A szombathelyi városvezetőséget is meglepte a néhány napja bejelentett laktanyabezárás, amelyről – állításuk szerint – ők is a sajtóból értesültek. Ez feltehetően így is van, még akkor is, ha szomorú következtetéseket vonhatunk le arról, mennyire is játszanak szerepet a város politikusai és országgyűlési képviselői a döntés előkészítő folyamatokban, illetve nagyjából már következtetni is lehet a történet végére.
A tervezett szombathelyi laktanyabezárást csak egy átfogóbb háttér tükrében lehet megérteni. Arról van szó, hogy a honvédelmi tárca látható vehemenciával nekidurálta magát az immár ki tudja hányadik haderőreformnak nevezett védelmi átalakításra. A tervezet lényege, hogy jóval kisebb, de jóval ütőképesebb hadsereget hozzanak létre a mostani, katasztrofális kondícióban levő magyar katonaság helyett. Kiszórják, korszerűre cserélik a régi, végtelenül elavult szovjet haditechnikát, s a költségtakarékossági okokból megszűntetnek, összevonnak katonai bázisokat, helyőrségeket.
A tervezet azzal számol, hogy a honvédség létszáma a mostani 45 ezerről a profi sereg 2006-os felállítása utánra 28 ezerre, majd 2013-ra 26 500-ra csökken.
A szombathelyi helyőrség az önkéntes hadsereg felállításának esne áldozatul. Jelenleg három kiképzőközpont üzemel az országban, a szombathelyi, a tapolcai és a szabadszállási. A reformok bevezetése után csak a tapolcait tartanák meg.
Szombathelyi szempontból érdekes adalék, hogy Juhász Ferenc védelmi miniszter januárban még a szombathelyi kiképzőközpont fejlesztésére tett ígéretet itteni látogatása alkalmával. A helyi vezetők talán kevésbé dőlnek hátra e bejelentés után a karosszékben, s kevésbé éri őket hidegzuhanyként a múlt heti hír, ha figyelnek Havril András, a vezérkari főnök márciusi bejelentésére, aki már akkor kiszivárogtatta, hogy a három kiképzőközpont túl sok lesz.
Csermely András, Szombathely szocialista alpolgármestere bejelentette, hogy nem nyugodnak bele a döntésbe, lobbizni kívánnak a laktanyáért. Ez látszólag nem teljesen lehetetlen, mert a megtartani kívánt Tapolca fideszes városvezetés alatt áll. A baj csak az, hogy erre már valószínűleg korábban is gondoltak a döntéshozók, arról nem is beszélve, hogy lehet, a szocialista kormány pont azt akarja demonstrálni, hogy elődjével szemben ők szigorúan szakmai alapokon kívánnak dönteni.
Reményre még az adhat okot, hogy korábban már jó néhány hadseregreform bukott meg Magyarországon, miért pont a szocialistáké menne simán, akiknek amúgy sem erőssége a következetesség. Ugyanakkor bele kell kalkulálni egy talán mindennél fontosabb tényezőt, amely mellett eltörpülni látszik minden vidéki politikusi lobbi: Magyarország jelenleg képtelen teljesíteni NATO-kötelességeit, s egyszerűen nem teheti meg, hogy nem vezet be sürgősen drasztikus reformokat, bármilyen fájdalmasak azok néhány ember számára.
A szombathelyi MDF állításával ellentétben nem valószínű, hogy a város kereskedőit számottevő kár érné a sorkatonák távozásával. A hivatásos tiszteknek nyilván kellemetlen lesz egy esetleges költözködés, de a katonatisztek esetében azért ez annyira nem tekinthető természetellenesnek.
A Savaria laktanya bezárása inkább szimbolikus jelentőségű. A korábbi jobboldali városvezetésnek négy éven át szemére vezette a szocialista-liberális ellenzék, hogy sorra költöznek el a városból a meghatározó intézmények, így hatalomra kerülve számukra kétszeresen kellemetlen a helyzet.
Van olyan variáció, hogy a kiüresedett katonai épületeket a város kapná meg. Ez viszont nagy lehetőség, amelyet ügyesen kihasználva akár pozitív fényben is fel lehetne tűntetni a város demilitarizálását.