Novemberi közgyűlés: Viharok között (délelőtt)

Álmosító őszi csütörtök reggel, a városháza előtt munkások kapargatják az új kockakövek közét. „Nincs benne anyag” – mondja egyikük, mintegy kiadva a mottót a délelőtti városházi eseményekre. A novemberi közgyűlés első fele így szépen harmonizált az országos trendekkel, amikor is azt már érzékelni, hogy a vihar elvonult, de a franc sem tudja, hogy mi van helyette, mert békés és konstruktív munkáról egyik politikai térfélen sem lehet beszélni, mintha senki nem tudná igazából, hogy akkor most mi is legyen a következő lépés.

Mindenesetre a szombathelyi városházán érezhetően oldottabb a hangulat, mint volt egy hónapja, azon a bizonyos alakuló ülésen. A Fideszes honatyák közül Puskás Tivadar és Hende Csaba nincs itt, Hankó Faragó Miklós igen, ám rendhagyó módon nem a pulpituson, hanem a közönség soraiban foglal helyet, azt nem tudjuk, hogy szimbolikus vagy praktikus okokból. A megye részéről Majthényi László alelnök van itt, többször hozzászólva a témákhoz.

A kezdetek kezdetén Marton Zsolt, a Fidesz-KDNP frakcióvezetője azt javasolja, hogy a közgyűlés tűzze napirendre a közelmúltban napvilágot látott oktatási vitaanyagot. Ipkovich György szerint ehhez „túl friss” az anyag, inkább a költségvetéssel együtt foglalkoznak vele. A közgyűlés azonban egy váratlan fordulattal elfogadja a javaslatot, így utolsó napirendi pontként hozzácsapják a napi menetrendhez.

Csönge Márta (MSZP), az ügyrendi bizottság elnöke arról tájékoztat, hogy Ágh Péter (Fidesz) nem adta le időre a vagyonbevallását, de aztán rendeződik a dolog, kiderül, az országgyűlési képviselő úgy gondolta, a parlamentnek adott vagyonnyilatkozata kompatibilis a városival, de kiderült, hogy nem. Annyiban maradtak, hogy még csütörtökön leadja ide is.

Horváth Zsolt (Fidesz) a nyugati városrész csatornázása kapcsán kérdezte, hogy tavaszra nem lesznek-e műszaki problémák a helyreállított utakkal, járdákkal, mert mintha nem tömörítenék rendesen az aszfalt alatti rétegeket. Az időközben szakemberek által mélyépítőnek átképzett polgármester elmondta, hogy ez a probléma még évekig húzódni is fog, a talajrétegek csak négy év múlva állnak be a végleges szintre, addig figyelik és folyamatosan korrigálják az érintett utakat és járdákat.

Marton Zsolt a bizottságokról beszél, azt hangsúlyozva, hogy nehezen kezelhető a kialakult helyzet, jogértelmezési problémák vannak, egyik tagot kizavarták a zárt ülésről. A Fidesz – jelentette be Marton – betölteni szándékozik bizottsági helyeket, emellett részt vesz egy költségvetési szakmai bizottságban, amelynek felállítását ők kezdeményezték. (A bizottságok a nap végén felálltak, erről majd később.)

Szabó Gábor alpolgármester elmondta, operaügyben egyeztetett Rózsa Ferenc karnaggyal, a jövő évi karneválon a Carmina Burana lesz előadva lézerkörítéssel, hi-tech-kel, de mégis olcsón. Az említett színpadtechnika magyar szabadalom, kicsinyített mása december 13-án este mutatkozik be a sportházban.

A délelőtt folyamán többször előkerült a kistérségi fejlesztési bizottság utolsó ülése, amelyen valamilyen konfliktus alakult ki valami körül, de az egész roppant zavarosnak és belterjesnek tűnt, így a részletektől megkímélnénk az olvasóinak, úgyis maratonira sikeredett az összefoglaló. Az talán érdekes lehet, hogy a szombathelyi, a büki és a kőszegi kistérségek össze akarnak fogni, mert így állítólag nagyobb eséllyel tudnának pályázni.

Sági József (Fidesz) feltehetően a televízió nézőket vette célba felszólalásában, amikor azt feszegette, hogy Ipkovich György és Hankó Faragó Miklós készül-e megszavazni a „második Gyurcsány-csomagot”, amikor az 280-320 millió forinttal rövidíti meg a várost. A polgármester – szintén a televíziónézőknek – elmondta, csak akkor szavazza meg a takarékossági csomagot, ha ebben benne lesznek a város számára stratégailag fontos fejlesztések, az utak és a vasutak.

Soós József (MSZP) Németh Kálmán alpolgármestert kérdezte a Vasi Volánnal történt tárgyalásairól. Az alpolgármester elmondta, a tömegközlekedést a város piaci alapokon kívánja helyezni, a szerződést nem lehet felbontani, de lépéseket tesznek a változásokhoz. 2006-ben például 140 millió forint ment a Volánhoz, de jövőre az összeg várhatóan csak 80 millió forint körül lesz.

