Fájdalmas döntések politikai csaták tüzében – ez jellemezte a délutánt, melyet előbb szülők fellépése tett drámaivá, majd a megyei közgyűlés alelnökének fellépése némiképp komolytalanná. Sági József szerint polgárháborús helyzet van Szombathelyen, Ipkovich viszont ünnepelni hívott mindenkit.
Előzmény: Februári délelőtt: Költségvetés van, olyan, amilyen
Kultúra: egy mederben fájdalmas döntések, politikai csaták tüzében
A délután első fajsúlyos kérdése a kulturális intézményrendszer racionalizálása volt. Czeglédy Csaba alpolgármester elmondta: a párhuzamosságokat szeretnék kiküszöbölni az összes kulturális intézmény „egy mederbe terelésével”. Ez jelentené a kultúra rovatban rendelkezésre álló 776 millió forint racionális felhasználását. Sági József (Fidesz) elmondta, hogy az intézményrendszer racionalizálása ellen nincs kifogásuk, ám fenntartásaik vannak, mert a központilag vezérelt, centralizált intézményrendszer Czeglédy Csaba kezében lenne. Sági szerint polgárháborús helyzet van Szombathelyen, amelyet Czeglédy idézett elő.
Molnár Miklós a pénzügyi-gazdasági elemzést hiányolta az előterjesztésből. Szabó Gábor a HEMO integrálásának lehetőségét vetette fel. Feiszt György szerint túlzás Czeglédyről ilyen diabolikus képet festeni. Az intézményegyesítést (a Gyermekek Háza, Művészetek Háza, mozi, MSH egy szervezetbe integrálása) támogató szavazatokra buzdította képviselőtársait.
Az előterjesztés elfogadása után az egész nap erőltetett ügymenetet diktáló polgármester képviselői indítványra szűk egy órás ebédszünetet rendelt el, délután háromkor.
Megjelentek a szülők
A képviselőknek esélyük sem volt az ebéd utáni elpilledésre, az iskolaügy tárgyalásra érkezett háborgó szülők fogadták őket a teremben. Czeglédy alpolgármester közben az Eötvös iskoláról tárgyalt zárt ajtók mögött az evangélikus egyház képviselőjével. A polgármester rendre utasította a véleményüket hangosan kifejtő szülőket.
Az óvodák összevonásától elállt a közgyűlés, mert az utolsó pillanatban érkezett egy javaslat az óvodavezetőktől, hogy a jelenlegi felállásban is meg tudják spórolni az azt a pénzt, amit az intézmény-összevonással takarított volna meg a város.
Felidézve korábbi ügyeket
Molnár Miklós (Pro Savaria) szerint hiteltelen az intézményeken történő spórolás, amikor városvezetés irodákat építtetett magának. Rettegi Attila (Fidesz) reagált Szabó Gábor (MDF) azon kijelentésére, mely szerint már 2001-ben készült tanulmány az intézményátszervezésekről Rettegi közreműködésével, ám ekkor nem volt meg a döntéshez szükséges szavazatszám (az ellenzék elutasította). Rettegi arra emlékeztetett, hogy született javaslat, de abban nem volt benne a szentkirályi iskola megszüntetése.
Most viszont vastagon benne volt. Mint Czeglédy elmondta: „A racionalizálás két iskolára szűkült” az Eötvös és a Szentkirályi bezárására. Az Eötvöst még feltámaszthatja az evangélikus egyház (az országos presbitérium vizsgálja ennek lehetőségét, mint arról a közgyűlés napján tájékoztatták az alpolgármestert). Czeglédy azt javasolta, a közgyűlés döntsön az Eötvös megszüntetésről, de ha az evangélikusokkal a tárgyalás eredményre vezet, akkor a következő közgyűlés dönthet úgy, hogy átadja az egyháznak az intézményt. A beiratkozást az Eötvös miatt két héttel későbbre teszik.
