Marton Zsolt: A közgyűlés a helyi közélet tükre

ALON: Egy januári interjúban Czeglédy Csaba alpolgármester azt mondta, a februári közgyűlés lehet a ciklus legfontosabb közgyűlése. Az volt?

M.Zs.: A februári közgyűlés mindig fontos, mert ilyenkor fogadjuk el a város költségvetését. A többi napirend tekintetében már kétségeim vannak. Ha valakinek az a fontos, hogy keresztülvigye a politikai akaratát, iskolákat zárjon be, az tekintheti fontosnak. Lehetett volna fontos, ha elhatározzuk az elkövetkezendő négy év feladatait, jó lett volna még az összevonások, bezárások előtt tudni, hogy mi is az elérendő cél.

Volt olyan napirendi pont, ami előtt hezitált, hogy melyik gombot nyomja?

Minden közgyűlésen vannak előterjesztések, melyek alaposabb mérlegelést igényelnek. Ilyen a költségvetés is, amikor ellenzékiként az ember mindig azzal szembesül, hogy hogyan tesz jobbat: ha demonstrálja a más irányú elképzelését, vagy ha megpróbál konstruktívan hozzáállni és bizalmat adni. De az október óta zajló folyamatok nem azt sugallták, hogy a Fidesznek az utóbbi jellegű gesztust kellett volna tennie. Ráadásul tele volt a költségvetés vállalhatatlan javaslatokkal, ezért nem szavaztuk meg.

A közgyűléseken 15:14-gyel mennek át sorozatosan a dolgok. Valószínűleg nem vagyok egyedül, aki úgy véli, hogy túl van minden politizálva, mert az lehetetlen, hogy egyik oldalon mindenki igennel, a másik oldalon mindenki nemmel szavaz szakmai alapon. Normális ez így?

Nem normális. Nem normális, ha egy városban szinte minden kérdésben ott a politika, ami miatt az ember aztán fehéren vagy feketén lát. Mi annyit tehetünk, hogy a város jövője szempontjából fontos ügyeket megpróbáljuk depolitizálni. Februárban megszavaztuk az óvodai ágazat szakmai alapokon történő átszervezését, és a kórházi előterjesztések közül hármat is támogattunk. Konstruktívak voltunk az EU-s fejlesztési források kérdésében is. Ugyanakkor feszültség és indulatok forrása, hogy Szombathelyen ősszel a választói akarattal nem teljesen megegyező eredmény született, ráadásul úgy, hogy a városvezetésnek be kellet vonnia két volt fideszes politikust. Ennek tükrében némileg érthetőek az indulatok.

Londonban a parlament mellett van egy söröző, ahol a különböző pártok képviselői összejönnek az ülések után egy-két pohár erejéig, hogy megvitassák a történteket. Elképzelhető ez Szombathelyen? Azt látjuk, hogy a közgyűlésen milyen viszony a politikai felek között.

Ha van néha beszélgetés a két oldal politikusai között, az nagyon csekély, a mai feszült légkörben az ilyen találkozások szinte elképzelhetetlenek, ugyanakkor szükségtelenek is. A közgyűlés nem színház, hanem a helyi közélet tükre.

Nem is hiányzik?

A helyzet feloldása a többség a kezében van. Képviselőinket folyamatos megaláztatások érik, Molnár Miklóst visszahívták az ipari park felügyelő-bizottságából, csak mert elindult Ipkovich György ellen. Őszintén szólva, nem is hiányzik, hogy megigyak egy sört egy olyan emberrel, aki egész közgyűlés alatt támadott, majd bezárta azt az iskolát, amelynek megmaradásáért a egyik frakciótársam küzdött.

Sokszor úgy tűnik, Magyarországon a politika még mindig néhány ember belügye, megmaradt úri huncutságnak, csak a szereplők cserélődtek le. Lehet szó akár a kórházról, akár az iskolabezárásról, nem érzik, hogy róluk szólna. Lehet ezen segíteni?

A politikai sokszor olyan válaszokat ad a feltett kérdésekre, hogy azokat minél kevesebben értsék meg. Sokat segít a helyzet megoldásában, ha a politikus megtanul őszintén beszélni az emberekkel, és a legfontosabb kérdések kapcsán kikéri a véleményüket. Az ő érdeke is távolság csökkentése, mert ez visszaüt a választásokon, ahogy az is, amikor a politikus szemébe hazudik a választóinak, lásd az őszödi beszédet. A politika úri huncutságként való kezelése a szocializmus felfogásából táplálkozik. Majd a politika megmondja, hogy mi jó neked, kapsz tejet-vajat, csak maradj csendben. Hosszú időnek kell eltelnie, amíg ez megváltozik.

Ha már politika, úri huncutság és őszinteség: mi zajlik most a Markusovszky kórház körül?

Mivel minden át van politizálva, így az előbbiekből ez is levezethető. Van egy átgondolatlan egészségügyi kormánypolitika, ami naponta fordítja szembe orvost a beteggel, a beteget a patikussal, a misztériumot az érdekképviseletekkel, és az intézményeket fenntartó önkormányzatokat egymással. A szombathelyi önkormányzat át akarja venni a Markusovszky kórház működtetését, a fenntartó, a Vas megyei önkormányzat - aki egy nehéz gazdasági helyzetben konszolidálta az intézményt – pedig miért kívánná átadni. Mindkét felet meg lehet érteni.

De miért jó egy városnak vagy egy megyének, ha van egy kórháza? Mert a betegeknek mindegy, csak működjön.

