Használati utasítás EU-konferenciákhoz

A küldetés

Konferenciára járni jó. Főleg, ha az Olaszországban van. De kezdjük az elején! Hogyan is jut el az egyszerű halandó egy újságíró-konferenciára? Például egy ismerőse az ALON-tól felhívja, hogy nem lenne-e kedve elmenni, jól jönne egy lelkes, olaszul beszélő fiatal, aki megnézné, mi szépet s jót mondanak odaát.

Persze ez kirándulásnak sem rossz, s mi baj lehet abból, ha egy - utoljára az iskolaújságba írogató - fiatal megbújik a konferencia több száz résztvevője között. Összecsomagolt hát lelkes fiatalunk, leporolta angol és olasz nyelvtudását, és elindult átszelni az Alpokat. Lássuk csak, milyen tapasztalatokat szerzett.

Szálloda

A konferencia főhadiszállása Bolzano volt, ahol egy négycsillagos szálloda kétágyas szobája várt minden résztvevőt, természetesen szobatárs nélkül. A négy csillagért azonban alaposan megdolgoztatják az embert, a liftet kezelni és a szobát megtalálni még nem is olyan nagy ördöngösség, sőt, a mágneskártyával nyíló ajtó is csak kis megtorpanást okoz, viszont az a negyedórás sötétben tapogatózás a szobában már nem hiányzott főhősünknek. Aki rendszeres szálloda-látogató, bizonyára tudja, hogy hogyan lehet fényt varázsolni egy szállodaszobába, annyit elárulhatok, hogy a mágneskártyának ebben kulcsszerep jut.

Program

A program szoros, minden perc be van osztva, amint az a szállodaszobában előre elhelyezett programfüzetben olvasható, de a legnagyobb szépséghibája, hogy 8.20-kor kezdődik. Az első meglepetés reggel érte újoncunkat, aki 8.25-re ott volt a megbeszélt találkozási helyen, de rajta kívül sehol senki. Á, Olaszországban vagyunk, legyintett magabiztosan, itt egy félórás késéssel nyugodtan lehet számolni. Fél kilenckor azonban jött sietve a konferencia szervezője, Mr. Magagnotti, hogy már mindenki a buszon ül, és az utolsó embert várják...hm, mégsem Olaszországban lennénk? Itt valami gyanús! A buszban ülők lelkes tapssal fogadták az utolsót (ezek szerint mégis van itt egy-két olasz), akit körülnézve újabb meglepetés ért: körülbelül 35, jórészt idősebb, tapasztaltnak tűnő ember nézett vele farkasszemet.

A bemutatkozás

Elég zavarba ejtő tud lenni (főleg olyan rizikótényezők birtokában, hogy magyar vagy, nő és tapasztalatlan), ha kiderül, hogy a több száz fős konferencia helyett egy kis zárt társaságba csöppentél, ahol a brüsszeli tudósítok már jó ismerősként köszöntik egymást. Örvendek, XY vagyok, riporter a 'Z' tévénél, te hol dolgozol, mi a szakterületed? - ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell frappánsan és magabiztosan válaszolnod, és ha ez sikerül, máris tagja vagy a bizalom körének.

Sőt, ha nem vigyázol, és udvariasan vissza nem utasítod, elnökségi tagnak is megválasztanak. Hiába, az ismeretség és a kapcsolatok minden ajtót megnyitnak, csak jó helyen kell lenni jó időben.

Előadások

Egy nagyobb konferencia párhuzamos szekciói közül már maga a jó előadások kiválasztása művészet, esetünkben azonban ezzel a kihívással nem kellett szembenézni. Azért a kis konferenciáknak is vannak előnyei! Az előadások általában negyedórásak, ami nagyon szerencsés, mert nincs idő a mellébeszélésre, és egy esetleg unalmas előadásnak is hamar vége van. Megfigyelhető az az együtt járás, hogy minél színesebb és kidolgozottabb a Powerpoint-prezentáció, annál szürkébb a tartalom.

Az viszont mindenképpen jót jelent, ha az előadó a hallgatósággal kapcsolatot teremtve, saját szavaival beszél, nem pedig a laptopja mögé bújva, gépiesen felolvasva. Persze mindez témától is függ. Jelen konferencia témája a kisebbségi politika hangzatos jelszavaiba csomagolt önreklám, amit persze a résztvevők annyira nem bánnak, hiszen a régió nevezetességeinek megtekintése így a program szerves része.

Tolmácsolás

A szinkrontolmácsolás fárasztó munka lehet (cserébe jól lehet keresni vele), de kétségkívül nagyon megkönnyíti a konferenciára járók életét. Csak felveszi az ember a kis dizájnos fülhallgatót, a megfelelő csatornára teker, és már hallja is a kiválasztott nyelven a beszédet. Ugyanakkor ez azért némi zavart is okozhat a kommunikációban, mivel a tolmács nem mindig tart ott a beszédben, ahol az előadó, így egy-egy heves gesztikuláció (olaszokról van szó, ne felejtsük), hangfelemelés nem mindig illeszkedik az általunk éppen hallott tartalomhoz. Egy-egy viccen például annyiszor nevet a közönség, ahány nyelven tolmácsolnak, illetve előfordulhat, hogy az eredeti nyelvet hallgatók már rég tapsolnak, az előadó már meghajolva elvonul, mire a mi fülünkbe is eljut, hogy mi is a „takehome-message”.

A legfontosabb pillanatok

Esetünkben is igazolódott az az általános érvényű tétel, hogy a konferenciákon a kávészünetek, ebédek, vacsorák a legfontosabb események. Hát még, ha Olaszországban vagyunk, ahol az étkezések köztudottan központi szerepet töltenek be az emberek életében. A feszített tempójú program ellenére a háromórás ebédekre és vacsorákra mindig volt idő, amit itt szó szerint kell érteni. Előétel, első fogás, második fogás, desszert, kávé, grappa a sorrend, a fogások között fél-fél óra szünettel, hogy még véletlenül se fogyjon el a hely a gyomorban. Ezen emberi szerv iránti tiszteletet tükrözi az étkezések utáni, magyar pálinkához hasonló tömény szeszesital, a grappa elfogyasztása, ami természetesen csak az emésztésben hivatott segíteni.

A borospincékben töltött esték aztán minden gátlást és falat ledöntenek, és még az eddig két szót sem szóló középkorú svéd – immáron munkatárs – is víg beszélgetőpartnerré válik, és kiderül, hogy nagy borrajongó, aki azonban a magyar borokhoz nem ért. Sajnos főhősünk sem, aki így megfogadja, hogy amint hazaér, végigjárja a borvidékeket, s szert tesz erre, a konferenciákon nélkülözhetetlen ismeretre.


Banga Csilla


(A konferencia egyik főszálaként a vendéglátó Trento tartomány került bemutatásra a meghívott vendégeknek. Ezt az ALON-olvasók sem fogják megúszni, különben még a végén azt hinnék, felesleges EU-konferenciákra járnunk.)