Kőszeg: Bécsikapu étterem

Az igazság kedvéért mindjárt az elején ideírom, nem nagyon jönnek be nekem a mostanság szépen elszaporodott középkori lakomázóhelyek. És véletlenül sem az a baj velük, hogy keményen szembemennek az egészséges táplálkozás divathullámával, sőt: ez inkább értékelhető, szimpatikus partizángesztus. Egyszerűen öncélúnak tartom, és marhára nem élvezem az olyan extrémitásokat, amikor a kedves vendéget homályos időutazási és népművelési céllal olyan abszolút természetellenes dolgokra veszik rá, mint például a hús festett körmös ujjakkal való marcangolása vagy a fakupákból borral való zakóleöntés.

A Bécsikapu szintén a lovagi éttermek családjához tartozik, de szerencsére erősen moderált. A lovagi vonulat leginkább a karnyújtásnyira levő Jurisics-vár látványában és kisugárzásában, valamint a falakon elhelyezett zászlók, vértek, pajzsok és egyéb marcona harci eszközökben érhető tetten. Valószínűleg a pincérek ruházatának dizájnolásakor is valami efféle szándék húzódott meg eredetileg, de végeredmény megállt Robin Hood szabadcsapatjainak megidézésében, erős tiroli referenciákkal.

Persze a vendégek – közöttük sok turista – nem ruhanézőbe jött, hanem enni. Azt pedig kétségtelenül hatalmasakat lehet itt. És elsősorban nem a fogások méretére gondolunk, hanem arra, hogy az étteremnek ínycsiklandozó karaktere van. Ide nem gyűrűztek be a nemzetközi konyha olyan globalizációs vívmányai, mint a pizza vagy a chips. A fővonal tényleg a bevezetőben említett olyan hard-core ételek, mint a karaj, oldalas, csülök, libacomb - de nem kell bepánikolni: A nyálelválasztást valószínűleg legalább ennyire kiváltják a nem ennyire drasztikus ételek, mint például a burgundi szarvas sült áfonyával, a sörtésztába bundázott süllőszeletek vagy a vaddisznópörkölt sült cipóban, hogy teljesen önkéntesen ragadjunk ki néhány cizelláltabb ajánlatot.

A személyes tapasztalataink azt mutatják, hogy az adagok nem túl hatalmasak, de esztétikusak, s ami talán még fontosabb, hozzáértő, kreatív szakácsról tanúskodnak.

Akik igazán komolyan gondolják, nekizuhanhatnak a kétszemélyes lovaglakomáknak, s a gyerekek számára külön menük vannak „kis lovagoknak és hercegkisasszonyoknak” fedőnévvel.

A Bécsikapu étterem főként nyáron az igazi, mert ekkor beüzemelik a fedett kerthelységet is. A sátorszerű tető, szó, mi szó, első látásra elég rusnyára sikeredett, de aztán órákat el lehet ücsörögni alatta pár sör vagy még inkább pár kupa kőszegi bor mellett. Borokból amúgy is erős a felhozatal, az étterem láthatóan ráhajt erre a vetületre, például azt is vállalja, hogy az érdeklődőket összehozza a helyi termelőkkel.

A Bécsikapu magától adódó választásnak bizonyulhat egy kőszegi kiránduláson a tradicionális konyha kedvelőinek. Mellette szól az is, hogy árai egyáltalán nem elrugaszkodottak, sőt, mindent számításba véve talán egy hangyányival még olcsóbbak is a vártnál.

Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, korábban jártunk már itt télvíz idején is. Akkor viszont nagyon nem tetszett, hogy az apró nemdohányzó rész egy földalatti, viszonylag kicsi, alulfűtött, és a fenti szinthez késest jellegtelen pincehelyiségben kapott helyett. Dohányosok előnyben.