Közmeghallgatás: Könnyeikkel küszködő szülők a városházán

Péntek délelőtt azt találgattuk, hogy vajon mennyien lesznek Szombathely város évi rendes közmeghallgatásán, lévén idén egy igencsak karácsony előtti péntek estére esett

A kissé elbizonytalanító időpont ellenére délután öt órakor mégis gyakorlatilag telt ház volt a városháza nagytermében, aminek - mint később kiderült – jó oka volt.

A pulpituson helyet foglaló egyéni körzeti képviselők előtt ülő Ipkovich György polgármester nem sokat teketóriázott, azonnal átadta a szót a hallgatóságnak, mondván: „ez az önök ideje”.

15 éve áll a bál és az építkezés

Az első nagy blokk, ahogy évek óta mindig, a Saághy utca és az Öntő utca ügye volt, ahol az elkerülő út befejezetlen mivolta miatt áldatlan állapotok alakultak ki, a közelmúltban már autós tiltakozás is volt a lakók részéről.

A két utca lakói most is itt voltak. Retorikailag egyre tehetségesebb képviselőik a felháborodás, a düh és az elkeseredés hangján kérték számon a jelenlevő, „nagy pénzeket felvevő” politikusoktól korábbi ígéreteiket, különös tekintettel a választási szórólapokra. Az idő tájt nyüzsögtek az utcákban a politikusok, fényképezkedtek, aztán nem történt és nem történik semmi – hangzott el. Szakács Dávid képviselőt például azóta sem látták a környéken. Szerintük ügyük inkább hátra halad, mint előre, legalább a járdát és a vízelvezetést meg lehetett volna oldani.

Egyik felszólaló egy csinos kis albumot készített a polgármesternek „A mi utcánk címmel”, rímelve a városvezető „A mi Szombathelyünk” választási kiadványára. Az albumban fényképek szerepelnek az ominózus területről, nemcsak az önkormányzat, de a műemlékvédelmi felügyeletnek is címezve azt, a haldokló tulipánfa és a kastély melletti ck-garázsok látványával.

Az illetékesek válaszaiból meglehetősen bizonytalan jövőkép rajzolódott ki. Hankó Faragó Miklós elmondta, hogy az örökségvédelmi hivatal nélkül – ami talán hajlik bizonyos kompromisszumokra - nem lehet megegyezni. Újabb tervek készülnek a megegyezés reményében, ennél többet nem lehet tenni.

Ipkovich György elismételte: nem a városházán múlik a megoldás, valaki mindig fellebbez, hol egy utca, hol egy egyesület, ráadásul mindig más az indokkal, építési engedély híján pedig nem lehet építeni. A városnak sem öröm, amikor a pályázati pénzekről kell lemondania, mellesleg pedig hasonló a helyzet az Iseummal is.

Lakézi Gábor osztályvezető is nagyon mértéktartóan kecsegtetett megoldással, amikor azt mondta, hogy elkészültek a tervek az út és járdaépítésre, a megvalósulást a költségvetés helyzetétől teszik függővé. A park ügyében folynak tárgyalások, immár nemcsak a fa akadály, de a park mérete is. A hídra sem lesz könnyű a pénzt előteremteni, már csak azért sem, mert nincs ilyen pályázat jelenleg.

A meghallgatás vége felé ismét felvetődött a másik neuralgikus pont, a Pick-telep ügye is, de mivel ezzel korábban részletesen foglalkoztunk, ennek taglalásától eltekintenénk.

Közlekedési ügyek

Az egyik felszólaló a rokkantkártyák ügyét is felhozta, mondván „vérlázítóan sokan” visszaélnek vele a szombathelyi parkolásnál. „Önök között is van, aki rokkantkártyával parkol!”- mutatott a képviselőkre, de a lakosság unszolására sem mondott nevet. Viszont megnevezte az a helyi rádiót, amelynek autója szerinte szintén rokkantkártyával parkol.

A közlekedés kapcsán szó esett még az Eperjes utcai parkolási anomáliáról, a főiskolai tornacsarnok okozta közlekedési gondokról.

Belvárosi nájtlájf

Több felszólaló is felháborodással ecsetelte az éjszakai belvárosi szórakozásból adódó gondokat, különös tekintettel az Uránia udvar környékére, ahol zaj van, randalírozás, vandalizmus, „borzalmas állapotok”, a vendéglátó-ipari egységekből kitóduló emberek ott végzik el dolgukat, a rendőrség sem tud rendet tenni.

A polgármester elismerte, hogy nehéz összeegyeztetni az élettel teli város igényét és a lakosság érdekeit.

Ehhez a kérdésközhöz tartozik egy hölgy azon értesülése, hogy „Vigh Gábor szórakoztató központot akar építeni a kórházzal szemben”, ehelyett oda mélygarázs kellene, felette parkkal játszótérre. A polgármester cáfolta, hogy oda szórakoztató központot szeretnének építeni. Rekreációs központot szerettek volna, de az is elmaradt.