Rettegi Attila (Fidesz) a TISZK-ről, pontosabban arról érdeklődött, hogy a hírek szerint az intézménynek vannak olyan feladatai, amelyekben a város segítségét kéri, és hogy ezek a feladatok igényelnek-e városi pénzeket. Plusz költségekről sem Ipkovich György, sem Czeglédy Csaba sem tud, az viszont igaz, ismerték el, hogy a TISZK kapcsán számtalan nyitott kérdés van, sűrűn kell egyeztetni, különös tekintettel a szeptemberi indulásra. Rettegi felvetette azt a tényt is, hogy nehézkes a közgyűlési anyagok internetes letöltése, és ha már ilyen sok pénzt beleöltünk, jó lenne, ha a rendszer ennél hatékonyabban működne.

Külön kis blokkot képezett a megyével közös fenntartású intézmények sorsa. Elhangzott: Czeglédy Csaba ez ügyben tárgyalásokat folyatott Majthényi Lászlóval, és van remény arra, hogy végre aláírják a hét éve aláíratlan szerződést, úgy szabályozva a kérdést, hogy mindkét fél 50-50 százalékkal venne részt az intézmények finanszírozásban.

Molnár Miklós (Pro Savaria) viszont azt vetette fel, hogy a mostani intézményi átszervezések kapcsán tiszta vizet kellene önteni a pohárban, szétválasztva a megyei és a városi intézményeket, mert most a gazdasági racionalitás helyett a napi politikai alkuk határozzák meg, hogy éppen ki mit fizet. Mondanivalója alátámasztására Pusztai Jánost, volt főiskolai rektort idézte, aki szintén szerencsétlennek tartotta ezt a konstrukciót, mondván közös lónak túrós a háta.

Ipkovich György erre reagálva azt mondta, hogy az oktatási és kulturális kérdéseket nem lehet pusztán gazdasági szempontok alapján megítélni, és elismerte, ezekbe belejátszik a politika is. Pusztait várják majd a konkrét vitákra, amúgy meg „Ne vindikálja senki magának azt a jogot, hogy megmondja a frankót.”

Az idáig lappangó politikai és személyes ellentétek akkor buktak felszínre, amikor Lazáry Viktor (Fidesz) a győri fideszes barátok jókívánságát tolmácsolta annak kapcsán, hogy a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács ülésén Ipkovich György hozzájárult Győr fejlesztéséhez azzal, hogy megszavazta Molnár Csaba győri szocialista politikust a tanács elnökének. Ipkovich György köszönte a jókívánságot, és remélte, a győri fideszesek azt is üdvözlik, hogy a tanács székhelye Szombathelyen lesz.

Lazáry nehezményezte a Nyugat.hu-ban megjelent Czeglédy Csaba-interjút is, ebben szerinte több valótlan állítás és a Fidesz-politikusokat és szavazókat sértő kijelentések találhatók. „Egy szabad országban mindenki szabadon elmondhatja a véleményét” - reagált minderre az alpolgármester. A polgármester igyekezett elvenni a konfliktus élét, ám Lazáry Viktor szerint úgy nem lehet egy asztalnál tárgyalni, hogy közben a tárgyalópartner az asztal alatt rugdossa a lábakat. Később Sági József (Fidesz) is megszólalt az ügyben egy francia mondást idézett: „A stílus maga az ember.” A teremben spontán felhangzó reagálásokból arra lehetett következtetni, hogy ezzel gyakorlatilag minden jelenlevő egyetértett. Molnár Miklós még később cinikusnak nevezte Czeglédy Csaba hozzáállását, ami szerinte azt sugallja, hogy „akinek nem tetszik az interjú, az akár el is mehet a városból”.

Vigh Gábor (Fidesz) Szabó Gábortól azt kérdezte, milyen kritériumok alapján fogja az MDF eldönteni a hathónapos próbaidő után, hogy sikeres volt-e az együttműködés. Szabó Gábor elismételte, hogy az MDF nem az MSZP és az SZDSZ, hanem a város mellé állt, amely nagy lehetőségek kapujában van. Jó jel, mondta, hogy két hét alatt sikerült a nemzeti fejlesztési tervben nevesíteni a Csorna-Szombathely utat. Vigh Gábor tudomásul vette Szabó Gábor válaszát, hogy nem pártok közötti együttműködésről van szó, hanem „az alpolgármester és a polgármester házasságáról”, amit nem kívánnak nyilvánosságra hozni.

Vigh Gábor kérdésének másik fele a készülő városi EU-projekteket firtatta, nem zárván ki a lehetőségét egy konszenzusnak. Ugyanakkor félelmét fejezte ki amiatt, hogy a nemzeti fejlesztési tervhez kapcsolódó elképzeléseket januárban kell beadni, és Szombathelynek nincs nagyon mit beadnia, ha meg van, akkor jó lenne előrukkolni vele, hogy a beadás előtt a közgyűlés tudja tárgyalni. Ehhez a kérdéskörhöz tartozott Harangozó Bertalan (KDNP) későbbi felszólalása: szerinte túl sok koncepció készül, de ezek a programok mintha nem lennének összhangban egymással. A városvezetés válaszaiból számunkra az csapódott le, hogy több program is készül, de a konkrétum egyelőre nagyon kevés, így ehelyett a város vonzáskörzetében folyó – amúgy kétségtelenül fontos – beruházásokat (közút, vasút, agglomerációs fejlesztések, lukácsházi víztároló) próbálják eladni mint városi fejlesztéseket. Igaz, Szabó Gábor egy félmondatban elejtette, hogy az előző ciklusban nem sok minden történt fejlesztési tervek előkészítése terén.