Rettegi azt kérte, hogy a tárgyalások alatt, működjön változatlan formában az Eötvös. A szentkirályival kapcsolatban az oktatási törvényből aránytalan teher fogalmát emelte ki. Készült egy szakértői jelentés, amely nem állapítja meg az aránytalan teher fogalmát – mondta Rettegi, aki csak a jelentés összefoglalást ismerhette meg. A városatya ezzel kapcsolatban azt javasolta Ipkovich Györgynek, hogy vetesse ki ezt a fogalmat a törvényből, mert ha ott nem áll fen az aránytalan teher, ahol öt kilométerre van a legközelebbi iskola, akkor sehol sem.
Hende Csaba levele
Prugberger Emil (Pro Savaria) szerint azok az iskolák megmaradnak, amelyek fajlagosan a legdrágábbak. Lazáry Viktor Hende Csaba levelét olvasta fel. (Ipkovich György megjegyezte, hogy „nem szoktunk hozzá a levélbeli üzengetéshez”) A Hende-levélből megtudhatta a széles közvélemény, hogy az országgyűlési képviselőt „az influenza magas lázzal ledöntötte a lábáról.” Meg azt hogy az intézményracionalizálással a városvezetés beteljesíti, amit elkezdett Rákosi, aki utálta a szervesen kialakult erős közösségeket, ezért olvasztotta be Kámont, Herényt, Szentkirályt és Gyöngyöshermánt a városba. Ipkovich sajnálta, hogy a képviselő nem személyesen mondta el a véleményét, amelyet szívesen megvitatott volna vele.
Takátsné Tenki Mária (Fidesz) arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét iskolában a sajátos nevelésű gyerekek nevelése folyik magas színvonalon, ezért a város intézkedése nincs összhangban a kormány gyermekszegénység elleni és esélyegyenlőség-növelő céljaival. Az érintett gyerekek beilleszkedése más iskolákban problémás lehet.
Csönge Márta is levelezett, mínusz két iskola
Marton Zsolt Csönge Márta levelét idézte (ez a közgyűlés előtti éjszakán került a szentkirályi postaládákba): „nem az iskolán megtakarított pár tízmillió forinton múlik a város jövője”. Marton reméli, hogy ezt a véleményt a képviselő a szavazásnál is fenntartja.
Ez hiú remény volt, a közgyűlés megszavazta a két iskola bezárását, az Eötvösnél fenntartva az evangélikusok belépését. Ha viszont az egyház jóvoltából az Eötvös tovább él, akkor viszont nincs kint a vízből az önkormányzat, mert a két iskola bezárása jelentette volna hosszú távon az intézményrendszer stabilizációját – jegyezte meg Czeglédy. (A két iskola gyerekeivel lehetett volna feltölteni a több iskola létszámát. A szerk.)
Dráma a nézők között
A döntést a szülők erős érzelemnyilvánítása, némelyek hisztérikus kirohanása fogadta. A polgármester kérte, hogy a szülők hagyják el a termet, akik a folyosón folytatták az ordítozást. Egy képviselő szünetet kért, de ezt a polgármester azt mondta, addig nem rendel el szünetet, amíg végére nem érnek a napirendi pontnak. (Ezt követően sem rendelt el szünetet, úgy egy óra múlva a szülők elunták a folyosói hangos tüntetést, és „Tisztelt uraim, viszont látásra!” szavakkal búcsúztak a képviselőktől. (Feltehetően a kormánypárti politikusokra várakoztak. Hiába.)
Egy kollégium is megszűnt
A kollégiumok sorsáról is döntöttek: A Péterfy Sándor Középiskolai Kollégiumot összevonták a Gépipari Műszaki és Informatikai Szakközépiskolával, a Szilágyi Erzsébet Leánykollégium pedig a Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolához került. A Teleki Blanka Kollégiumot annak ellenére megszüntették, hogy Horváth István a kollégiumok országos szakmai szervezetének elnöke felhívta rá a figyelmet, hogy az uniós normák szerint nincs felesleges kapacitás a szombathelyi kollégiumokban.