Panelprogram

A már a közgyűlésen is felvetődött panelprogram kapcsán kért szót egy úr, jelezve, hogy annak végrehajtása után az utcát fűtik a lakók. Megkezdődött a műszaki átvétel, a lakók nem is írtak alá semmit, mégis átvették a munkát. Egy egész tömb panaszkodik, legalább ki kellene vizsgáltatni, vagy személyesen nézzék meg a Szent Gellért utca 62. szám alatti állapotokat. A munkálatokat ugyanis nem megfelelő minőségben végezték el.

Egy hölgy hozzátette, a munkát nem fejezték be, nincs kipúrhabozva az ablak, 20 fok van a lakásban fűtés mellett.

Ipkovich György válaszában megnyugtatta a lakókat, ha teljesítési problémák vannak, ki fogják azokat vizsgálni. Amúgy a hivatal még nem fizette ki a munkát.

Lakézi Gábor viszont arról tájékoztatott, valamennyi lakó aláírta az íveket és a műszaki ellenőz is aláírta a papírokat. A műszaki átvétel is megtörtént.

Az iskolai átszervezések ügye

Az este során legnagyobb hangsúllyal – értelemszerűen – az oktatási intézmények tervezett átszervezésének a kérdése szerepelt. Mint emlékezetes, az utóbbi hetekben napvilágot látott városházi anyag több szombathelyi általános iskola bezárásának a lehetőségét vetette fel. A téma fajsúlyára való tekintettel az ezekkel kapcsolatos felszólalásokat és a válaszokat résztelesebben leírjuk.

A témával kapcsolatban az eső felszólaló egy apuka volt, akinek motorikusan sérült gyereke először egy belvárosi nagyiskolába járt, de ott folyamatosan csúfolták, bántalmazták a többiek. Azt tanácsolták neki, hogy vigye a gyereket a szentkirályi iskolába, ahol - hála az ott folyó légkörnek és pedagógiai munkának köszönhetően - minden gond megoldódott. A gyerek csillogó szemekkel jár iskolába. A polgármesternek könyörgő szülő viszont most kétségbe van esve, hogy mi lesz a fiával és a hozzá hasonló gyerekekkel, ha megszűnik az iskola.

Egy másik úr az Eötvös iskola érdekében próbált lobbizni. Elmondta, hogy a gazdasági szempontokat értik az emberek, a városvezetés jóindulata nem megkérdőjelezhető, ez azonban nem garancia a jó döntésre. Ez egy gyermekekkel teli intézménynek kizárólag a gyermekek érdekét kell hogy szolgálja. Ezzel szemben semmi más nem hangzik el, minthogy a rendszert olcsóbbá kell tenni. Ez lenne az egyetlen szempont? Az iskolák száma nem sok, a pedagógusok sincsenek sokan – állította a felszólaló, majd hozzátette: El kellene gondolkodni arról, vajon érdemes-e megszüntetni az iskolát, vagy azt az 50 milliót inkább egyéb helyekről elcsippenteni.

A helyi református tiszteletes egy térképet hozott, melyen bemutatta, mekkora az a körzet, melyet az Eötvös iskola lát el. Kiemelte, a reform egyetlen logika mentén zajlik, ez pedig a pénz: 50 millió logikája irányít. E logika mentén a városban végig lehetne menni intézményről intézményre. A felszólaló véleménye szerint félő, hogy azon iskolák kerültek fel a listára, ahol a legkisebb ellenállás mutatkozott.

Mit lehet nyerni? – hangzott el a további kérdés. Egy épületet, amit egyszer lehet eladni. De vannak más szempontok is, melyek csökkentik ezt az eredményt, a buszoztatás és a környezetvédelmi kérdések. A város egynegyedének így nem lesz alapiskolája. A Waldorf iskolát épít odafönn az oladi dombon. Nekik megéri, a városnak nem? Az épülő lakóparkból, a kétszáz autóval szállítják be naponta majd a gyermekeket a város belső felébe.

A szülőknek ez többletterhet jelent - sorolta tovább a tiszteletes az érveket. - A nehéz szociális helyzetben lévők annyit tudnak megtenni, hogy elvezetik gyalog a gyermeket az iskolába. És végül mi lesz a roma gyermekekkel? – hangzott el a kérdés.

Egy szülő szerint a gyermekeiktől el akarják venni a második otthonukat, majd egy, a gyermeke által készített kis karácsonyfát adott át Ipkovich Györgynek, hogy emlékeztesse erre.

Egy másik hölgy a pedagógusok nevében azt nehezményezte, hogy azt ígérték, lesznek alternatívák, de nem juttattak el ilyesmit hozzájuk azóta sem. „Önök gondoltak arra, hogy közel 30 pedagógus a munkáját veszíti el? Egy 45-46 éves pedagógus hol fog elhelyezkedni? – hangzott el a kérdés.

