Aktuálpolitikától mentesen emlékeztek a megyeszékhelyen a kommunizmus áldozatira. Körülbelül 200 ember vett részt az ünnepségen.
Fáklyával, mécsessel, gyertyával, verssel, imával és ünnepi beszédekkel emlékezett a kommunizmus áldozataira az a mintegy kétszáz ember, aki részt vett a vasárnap este a Vas megyei megyeszékhely megemlékezésén.
Az eseményt rendező civil szervezetek – a Honderű Asztaltársaság, a Polgári Egyesület Szombathelyért, a Recski Szövetség és az 56-os Szövetség – arra kérték a megjelenteket, hogy mivel civil rendezvényről van szó, tartózkodjanak a pártjelképek használatától.
Ez teljesült is, mint ahogy az egész ünnepségre jellemző volt a napi politikán való felülemelkedettség. A pálya lejtése csak onnan volt észrevehető, hogy a civil szervezeteken kívül csak jobboldali politikusok voltak jelen, sem a baloldali pártok, sem a város nem képviseltette magát hivatalosan a Savaria Szálló előtti ünnepi műsoron és az utána következő Király utca 14., az egykori ÁVH-székháznál zajlott koszorúzáson.
Még ennél is furcsább volt, hogy a két helyszín közötti séta során a Király utca nem került lezárásra, így az emberek a gyertyákkal és mécsesekkel a forgalmat kerülgették, és a koszorúzó tömeg között átaraszolt egy helyi járati Ikarusz busz is.
Ünnepi beszédében Cholnoky Péter, a Honderű Társaság elnöke elmondta, hogy 1947. február 25., Kovács Bélának, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárának jogellenes letartóztatatása majd a Szovjetunióba hurcolása fordulópont volt ugyan, de nem kezdőpont: a szónok ezek után felelevenítette Lenin korai műveit, a magyar Tanácsköztársaságot, amikor is Lenin magyar követői „egy halom naív, jót akaró fiatal értelmiségi hátára kapaszkodva” megszerezték a hatalmat és elindították a gyilkos vonatokat. Az előzmények közé tartozik a Sztálin által meggyilkolt 20 millió szovjet is. A kommunista hatalomátvételt Magyarországon megelőzte Magyarországon egy másik népirtás, amelynek az ország szintén „színhelye, része és részint tettestársa volt”.
Szóba kerültek még a Magyarországról Szovjetunióba elhurcolt munkaszolgálatosok és a nyílt elnyomás áldozatai, külön megemlítve a szombathelyi Király utcában kivégzetteket, megkínzottakat, majd 1956. áldozatait
„Nem azért emlékezünk, mert a múltba akarunk révedni, hanem nem mert a jövőt féltjük” – hangsúlyozta Cholnoky.