A
cikket elolvasva - kutyatartó, és állatbarátként -, elszomorodtam.
Pár évvel ezelőtt rendszeresen felajánlottam a szombathelyi kutyamenhelynek adóm 1%-át, hogy ne kelljen ezeket a kedves, érzékeny, tőlünk teljes mértékben függő állatokat elaltatni. Csakis mi - emberek - tehetünk a sorsukról - születésükről, életükről, halálukról.
Sajnálatos, hogy a menhelyből még mindig csak a terv valósult meg. Mi tarthat ennyi ideig? Miért nem csinálnak semmit az illetékesek? Ez a megye szégyene, hogy egy állatmenhely megvalósítását sem tudjuk véghezvinni, s ráadásul éveken keresztül.
Nem tudom, mi lehet az akadály, de szerintem annak idején, nem az adakozók hiányán múlott. Beléptünk az unióba, ahol elég magasak az elvárások az állatvédelem tekintetében is. Sajnos mi itt tartunk. Mi kellene, hogy végre megmozduljon itt is valami a jó irányba?
Még keményebben kellene büntetni az állatkínzást, a felelőtlen állattartókat - akik elhagyják, kidobják állataikat - felelősségre kell vonni. Nemcsak beszélni kellene az állatvédelemről, meg a törvényekről. Be is kellene őket tartatni.
A gyepmester úr pedig csak a munkáját végzi, a dolgokról ő épp úgy nem tehet. Bár én azt az információt tudtam, hogy az odakerült kutyák külföldre kerülnek, örökbeadási célból. Lehet, ez csak az ottani állatok egy részére vonatkozik, de a cikkben erről szó sem volt.
Valamit tenni kell sürgősen mindenképp...
Takács H.
Vonatkozó cikk:
Kóbor kutyák nyomában