Prugberger Emil (Pro Savaria) nem értette, hogy miért szüntetik meg a Telekit, ha az előterjesztés szerint egy másik ingatlan (nőtlen tiszti szálló) megszerzése után újra létrehoznak egy kollégiumot. A képviselő úgy vélte, az ingatlan jó fekvése áll a háttérben, amely fontosabb, mint az intézményben folyó szakmai munka.
A több hónapig tartó iskolavitával kapcsolatban annyit megjegyeznénk, hogy Czeglédy Csabának az elmúlt három hónap alatt sem sikerült meggyőző oktatásszakmai érveket felsorakoztatnia a gazdasági érvek mellé (ezt Marton Zsolt fel is rótta neki), de ebben az ellenzék sem jeleskedett: a képviselők leginkább érzelmi alapon, jobb esetben szociális szempontok alapján (hogy viszi iskolába a gyerekét a kismama) közelítették meg a kérdést.
Abban lehet reménykedni, hogy mivel sajátos nevelési igényű gyerekek sorsáról is szó van, az operatív intézkedések során nem hagyják figyelmen kívül az ő érdekeiket.
Vagyonhasznosító egy kézben
Döntöttek a képviselők egy „önkormányzati aktív vagyonkezelés megvalósítására vagyonhasznosító társaság” létrehozásáról. Az új cég a Házkezelési Kft. és a Városgazdálkodási Kft. összeolvadásával jön létre, zártkörű részvénytársaságként működik, vagyonát a két cég vagyona, illetve a város ingatlanvagyona alkotja, feladta elsősorban külső források feltárásával (és a vagyon miatt jelentős hitelképességgel) fejlesztések végrehajtása. A két eltérő profilú cég önálló divízióként működik tovább a zrt. keretei között.
Marton Zsolt nem látja, hogy milyen piaci rést kíván betölteni a cég. Az ellenzéki képviselők azt is nehezményezték, hogy az igen jelentős városi vagyont kezelő zrt. egy erős felügyelő-bizottság mellett, ám egy vezérigazgató irányítása alatt működne. Módosító javaslatuk, hogy az egyszemélyes vezetés helyett inkább igazgatótanács irányítsa a céget, nem ment át.
Civil pénzek
A város több forrásból biztosítja a civil szerveztek támogatását: bizottságok saját alapjukból, a polgármesteri saját keretéből és a civil alapból. Ezek a források most megnyílnak az alapítványok előtt is. A támogatásokról nyilvántartást kell vezetni az átláthatóság érdekében.
Haladás: új tulajok a társaságban
Haladás: haladás önkormányzati üzletrészének felére pályázott a Halmil kft. Ez az üzletrész névértéken 1.3 millió forint, ezen az áron jutna a haladás 44 százalékos tulajdonrészéhez. A szerződés tartalmazza egyebek mellett, hogy a tulajdonrész arányában járul hozzá Halmai Gábor és Illés Béla cége a csapat működtetéséhez.
Az ellenzék javasolta, hogy az esetleges visszavásárlás esetén a cég tényleges, majdani értékének mértékében történjen meg, hiszen a csapatnak most is van értéke, amely többszöröse a névértéknek. Az előterjesztést elfogadták.
Nem fogadták el viszont azt, hogy a volt illetékhivatal által használt épületet az illetékhivatal APEH-ba történt integrálódása után adóhatóság ingyen használja.
Kórház-számháború: ki veszít?
