Minden háború az elit érdekeiért történik, a kisember sohasem háborúzna, ha nem kényszerítenék.
Én is egyike vagyok azon hadiárváknak, akinek az Édesapja Sztarioszkol és Sudzsa között tűnt el, és soha nem fogom megtudni mi történt az Édesapámmal.
Évtizedeken keresztül még azt is el kellett titkolni, hogy a doni harcokban tűnt el. Ezt akkora igazságtalanságnak tartom, amit nem lehet megérteni.
Úgy érzem, mind a mai napig a hősök (mert azok voltak) nem kapták meg a nekik járó tiszteletet, megfelelő gyászt.
Egy kőtábla jelenti nekem az Apám sírját, melyre nevét írták, valamint a többi hősét. Nem lehet belenyugodni, hogy egy ember egyszerűen eltűnt. Akik ebből a pokolból megmenekültek, mind öreg idős emberek, lassan már senki nem él közülük, csak gyermekeik emlékeznek még arra, hogyan vártuk haza apánkat, mennyit sírtunk édesanyámmal minden katonavonat megérkezésekor, melyen nem az Apánk érkezett haza.
Minden illetékest arra kérek, ne engedjék elfeledni Őket, legalább az emlékműveket, melyen nevük van felsorolva, tartsák rendben, és az utánunk jövők tudják meg, milyen értelmetlen halálba küldték Apáinkat.
Erre tanítsa a történelem az utódokat.
Marika
Vonatkozó cikkek:
A Don-kanyar mint az értelmetlen áldozat szimbóluma
Kérdés és válasz a doni megemlékezés kapcsán