Meggondolta magát a Berzsenyi Dániel Főiskola, mégis integrálódni akar. Olyannyira, hogy most egyszerre négy egyetemmel folytat tárgyalásokat. És amíg az emeleten a bolognai folyamat és az egyetemmé válás újabb kacskaringóiról folyt a diskurzus, a klubban megkértünk néhány főiskolást, mondják el, mi a véleményük a főiskoláról. Elmondták.
Az új rendszer alapjai
„A magyar felsőoktatás átalakulása 2005-ben kezdődött, 2006-tól felmenő rendszerben új képzési szerkezet váltotta fel a korábbi struktúrát. A Bologna Folyamat értelmében a hallgató alapszakra jelentkezik, és csak annak elvégzése után tanulhat tovább mesterképzésben. A 6-8 féléves alapképzés a munkaerőpiacon jól hasznosítható szakmai ismereteket ad, a mesterképzés a 2-4-5 féléves tanulmányok befejeztével lehetőséget biztosít az elhelyezkedésre vagy a doktori képzésben való továbbtanulásra. Az új felsőoktatási rendszerben tehát eltűnik az egyetemek és főiskolák közötti különbség. Minden hallgató egységes alap- és mesterképzésben megszerzett oklevelet kap függetlenül attól, hogy melyik intézményben tanul” – áll a bolognai rendszer tömör lényege a hétfői BDF-sajtótájékoztatón kapott anyagban.
E változásokhoz is szorosan kapcsolódóan Gadányi Károly bejelentette, hogy a Berzsenyi Dániel Főiskola egyetem részeként kíván működni, így a közeljövőben célba jut. Figyelembe véve a felsőoktatás jövőbeni tendenciáit, az integráció az egyetlen járható út – vonta le a konzekvenciát a rektor.
Túl ezen, a szép számú érdeklődő ugyancsak bizakodással tölti el a rektort, amit a főiskola december 9-ei nyílt napján tapasztalt. De így van a felvételi lapok közel 5 ezer fős regisztrált érdeklődőjével is. Tudniillik, mint mondta, „a legjobb reklám a színvonalas képzés.”
Kivel és mikor?
Az átalakulás tekintetében a szombathelyi főiskola négy lehetséges partnerre talált: a Pécsi Tudományegyetemre, a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemre, a veszprémi székhelyű Pannon Egyetemre és a győri Széchényi István Egyetemre. Velük megindultak a tárgyalások – tudtuk meg a rektortól. A főiskola 2007. január 31-éig dönt arról, hogy melyikkel kíván szövetkezni aszerint, hogy melyik kínálja a főiskola számára az optimális átalakulási lehetőséget. Amint ez eldöntésre került, a továbbiakban azzal az egyetemmel folytatnak immár részletekbe menő egyeztető tárgyalásokat. Mindez nem csak a város, hanem a régió érdekét is szolgálja – tette még hozzá Gadányi.
Kalkulációk, javaslatok
Dr. Ipkovich György Szombathely polgármestere hangsúlyozta: a város a főiskola belső autonómiáját tiszteletben tartja, ha nem is mindegy, hogy ott mi és miként zajlik. Ahogy a partnerként szóba jöhető egyetemek között is lehet rangsort tenni. A két nagy, Pécs és Veszprém „más felállást képviselnek”, míg Győr és Sopron Szombathellyel azonos súlyt. Ezért ez utóbbi kettőről beszélt inkább. Szombathely kulturális jellegével szemben Győr jobbára a műszakiakban jeleskedik és az ipar kiszolgálását tűzte ki maga elé. Szombathelyen ez nincs kellően számba véve, ahogy a kutatás és a fejlesztői oktatás sem – mondta a polgármester. Pedig a város az orosz laktanya területén kiváló terepet tudna biztosítani ilyen célokra. Ugyanígy lehetne építeni a megyeszékhely sokezres középiskolás populációjára is.
Kondor János, a főiskola gazdasági tanácsának alelnöke is üdvözölte a főiskola fajsúlyos döntését, ami mellett – véli - szinte lényegtelennek tűnik, hogy kivel szövetkezik és milyen közös név alatt.