Ezután a kórház került terítékre: Lakner László kórházigazgató megköszönte a haemodinamikai laborhoz nyújtott önkormányzati támogatást, és az orvosok számára biztosított lakásokat, mert e nélkül nehéz lett volna kvalifikált szakembereket hozni a kórházba. Kérte, hogy a „kialakult helyzettől” függetlenül továbbra is támogassa a város a kórházat. Kővári Attila (MSZP), a lakásbizottság elnöke viszont nemet mondott a lakástámogatásra: „Nincs jogi alapunk arra, hogy lakást kijelöljünk, mert lejárt a szerződés, amely alapján ezt eddig tettük.”
Marton Ferenc sandaságot tud
Időközben megérkezett Marton Ferenc, a megyei közgyűlés alelnöke, aki hozzászólásaival nem emelte a meglehetősen sekélyes vitát, amelyben Prugberger Emilen (Pro Savaria) kívül senki nem volt képes felülemelkedni a saját sérelmein. Marton Ferenc elmondta, egy hete még cáfolta a polgármester, hogy lenne a kórház átvételének városi szándékáról előterjesztés, a közgyűlés viszont most szavazni készül erről. Annak ellenére, hogy nincs egészségügyi koncepciója, szemben a megyével, amelynek van – emelt fel egy legalább háromkilónyi papírköteget. Egy lapot lobogtatva cáfolta azokat a betegforgalmi adatokat, amely alapján a városnak joga lenne átvenni a kórházat. – Tudjuk a sandaságot – tett homályos utalásokat.
Virtuális intézmény
Ipkovich György viszont azt állította, hogy pártutasítást hajtott végre a megye az intézmény-átalakítással, az esetleges átvételről pedig a közgyűlést megelőző napon döntött az egészségügyi bizottság.
Czeglédy Csaba egy olyan papírt húzott elő, melyben a kórház átvételérre jogosító 50 százalék feletti szombathelyi betegforgalmat igazolta az OEP, és azt mondta, mivel nincs sem működése engedélye, sem OEP-szerződése a kórháznak, az új intézmény csupán virtuális.
Sági azt vetette fel, hogy minek a városnak kórház, ha a saját intézményeit sem tudja működtetni, hasonló értelmű megjegyzést tett Harangozó Bertalan (KDNP), Marton Zsolt viszont arról szólt, hogy nem érti, miért van egyszerre több különböző, a kórház és a város viszonyára vonatkozó határozati javaslat a képviselők előtt.
Prugberger Emil határozottan kérte Marton Ferencet, hogy: „Tessék tárgyalni a várossal.” Hangsúlyozta, hogy 270 ezer ember ellátásról van szó, ebben nyolcvanezer szombathelyiéről, a megye ésszerűtlenül cselekszik, ha elzárkózik a város együttműködési szándékától.
Végül elfogadták a képviselők, hogy a polgármester tárgyaljon a megyével az együttműködési megállapodás helyreállításról, valamint a közös működtetés lehetőségéről. Név szerinti szavazással elfogadták azt is, hogy a város tegyen lépéseket az intézmény átvételére. Ennél a pontnál a fideszesek többnyire tartózkodtak, Prugberger Emil igennel szavazott, akárcsak a koalíció tagjai.
Azt viszont egyhangúan elfogadták, hogy ha a város átveszi a kórházat, akkor nem adja tovább. (Ezzel demonstrálták, hogy nincsenek a városnak privatizációs szándékai.)
A kórházvitában felmerült még számos adat: celldömölki ágyszámok, megyei ágyszámok röpködtek a levegőben, ezek viszont inkább nem nyújtanak támpontot a külső szemlélőnek, hogy most mi is a helyzet, inkább dezinformálóak, mivel a két oldal erőteljesen vitatta egymás állításait, és néha még saját magukkal is ellentmondásba keveredtek a felek.
A nyilvános ülés végén a polgármester a március 15-ei rendezvényekre invitálta a közgyűlés tagjait és a város polgárait egy felszabadult ünneplésre.
Előzmény: Februári délelőtt: Költségvetés van, olyan, amilyen
(A képet a Szombathelyi Tv webtévés közvetítéséből készítettük>