok képviselői is megjelentek. Marosits József szobra előtt Kövér István, a Recski Szövetség Nyugat-dunántúli Szervezetének elnöke mondott beszédet. Felidézte az ötven évvel ezelőtti budapesti és vasi eseményeket, elsőként, azt, hogy miért tudott akkor az ország egységes lenni: túl a gazdasági elnyomorodáson szinte nem volt olyan réteg, aki ne érintett volna az 1945 után kialakult helyzet: a B-listázás, a határzár, az ellenszolgáltatás nélküli államosítás, az erőszakos tsz-szervezések, a kisiparosok, kiskereskedők tönkretétele, a besúgói hálózat, de leginkább a szovjet csapatok jelenléte. Megemlékezett a forradalom szombathelyi, Vas megyei áldozatairól. Azzal fejezte be: „Nehéz ma méltónak lenni ennyi áldozatra, de meg kell kísérelni.”
Az emlékezők elhelyezték koszorúikat és mécseseiket. (K.GY.)
Ünnepi közgyűlés
A koszorúzási ünnepséghez hasonlóan csendes, protokolláris mederben zajlott a szombathelyi közgyűlés október 23-i, ünnepi ülése. Az este 7 órakor kezdődött esemény, zenékkel, szavalatokkal és a polgármesteri beszéddel mintegy 35 percig tartott.
Ipkovich György beszéde az összefogásra és a szabadság fogalmára összpontosított: „Október 23-a üzenete, hogy egy országot, egy társadalmat nem ideológiák határoznak meg, nem dogmák és elméletek minősítenek, hanem a szabadság megléte, mértéke, vagy hiánya” – hangzott el.
A polgármester felidézte az ötven éve Szombathelyen történteket, emlékeztetett a helyi vértanúkra, majd értékelte Szombathely mai helyzetét: szerinte közös választ kell találni, hogy milyen úton haladjon a város. „Szombathelynek újra erős gazdaságra, munkahelyekre, kultúrára, oktatásra van szüksége. Javuló közlekedési viszonyokra, közbiztonságra, jól működő egészségügyre, szociális ellátórendszerre. Ezeket kell megteremtenünk, fenntartanunk úgy, hogy közben megszüntetjük a felesleges bürokráciát, a pazarlást. Soha nem volt még olyan nagy szükség a közös erőfeszítésekre, az összefogásra, mint most” – hangozott el.
A budapesti események fényében idéznünk kell Ipkovich György következő mondatait is: „Vannak korok, amikor az embernek fegyvert kell ragadni, harcolnia az igazságért, a szabadságért. És vannak idők, amikor fáradhatatlanul dolgozni kell. Most a munka ideje van. Aki most is harcolni akar, az eltévedt az időben”.
A város első embere most első alkalommal viselte a polgármesteri láncot, amelynek elkészítéséről és viseléséről még két ciklussal korábban határozott a közgyűlés.
Az ünnepség után a közgyűlési bizottságainak azon külső tagjai tették le az esküt, akik nem tudtak jelen lenni az alakuló ülésen. (J.A.)
Gyújtogatás az MSZP-irodánál
Már majdnem elkönyveltük, hogy Szombathelyen békésen zajlott le az ünnep, amikor hír érkezett a Belsikátorban levő MSZP-iroda felgyújtásáról.
A szombathelyi tűzoltóság hérfőn kiadott hivatalos közleményeA Vas megyei katasztrófavédelem ügyeletese lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az eddigi adatok szerint valaki betörte az iroda utcai üvegfalát, és egy éghető folyadékkal teli palackot dobott a helyiségbe.
Szombathely Város Tűzoltóságán 2006. október 23-án 9 óra környékén történt a riasztás, ami szerint az MSZP iroda ég. Az iroda kirakat üvegét betörték, a helyiségben 1-2 m2 –en lángolt a berendezés. A tűzoltók a riasztást követő 3. percben eloltották a tüzet. A vizsgálatot a rendőrség végzi az esettel kapcsolatban.
A tűz szerencsére súlyosabb kárt nem okozott: körülbelül egy négyzetméteres terület égett le, néhány szék lobbant be. A helyszínre érkező hat tűzoltó rövid időn belül eloltotta a lángokat.
(Ennek az információnak némileg ellentmond a TV2 éjfél körüli szombathelyi bejelentkezése, amely szintén megemlítette, hogy a tüzet rövid idő alatt eloltották, ugyanakkor teljesen kiégett irodáról és több milliós kárról tett említést.)
Egy helyszínen tartózkodó szemtanú arról számolt be az ALON-nak, hogy habár a tüzet gyorsan eloltották, még sokáig jól látható füst szivárgott az iroda betört ablakaiból. (alon)