A megyének törvényi kötelezettsége, hogy gondoskodjon a megye egészségügyi ellátásáról. Ezt tette idáig, a pénzügyi feltételekhez képest nem is rosszul. A szombathelyi önkormányzat ebben nem egységes, a szocialista városvezetés fejébe vette, hogy át kívánja venni a Markusovszkyt. Hogy e mögött milyen érdekek húzódnak, azt csak sejteni lehet, mindenesetre a városvezetés olyan irányba halad, amelynek során szeretné kiterjeszteni politikai és gazdasági befolyását. Ez az egyik ok, ami miatt nem támogattuk ezt. Másrészt miért kell ebben a bizonytalan, kaotikus helyzetben egy további bizonytalansági tényezőt bevinni a rendszerbe, ami után aztán a megye és város éveken keresztül azon pereskedik a bíróságon, hogy kié legyen a kórház? Azt is látjuk, hogy a szombathelyi önkormányzat évek óta rossz gazdája saját intézményrendszerének. Valóban szomorú, hogy ennyire előtérbe kerültek a politikai motivációk, de a mindenki számára megnyugtató megoldás továbbra is az lenne, ha a két önkormányzat meg tudna egyezni a közös fenntartásáról. Ugyanakkor azzal a politikai stílussal, amit a mai városvezetés képvisel, nehéz konszenzusra jutni.

Úgy tűnik, hogy a városvezetés előszeretettel alkalmazza az „egészpályás letámadás” stílust. És mintha az ellenzéknek nem lenne erre válaszkoncepciója.

Erre nem az ellenzéknek kell koncepcióval rendelkezni, hanem a szombathelyi lakosságnak, amelynek minden rétegéből ellenérzések jönnek elő. Miért kell megfojtani a helyi kisközösségeket, miért kell politikailag beleszólni a Falco dolgaiba? Az ellenzéknek ezzel egy feladata van: elmondja a véleményét és próbál racionális érveket felsorakoztatni. Úgy vélem, hogy ez a bolsevik hatalomgyakorlási technika előbb-utóbb kivágja a biztosítékot, hiszen van a túloldalon a 15 ember között kettő is, akik más politikai légkörben szocializálódtak.

Ha már itt tartunk: elemezték-e az őszi önkormányzati választások eredményét? Mert akárhogy csűrjük-csavarjuk, mégis csak Ipkovich György kapta a legtöbb szavazatot.

Természetesen ebben megvan a saját felelősségünk is, de a mostani jelek arra utalnak, hogy tudatosan előkészített taktika volt, hogy több jobboldali polgármesterjelölt induljon.

De aki Szabó Gáborra és Gyimesi Józsefre voksolt, az mégsem a Fidesz jelöltjére szavazott.

Persze hogy szavaztak Szabóra és Gyimesire, hiszen egykoron mindketten a Fidesz arcai voltak. Egyik a párt polgármestere, másik nyolc évig jól fizetett parlamenti képviselő. Aki nem foglakozik napi szinten politikával, könnyen bedől a trükknek. A mi felelősségünk – és az én saját felelősségem is - abban áll, hogy nem ismertük fel időben ennek a veszélyeit a választások kimenetelére.

Mintha a Fidesz úgy kezdene működni, mint egy multinacionális nagyvállalat, ahol a központban meghozzák a direktívákat, ami miatt a lánc végén nincs meg az a flexibilitás, ami a helyi ügyek kezeléséhez kellene. A vélemények között sem jelenik meg – legalább részkérdésekben - markáns különbség.

Az nem igaz, hogy nincsenek különböző vélemények a párton belül, és minden médiatámadás ellenére a Fideszen belül demokratikus döntéshozatali rendszer működik. Amióta frakcióvezető vagyok, itt helyben még egyetlen ügyben sem fordult elő, hogy meghatározták volna, hogy milyen álláspontot képviseljünk. Minden döntést közösen hozunk meg, sokszor komoly viták után. Hogy a kommunikáció egységesnek tűnik, annak oka lehet az is, hogy sok kérdésben ugyanúgy gondolkodunk.

Végül három dolog, ami nem is igazi nem kérdés. Az első közülük: úgy tűnik, hogy Ipkovich Györgynek sikerült kilobbizni a Szombathely-Győr gyorsforgalmi utat.

Fontos a 86-os út felújítása, Ipkovich György szerepe azonban csupán annyi ebben, hogy kéthetente sajtótájékoztatót tart az ügyben. Jóval fontosabb szerepet játszott viszont a szombathelyi származású Horváth László, aki az UKIG vezetőjeként mindvégig fontosnak tartotta ezt az ügyet.

Tüntetés volt Hankó Faragó Miklós háza előtt.

Nem tudom, hogy pontosan mi történt, vagy hányan voltak ott. Én is megnéztem a parlamenti jegyzőkönyvet, amely szerint a kormány előterjesztését ismertetve azt mondta, hogy hangsúlyozni kell az önkéntességet. Ez a kontextus keltett egyesekben – érthetően - visszatetszést. Egy ilyen régi élvonalbeli politikus tanuljon meg pontosan fogalmazni.

Mennyire szerencsés a ház elé vinni egy ilyen tüntetést?

Az is szerencsés lett volna, ha a Hankó Faragó Miklós a Saághy utca felújításával foglalkozik és nem a gyerekpornóval. Aki politikával foglalkozik, annak számolnia kell azzal, hogy az egész élete a nyilvánosság előtt zajlik, a választók meg néha szembesítik a politikusokat a döntéseikkel.

Önt sokan úgy emlegetik mint az egyik lehetséges jobboldali polgármester-jelöltet 2010-ben.

Ha visszagondolunk arra, hogy négy évvel ezelőtt milyen nevek forogtak közszájon, és azóta mennyit változott a helyi politika… Nem mérvadó, hogy kit hogyan emlegetnek.