------------------------------------------------------------------------
A klub hangja
Míg a főiskola vezetése, a polgármester és a sajtó képviselői „magasztosabb” kérdésekkel foglalkoznak, addig egy emelettel lejjebb a főiskola klubjában is zajlik az élet. Vizsgaidőszak lévén, többeken látni fekete-fehér eleganciát hangsúlyozó öltönyt vagy kosztümöt. Van, aki még előtte áll a megmérettetésnek, van, aki már túl van rajta. Első blikkre nehéz eldönteni, hogy ki melyik csoporthoz tartozik. Ahogy az sem egyértelmű, hogy aki már volt „bent”, az milyen eredménnyel hagyta el a termet. A többség ugyanis derűsen hörpöli az italát, legyen az alkoholos vagy éppen tea. De nem is ez a lényeg: minket az érdekelt, hogy a gyakorlatban, a főiskola hallgatójaként miként értékelik az intézményt, hogy beváltotta-e az elvárásokat, egyáltalán hogy hogyan érzik magukat az intézményben.
Így hát ez ügyben megkérdeztünk néhány helyszínen tartózkodó hallgatót:
N.A.-t például alapjában véve érdekelné a tárgyak többsége, de szerinte „normálisan” ennyi anyag nem megtanulható, tizenvalahány tárgy mélységében nem elsajátítható öt hónap alatt. Megoldható volna ugyan – teszi aztán hozzá nevetve –, de „élni is kell”, ápolni a párkapcsolatát, járni társaságba és bulizni, nemcsak a könyvek mellett dohosodni. A tárgyak hasznosságát firtató kérdésemre azt feleli, hogy ha a gyakorlatban a többségük nem is igazán használható, olyan alig akad, amit abszolút feleslegesnek érez. Vagyis a nagyját jó tudni, ha már egyszer értelmiségi lesz. Ez persze nem azt jelenti – teszi hozzá gyorsan –, hogy túl sokat járna órákra, mivel a beszerzett jegyzetekből bőven teljesíthetőek a vizsgák.
R.A. igazából számítástechnika miatt jött a főiskolára, az informatikus-könyvtáros szak csak úgy adta magát. Ez a reláció azonban nagyon hamar megfordult, mert az informatikus-könyvtáros szakon jók a tanárok, maga a tárgy is gyakorlatias, sok olyasmire tanít, ami segít abban, hogy megállják a helyüket, ha konkrét problémával kerülnek szembe. Ezzel szemben a számítástechnika inkább elméletibb szak, amivel néha meggyűlik a baja. Itt már több olyan tárgy is van, amitől nagyon szívesen venné, ha „megszabadítanák”. Főleg ilyen a matematika.
Sz.Gy. elégedett a főiskolával, minden szempontból korrektnek tartja. Ebben benne van a tanárok hozzáállása, felkészültsége, a leadott és a vizsgákon visszakért anyag mennyisége és milyensége stb. Talán csak annyit változtatna a tananyagon, hogy gyakorlatiasabbá tenné. Ekkor menne is, de még eszébe jut valami, amit szó szerint kért, hogy idézzek: „A műszaki kommunikáció túlzott mércéket állít a technika szakosok elé. Ez nem mérnöki szak.” És ez némileg áll a matematikára is – fordul még vissza újra –, bár inkább kérdezzem meg egy óra múlva (ez nem történik meg – a szerk.). Azzal a haverjával bemennek vizsgára.
Egy matematika szakos lány le akarta adni a matekot már az első félév után, mert a főiskolának elég volt ennyi idő hozzá, hogy bebizonyítsa neki, hogy „én ezt utálom és különben is hülye vagyok hozzá!” Elmondja, hogy a tanáruk lehet ugyan szaktekintély, zseni is akár, de tanárnak szar. Utálja a diákokat, érezhetően derogál neki, hogy velük foglalkozzon, kurvaanyázik, lehülyézi őket, leüvölti a fejüket, egy UV-t tart csak, tételt nem húzat, pofára ad témát és úgy is osztályoz, ha egy előadásról hiányoztál, eleve buktad a félévet stb. Mikor itt tart, jönnek a csoporttársai, hogy a mészárszék megint száz százalékon működött, 22-ből 22-t húzott meg a tanár. Az egyik lány a tanártól néhány perccel korábban elhangzott mondatokat idéz: „Ha rajtam múlik, magának soha sem lesz diplomája!”, „Maga ehhez tök hülye! Én a helyében nem jönnék el UV-re, úgyis meghúzom!” Vissza a lányhoz. Elmondja, hogy vannak vagy nyolcvanan a matematika szakon és már petíció írására is gondolt, de – körbekérdezett a szaktársak között – mindössze tízen mernék a nevüket adni hozzá. Ez van.
No nem mindenki veszi ennyire komolyan a főiskolát. Egyik 25 éves srác például vidáman sorolja azokat a harmadszor felvett tárgyait, amiből ha egyiket is nem sikerül teljesítenie, akkor búcsút inthet a főiskolának.