„Realitások és utópiák Szombathelyen. Történelmi városmagból korszerű központ?” címmel rendezett nyilvános fórumot a Vas megyei építészkamara és a Szombathelyi Képtár. A beszélgetésen megtudtuk, miért és hogyan alakult ki a belváros, és hogyan és miért születnek ma a tervek. Ez utóbbi volt csak az igazán érdekes.
A rendezvénynek a képtár adott helyet. A téma vagy harminc embert vonzott, ám a Németh Kálmán és Szabó Gábor alpolgármestereken kívül a város képviselőtestületéből senkit. (Lehet, hogy azért, mert az ő nevük nem volt rajta a meghívón?) Ha valaki olyan új, hogy még én se ismertem volna fel, attól elnézést kérek.
Kicsit messziről jutottunk el a fórum legérdekesebb részéig, a történelmi sétaút pályázatainak ismertetéséig.
Heckenast János építész a történelmi városrész szerves fejlődését idézte, a 19. század első évtizedeitől. A Fő tér akkor még jórészt földszintes házainak tetejét szalma fedte. A Fő tér mai képe ezután kezdett kialakulni. Az „ötutcás” Szombathely belvárosa Szily püspök idején, a 18. század végén kiterjeszkedett a székesegyházzal, püspökvárral, Szily János messzelátó elképzelései alapján - ma a főiskola épülete határolja.
A belváros nyugati „növekedése” a mai Zrínyi utcában kezdődött, a sportolni vágyó szombathelyiek 1871-ben tornacsarnokot építettek itt, majd több iskolát a míves polgárházak közé. (Ez volt a városfalon kívül építkezni kénytelen zsidó lakosság negyede, a Batthyány család földjén.)
Újabb nagy lépést Éhen Gyula és a vasút, és vele együtt járó ipari-kereskedelmi fellendülés hozta: ekkor terjedt ki a történelminek nevezett városrész (belváros) egészen a vasútállomásig. A második világháború után vesztegzár volt, majd 1956. után kezdődött a háború okozta sebek begyógyítása, ennek köszönhető a Fő tér szocreál kiterjesztése a mai Savaria térre.
A hatvanas évek hozta az Iseumot, a hetvenes a Bartók Termet (a zsinagóga átalakításával), a nyolcvanas évek a képtárt és a zeneiskola épületét.
Ennyit a történelmi városmagról, most jöjjön az utópia. Egyelőre ugyanis ebbe a kategóriába sorolandó a történelmi sétaút. Németh István megyei főépítész, a tervek egyik bírálója elmondta, hogy a Thököly és a Zrínyi utcával párhuzamosan futó utca gondolata azért született, hogy legyen egy út, amely összeköti a Ferences-kertet és az Iseumot, és hogy a karnevál helyszínéül szolgáljon. Az út a Thököly és Zrínyi utcai házak tömbbelsőjében haladna. (Miért kell azt mondani, hogy tömbbelső, miért nem azt, hogy udvar? Én még nem hallottam soha, hogy valaki azt mondta volna: menj ki a tömbbelsőbe, fiam.)
Szólt a hely szelleméről is, amely Savariát jelenti, ám a történelmi sétaútnak épp ezeken az udvarokon nincs sok jelentősége, mert nincs is megkutatva. Sosztarits Ottó régész későbbi hozzászólásból kiderült, itt vajmi kevés esély van római emlékeket találni.
A terveket részletesen Kutnyánszki László, a város főépítésze ismertette, aki másképp látja a terv születésének körülményeit: a Ferences-kert és az Aréna utcai ház meg a „lepukkant Iseum” felújításra pénz kellett, ám ez így önmagában kevés volt egy uniós pályázathoz, ezért kollégái kitalálták a történelmi témaparkot és az ezt az Iseummal összekötő sétautat. (Természetesen az Iseum felújításának terve is része a pályázatnak.)
Az a projekt, amely lehetővé tette a történelmi témapark felújítását, az Iseum és sétaút terveinek elkészítésével zárult, most lehet lehívni a pénzt az EU számlájáról.
A pályázat három feltételt tartalmazott: át lehessen sétálni rajta, legyen helyszíne a karneválnak, legyen történelmi hangulata.
Volt, aki római fürdőt, fórumot épített volna „mediterrán” stílusban, volt, aki egy nagy zöldfelületet képzelt, amelyben az esetleges régészeti emlékek ugyanúgy helyet kaptak volna, mint a különböző funkciójú épületek, pavilonok. (Nekem ez tetszett még a legjobban, a főépítész lágynak minősítette, és megjegyezte, hogy egy hölgy volt az alkotója, méghozzá szombathelyi). Volt, aki egy korrekt utcát tervezett, utcagalériával, étteremmel, kiállító teremmel, üzletekkel. (A második helyzett Artekt Építészeti Stúdió - első helyezett nem lett.)
Hogy ebből az új történelmi útból lesz a valami, azt nem lehet tudni: nem biztos, hogy az unió kiír olyan pályázatot, amelyre ez benyújtható, ha igen, nem biztos, hogy lesz hozzá önerő, és az sem, hogy egyáltalán be akarja-e nyújtani ezt a város. Ha nincs pályázat, vajon lesz-e beruházó, aki fantáziát lát benne és megépíti – mondta el kételyeit Kutnyánszky László.
Heckenast János megjegyezte, hogy szerinte az Iseum Mezős-féle terve nagyon grandiózus, nehéz lesz fenntartani az épületet. Sosztarits Otto régész viszont azt mondta, az épület méretéből legalább érzékelni lehetne, mit is jelentett az Iseum, amely nem csak a szentélyt jelentette. A szombathelyieknek nincsenek elképzelései, hogy föld alatt egy a maihoz hasonló, zárt utcás tömör beépítése volt a hajdani Savariának.
Pusztay János professzor viszont azt tette szóvá, hogy a meglévő műemlékekre kellene több gondot fordítani, a rómaiakon kívül például a Fő tér házaira, melyeknek földszintje, az üzletek portálja nem illeszkedik a házak homlokzatához, és ahány bolt, annyiféle.
Én visszakanyarodnék Heckenast János bevezetőjéhez, amely azt jelezte, milyen gazdasági, társadalmi változások okozták a belváros kiterjedését, fejlődését. Így a Zrínyi utcai polgári negyed kialakulást, a maga igényes épületeivel, a hozzá tartozó udvarokkal, telkekkel.
Ez az egész tömb őrzi a korabeli városépítészeti koncepciót, az akkori igényeket, életformát. Vajon mi indokolja, hogy ezt a történelmileg kialakult városrészt - ha csak az udvaraira kiterjedően is - szétbombázzuk? A fórum után az a benyomásom támadt, hogy semmi.