Változó hagyomány: Halloween-tinédzserek Szombathelyen is

Emlékszem, mikor annak idején tanítani kezdtem, nem volt könnyű elmagyarázni a gyerekeknek a Valentin nap lényegét, hogy akkor hogyan meg mi a fenét ünnepelnek ilyenkor Amerikában és Angliában. Napjainkban már nekem kell magyarázkodnom, hogy én miért nem.

Nem kétséges, hogy a Valentin nap magyarországi meggyökerezését kezdetben a globalizáció mellett a kereskedők is lelkesen segítették, mára azonban – tetszik vagy nem – az ünnep önálló lábakra állt, a fiatal párok számára teljesen természetes, hogy apró ajándékokkal felköszöntik egymást február 14-én. Náluk már inkább az ad okot a sértődésre, ha az elmarad.

Nagyjából ugyanez az ív – a globalizáció, a kereskedelmi ösztönzők majd a kulturális beépülés - kezd kirajzolódni a mindenszentek, illetve halottak napi szokásokkal. Egy évtizede még gyakorlatilag csak a tengerentúli filmekben jelent meg a halálra való emlékezés vidámsággal és bulival összekötött módja, néhány évvel korábban a diszkók már Magyarországon is hirdettek halloween napi partit, és a szokás láthatóan újabb szintet ért el.

Kedd esete nyolc óra tájban ugyanis csengettek, és mikor ajtót nyitottam, meglepetésemre egy szellem és három boszorkaformájú tini lány állt az ajtóban. Kétségkívül meglepődtem. Ezután szavalni kezdtek egy viszonylag hosszú verset, szellemekről, a különleges éjszakáról, szépen, érthetően, kedvesen. A szellem kezében egy töklámpás formájú kosár volt, benne édességek, apró ajándékok, jelezve, hogy nem nálam kezdték az estét, no meg hogy hogyan is lehet reagálnia az ajtónyitónak erre az újszerű kezdeményezésre. Reagáltam. Aztán kissé összezavarodtam.

A Halloween szó az angol All-hallow-even (mindenszentek éjszakája) rövidítése. A töklámpás és túlvilági jelmezes (vámpír, boszorkány, csontváz, boszorkány, zombi stb.)- ünneplése az angolszász kultúrákban terjedt el, de újabban a nyugat-európai országokban is terjed. Az ünnephez kötődő szokás, hogy a környékbeli gyerekek becsengetnek a házakhoz és édességet gyűjtenek. Főként az USA-ban népszerű a „Trick or treat!” fedőnevű gyűjtés. Miután a gyerekek bekiabálták a házba az említett jelszót – amit durván „csíny vagy ajándék”-nak lehet fordítani, a házigazda választhat, vagy kedveskedik a gyerekeknek, vagy vállalja a csínyeket. Általában az első variáció győz, de nem mindig. Amerikai ismerősöm mesélte, hogy náluk – Iowa államban – a mindenszentek éjszakáján olykor elszabadul a pokol. A gyerekek trükkjei között szerepel a szappannal bekent ablak, a tojással megdobált ház és vécépapír-tekercsekkel kidekorált kerti gyümölcsfák. (J.A.)

Mert a négy kedves „boszorka” esti látogatása azt jelenti, belátható időn belül elbúcsúzhatunk a mindenszentek és a halottak napja eddig ismert, könnyes, gyertyás, koszorús, családi körbe zárt hangulatától, kiszorítja a vidám, jelmezes és töklámpás angolszász módi. Ezt is.

A kérdés az, hogy van-e mit siratni. A mindenszentek és halottak napja a legtöbb ember számára ma már csak egy koszorúvásárlásokkal, bolti tülekedéssel összekötött tömegzarándoklat a temetőbe, aminek a lényege, hogy idén is le legyen tudva. Ami meg az élő népszokásokat illeti, hozzánk úgy jó évtizede nem csöngettek be ismeretlen gyerekek újévkor, hogy csekély ellenszolgáltatás fejében mindenféle jókat kívánjanak. Farsang táján meg még soha. És ennek nyilván nem ők az okai. Gyerekkoromban már én is erőltetettnek tartottam, hogy újévkor lejárjam a szomszédos utcákat, pedig nem volt rossz pénz, meg meg is sértődtek az emberek, ha kihagytuk őket.

Szóval mielőtt morogva becsapnánk az ajtót a globalizáció generációjának csillogó szemű képviselői előtt, villanjon át agyunkon: könnyen lehet, eljön az idő, amikor őket sírjuk majd vissza. Tényleg zavaros történet.