Adventi este a Fő téren - A normális Szombathelyért

Több mint ezer ember jelenlétében gyújtották meg az első gyertyát a Fő téri óriás adventi koszorún. Az egyházi lelki táplálék után kipróbáltuk a földieket is. A téren 100 forintért igencsak korrekt forralt bort mérnek, gesztenyéből viszont érdemes a drágábbat venni. A városlakók szerint végre „normális” a szombathelyi advent, most már csak a Fő téri kereskedőknek kellene felvenni a ritmust. .

Több mint ezer ember jelenlétében gyújtották meg az első gyertyát a Fő téri óriás adventi koszorún. Az egyházi lelki táplálék után kipróbáltuk a földieket is. A téren 100 forintért igencsak korrekt forralt bort mérnek, gesztenyéből viszont érdemes a drágábbat venni. A városlakók szerint végre „normális” a szombathelyi advent, most már csak a Fő téri kereskedőknek kellene felvenni a ritmust. .

Szombat délután háromnegyed öt felé hatalmas a forgalom a Király utcában, az Uránia udvar parkolója is eldugulva. A Gyöngyös Áruház melletti közben erős sültgesztenyeszag terjeng, de az igazi váratlan fordulat csak a Fő térre érve bontakozik ki. Utoljára talán az augusztusi karnevál alatt gyűltek össze ennyien itt, a díszkivilágítás alatt kisebb tömegek hömpölyögnek erre-arra, de főleg a Szentháromság-szobor felé.

Még tíz perc lehet vissza a gyertyagyújtásig, de a pavilonok közötti terület már fullra tele. Próbálom magam beverekedni a gyertyákig, de rossz irányból közelítek, első körben elakadok valahol félúton. Körülöttem főként unokás nagymamák és nagypapák vannak, akik leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy a várakozás perceiben valahogy lekössék az unokacsemetéket, akik az emelkedett hangulat ellenére láthatóan nehezen akarják megérteni, hogy az advent lényege a várakozás.

Szerencsére az est formális része pontosan kezdődik. Ipkovich György polgármester rövid beszédében arra hívja fel a városlakók figyelmét, hogy a karácsony előtti időszak jó alkalom a lassításra és az egymás szemébe nézésre. Elmondja azt is, hogy a szombathelyi adventi hétvégék rendezvénysorozat hagyományteremtő szándékkal jött létre.

Ezután egy körülbelül húszperces ökomenikus (katolikus, református, evangélikus) egyházi ceremónia veszi kezdetét, melynek elején Ávár Tibor gyertyakészítő egy létra segítségével meggyújtja az általa készített óriásgyertyák legnagyobbikát.

Aigner Gáza plébános beszédében az advent egyházi értelmezéséről, illetve annak spirituális vetületeiről beszél, kritikus szavakkal illetve a mai fogyasztói társadalmat.

Az est sikerére jellemző, hogy nemcsak a hangosítás bizonyul erősen alulméretezettnek, de még az egyház is alulbecsülte a leendő érdeklődést, amikor az erre az alkalomra betanítani szánt adventi ének szövegéből mindössze 60-70 fénymásolt példányt hoztak ki a térre.

Az egyházi ünnepség után lassú oszlásnak indul a tömeg, de a lehűlő levegő ellenére több százan kint maradnak a téren, ami megint csak szokatlan jelenség a városban. A képlet kissé emlékeztet a karneváli hangulatra, azzal a jelentős eltéréssel, hogy a turistaipar nem zavar be, a rendezvény – egyelőre – a szombathelyieké, a így jó eséllyel futunk össze a fények alatt ismerősökkel, kollegákkal, szomszédokkal, akikkel most jó alibi van egy hosszabb és civilebb csevelyre, mint a hétköznapok taposómalmában.

A legnépszerűbbnek a forralt bort mérő helyek bizonyulnak. Ezekből mi négyet számolunk össze. A forralt fehér és vörösbor decijét egységesen 100 forintért adják, illetve egyikük 90-ért. Mi a színpad és a jászol melletti egységre tesszük le a voksot, az időközben jelentős méretűvé nőtt társaság egyöntetű megelégedésére. Az árak amúgy az egész adventi vásár területén nagyjából egységesnek és mérsékeltnek mondhatók (lángos 200, 1 dl bor 60, dobozos Soproni Ászok 250, bögrés forralt bor 460, kürtöskalács 350). Egyedül a sült gesztenye áraik között tapasztalunk nagyobb árkülönbséget, ott viszont arányban állt a differencia: a 450 forintos adag fényévekkel jobb, mint a 300 forintos.

Mivel a sarkon még világítanak az ékszerbolt fényei, és az eladók is tüsténkednek, egy hirtelen ötlettől vezényelve körülfutjuk a tér mindhárom felét, hogy vajon a Fő téri kiskereskedők közül hányan mozdultak rá az élettel telítődő belváros adta lehetőségekre, amely ugyan pluszmunkát, de jelentős pluszbevételeket is jelenthet. Nos, az eredmény meglehetősen kiábrándító: az egész téren mindössze négy kiskereskedő nyitott ki szombat este, a többiek ajtaján a szokásos rács fogad.

Este hét óra tájban a lámpák alatt megjelennek a Fő téri tüntetők - néhány tucatnyian vannak -, a politika, a zászlók és Ady Endre Magyar jakobinus dala kissé kakukktojásként hat ugyan a helyszínen, ahol közben Piramis- és Edda-számok mennek, de végül is elférnek.

A helyszínen megállapítjuk, hogy kritizálni bármit lehet, de az kétségtelen, hogy az idei szombathelyi advent lényeges előrelépés a korábbiakkal szemben, és ebbéli véleményünkkel láthatóan nem vagyunk egyedül: a rendezvényt értékelve legtöbbször a „normális” melléknév hangzik el spontánul, ami meglehetősen semmitmondó és elkopott, de – ahogy már csak a közhelyekkel lenni szokott – mégiscsak visszaadja a Fő téri advent egyik esszenciáját.

Vasárnap dél körül ismét visszatérünk a tett színhelyére, egyrészt hogy nappali képeket is készítsünk a fotógalériába, másrészt hogy a vásárfiákat világosban is lássuk.

Nos, ami az utóbbi kérdést illeti, itt is lényeges minőségi előrelépést tapasztalunk a korábbi évekhez képest. Nemcsak a pavilonok újultak meg, de az árufelhozatal is láthatóan komolyabb szűrésen megy át, és habár egy-két „határeset-termék” még fellehető, aki tutira világító kínai szarvasra vágyik, idén más helyszínt kell keresnie. Most láthatóan a középkategóriás téli ruha, játék, karácsonyfadísz, édesség a menő, de a hölgyek véleménye szerint kimondottan jó a rongyszőnyeg-, tea-, méz- és gyertyafelhozatal. Mi el ugyan tudnánk képzelni több tradicionális édességárust, de a vásár szervezői is nyilván abból tudnak válogatni, ami van.

Nézze meg a szombathelyi adventről készült képgalériánkat is