Oroszvári Péter (MSZP) szerint a gázár-támogatási űrlapok kitöltésénél segíteni kell a lakosságot, amit a polgármester jó ötletnek talált.

Horváth Zsolt kicsit soványnak találta az október 23-i városi ünnepségeket, főleg annak fényében, hogy közben 200 ezer forint területfoglalási díjat kértek attól a civil szervezettől, amely a Fő téren több napos programot szervezett ekkor a lakosságnak. Ipkovich György úgy emlékezett, hogy egy napra ingyenes használatot engedélyezett, de attól – vallotta be - ideges lett, amikor az új fugába beleverték a sátorvasakat. Szele Györgyi, az igazgatási osztály vezetője megerősítette az egy napos ingyenességet, de ettől Horváth Zsolt még nem látszott maradéktalanul elégedettnek.

A délelőtt egyik színfoltja volt, amikor Sági József (Fidesz) azt tudakolta a polgármestertől, hogy vajon az tudott-e arról, hogy központi MSZP-utasításra fényképezték a Fő téri tüntetőket. „Esetleg nem ön szervezte-e?” – kérdezte Sági. „Nem” – válaszolta lakonikusan Ipkovich, hozzátéve: „Van még ilyen kérdés?” „Lesz több is” – replikázott az általános derültség közepette Sági, aki aztán – az idegen erőket kiszolgáló Bach-huszárok mintájára - Lamperth-huszárnak titulálta a város első emberét, annak a regionális fejlesztési tanácsban játszott szerepe miatt. Ipkovich erre azt mondta, hogy nem érzi magát Lamperth-huszárnak, a szombathelyi választók megválasztották, ő pedig próbálja a választók érdekeit képviselni.

A felforrósodott – vagy inkább melegedő – hangulatban Molnár Miklós azt nehezményezte, hogy úgy tüntetik fel az EU-pénzeket, mintha az a Gyurcsány-kormány érdeme lenne, holott ezek a pénzek járnak az országnak, függetlenül az aktuális kormánytól. A Gyurcsány-csomagra – amely súlyosan érinti az önkormányzatokat – pedig azért van szükség, mert az utóbbi ciklusban nem megfelelő gazdaságpolitika folyt. Molnár még beszélt a 86-os út fontosságáról, megkésett mivoltáról, a Czeglédy-interjúról (lásd feljebb), de ekkor Ipkovich György figyelmeztette, hogy elfogyott az ideje. „Az ön időkerete nem szabályozott, könnyebben tudja megoldani ezt problémát” – jegyezte meg Molnár, mire Ipkovich azzal vágott vissza őszi kihívójának, hogy „ez négy évre van szabályozva”, és apró jeleit mutatta annak a ritka állapotnak, hogy kezdi elveszíteni türelmét.

Marton Zsolt a Budapestre vezérelt rendőrök lábszárvédők polgármesteri keretből történő vásárlásáról szeretett volna háttér-információkat kapni, amire majdnem kitört a politikai vita, de szerencsére Hollósi Gábor városi rendőrfőkapitány rövidre zárta a témát, megköszönve a lábszárvédőket.

Váratlanul napirendre került a Savaria Fórum és a városi tévé helyzete is, ami persze annyira nem is váratlan a költségvetés körüli időszakban. Czeglédy Csaba elmondta: 110 millió forintba kerül a két média eltartása, és ennyi pénze nem biztos, hogy van a városnak. A Savaria Fórumra van érdeklődő, a tévé esetében is vannak variációk, ilyen például a regionális televízió Sopronból való visszahozása, amit – ha sikerül – a városi Kht. üzemeltetné. Prugberger Emil az értékek őrizetére bíztatott a sajtó kapcsán, Marton Zsolt pedig szeretné, ha az ellenzéket is tájékoztatnák, hogy mi zajlik a városi média terén.

Miután néhány határozati javaslatot elfogadtak a városatyák, Harangozó Bertalan (KDNP) és Gyebrovszki János (MSZP) a Szent Márton úti panellakások felújítási problémát firtatta. Mindketten javasolták, hogy a trehány kivitelezőt zárják ki a jövőben a közbeszerzési eljárásoktól. Gyebrovszki nem várta meg a polgármesteri választ, sértődötten kivonult a teremből, mikor az idő lejártával Ipkovich György a beszéde befejezésére kérte.

Nagyjából itt lett vége a délelőttnek, a képviselők elindultak ebédelni és fényképezkedni.


(A délutáni eseményeket egy külön írásban foglaljuk össze.)