A szentkirályi iskola miatt jött egy másik szülő, aki örül annak, hogy még nincs végleges döntés, hiszen ez egy körülbelül 8-10 éves probléma. Ennyi idő alatt talán ki lehetett volna dolgozni egy kevésbé drasztikus megoldást is. A hölgy arra kérte a testületet, hogy szakmai döntés szülessen. Ahányszor előkerül, hogy egy iskolát bezárnak, - hangzott el - annyiszor csökken egy iskola beiratkozott elsőseinek a száma. A szentkirályi iskolában 10 éve nem volt felújítás. Itt még ismerik egymást az emberek, a jól működő közösség szét fog esni, ha elveszik az iskolájukat. – fogalmazta meg félelmeit a szülő.

Az unióban éppen ezzel ellentétes folyamat zajlik, az iskolákat a peremkerületekbe telepítik. Most sok pénzt adnak a decentralizációra. Talán el kellene gondolkodni ezen is – hangzott el.

Gondoljunk a parkolóhely kérdésre, - érvelt tovább a felszólaló - miért befele húzzuk az embereket? Az ideális iskola ismérvei: csendes, jó levegőjű, van tér. Önök pont ezeket az iskolákat akarják bezárni? – szólt a kérdés a döntéshozóknak.

Egy úr a 30-as évektől indította az Eötvös történetét, akkor épült az iskola, pedig az akkori nehéz időkben inkább a megszüntetésnek lett volna helye. Szerinte alpolgármester azt közölte: ez egy politikai döntés lesz, megszűnik és passz.

Az iskola speciális feladatot lát el, 60 százaléka roma származású gyermek. Vidékről is roma tanulók járnak, akik speciális törődést kapnak, máshol leírt gyermekek itt szárnyakat kapnak, vannak dislexiások, jelentős részük a pedagógiai intézet ajánlásával jár oda. Ezek a gyerekek máshol elkallódnának.

Egy fiatal anyuka a könnyeivel küszködve szólalt fel. Kisfia kis létszámú osztályba jár, a pedagógiai intézetben az Eötvös iskolába javasolták a gyereket. Itt egyénre szabott fejlesztésre van lehetősége. Küzdelmes négy év után vannak a gyermekkel. Az orvosok azt mondták, soha nem fog mozogni, ennek ellenére ott van minden rendezvényen. Egy ilyen kis létszámú osztályban oda tudnak figyelni rá.

A kétségbeesett szülő arra vár választ, hogyan fognak az ilyen problémákkal küzdő gyermekek beilleszkedni az új környezetbe. Arra kérte a testületet, ha döntenek, mérlegeljék, nap mint nap megküzdünk a gyermekekért. „Ne hagyjanak cserben, ehhez az önök segítsége is kell.” – zárta szavait a szülő.

Az Eötvös egyik pedagógusa azt kérdezte, hogy akiket megválasztottak a város első számú vezetőinek, kinek az érdekeit védik, a pénzét vagy a gyermekekét?

Egy másik hölgy sérült gyermekét járatja a szentkirályi iskolába, az ő gyermeke az egyik a sok közül, akinek az érdeke csorbulna, ha bezárnák az iskolát. Ott most minden apró problémáját megoldják. Születésekor azt mondták, talán 18 évig élhet. Egy nagyobb létszámú osztály esetén évekkel megrövidítheti az életét.

„Azt ígérték, hogy megmentés érdekében mindent megtesznek, de a bemutatott három variáció mindegyike a bezárás. Nem tudjuk kifizetni az alapítványi iskolát, most mit tegyünk?” – tette fel a kérdést a kétségbeesett szülő Ipkovich Györgynek.

Ipkovich György válaszaiban elmondta, igyekeznek károkat nem okozni, az egyeztetések folynak. Tény: 1400 gyermek elfogyott az oktatási rendszerből. Lopjuk már a gyermekeket, mert nem születik – mondta. 10 százaléka a gyerekeknek már ma sem szombathelyi az általános iskolásainknak. Középiskolában ez az arány már 60 szálék.

A polgármester elmondta még, ez még csak egy munkaanyag, még egyeztetések történnek, mielőtt a végső döntést meghoznák, a kialakult helyzetben egyben a szülők megértését kérte.

Marton Zsolt, az érintett terület képviselője az iskolákkal kapcsolatban kifejtette: „Meg kell nyugtassam az egybegyűlteket, nem kizárólag pénzügyi szempontok játszanak szerepet majd a döntésben. Felemelte szavát a kisebbségi önkormányzat is, megkereste Horváth Zsoltot és jómagamat ez ügyben.” Az ellenzéki politikus biztosította az ott lakókat, hogy nem hagyják veszendőbe menni az értékeket.

Sági József képviselő szerint fontos feladat lenne, hogy a külvárosi iskolák vonzerejét növeljék. A politikus nemrég azt javasolta, építsünk a Szentkirályi iskolának tornatermet. Sajnos, bár elvben támogatták a kormányzati képviselők a javaslatot, végül mégis elvetették azt.

(Józing Antal - Várnai Zsolt)

A 2005-ös közmeghallgatás a városházán