Relaxált szombathelyi március 15, kevés ünneplővel

2007.03.15. 17:14

Minden előzetes aggodalommal szemben minimális rendbontás nélkül zajlott a március 15-i ünnep Szombathelyen, napfénnyel, gyerekekkel, végtelenbe nyúló közös koszorúzással és egy kicsit vákuumba pottyanó alpolgármesteri beszéddel. Mai találós kérdések: mi a közös a huszárokban és a Kispál és a Borzban, és hány köbcentis a rendőrmotor? Képes összefoglaló.

Helyi médiakörökben már napok óra ment a találgatás, hogy tudniillik lesz-e „valami” Szombathelyen március 15-én, és erről tud-e valaki valamit. A lappangó feszültséget jellemezte a helyi ellenzék napokkal korábbi bejelentése, hogy cseppet sem tartják szerencsésnek az ünnepi szónok személyét.


Így hát amikor a tudósító elindul reggel otthonról, sok lehetőség átvillan az agyán, de a negatív gondolatokat először a napfény és a délelőtti meleg fogja oszlatóra, majd a múzeumpark, ahol pont olyan kép fogadja, mint az utóbbi években minden március 15-én: gyerekes családok, fúvószenekar, békében és csoportosan érkező városi és megyei politikusok, közigazgatási tisztségviselők.

 Relaxált szombathelyi március 15


A figyelem középpontjában a huszárok és lovaik vannak, no és a menetrend szerinti hintón érkező, tárogatón játszó Németh Tamás, akiről nekem reménytelenül a klasszikus felállású Anima Sound System ugrik be. A huszárokról meg részben a Kispál és a Borz, abban a kissé erőltettet összefüggésben, hogy amíg az alternatív rockfesztiválok esetében ők hozzák be a látogatók zömét, nélkülük bukta van, addig a városi ünnepek során a huszárokra hárul a népcsalogató szerep, az emberek, különösen a gyerekek, ugyanis jobban szeretnek lovakat nézegetni, mint politikusokat. Érthető.

A huszárok egyébként már a múzeumpark előtt produkálták magukat a város különböző pontjain, ami látványosságot kihagytam, főleg mert félek a lovaktól. A szobor tövében, közvetlen mellettem az egyik huszárkisasszony alatt is gyanúsan nyugtalankodik egy nagy, szép állat.

 

 Relaxált szombathelyi március 15


Egy Petőfi-vers és Horváth Boldizsár 16 pontjának az ismertetése után egy gyors szoborkoszorúzás következik, aztán a tömeg – 150-200 ember – átvonul a Március 15. térre, ahol már többen vannak: az emberek számát szűk félezerre tesszük.

Az újságírók a szemük sarkából a tömeget és a potenciális rendbontókat keresik, de ilyent nem nagyon látni. Ennek hiányában kicsit elcsevegünk a helyi MIÉP-elnök által gründolt ifjúsági nemzetőr csapatról, akik zászlósan és egyenruhásan sorakoznak fel az itteni zászlófelvonásra.

 

 

 Relaxált szombathelyi március 15


Néhány méterrel odébb két vietnámi áll kokárdával. Fotogén téma, gyorsan és is kattintok egyet, amikor összeállnak az egyik fotós kollegának. Pár szót is váltok velük, azt mondják, hat hónapja vannak Szombathelyen, a szalézi rendházhoz tartoznak, a város tetszik nekik, a napsütés meg főleg. Mindezt akcentussal, de mégis magyarul adják elő, ami figyelemre méltó előrelépés fél év alatt. Mikor ezt szóvá teszem, egyikük elvigyorodik, és azt mondta: „A magyar nyelv nem nehéz, hanem nagyon nehéz.”

Itt a szavalatot a Szombathelyi Néptáncműhely műsora követi. Továbbra is béke és napfény, egyik kollegával azt találgatjuk, hány köbcentis lehet a rendőrök leparkolt Yamahája. Szerinte 1,3-mas, szerintem 750-es. Megkérdezem, azt mondja a gazdája, hogy 900-as.

 

 

 Relaxált szombathelyi március 15


A lezárt Petőfi utcán hosszan elnyúlik a vonuló tömeg, előre futok, hogy – okulva a korábbi évek tumultusából - jó helyem legyen az Ady téren. De sietségem teljesen feleslegesnek bizonyul, jóval kevesebben vannak jelen, mint az előző évek bármelyikén. Hogy ebben mekkora a szerepe annak, hogy az emberek tartottak a „valami’-től, azt nem lehet tudni, de gyanítom, a huszárok elmenetele és az iskolák tanulóinak távolmaradása is megtette a hatását.

Az idei ünnepi műsort a Bercsényi általános iskola és az élelmiszeripari szakközép diákjai adják, narrációval kísért múltidézős szerepjátékkal. Számomra újdonságot jelent a profi bemikrofonozás.

 

 

 Relaxált szombathelyi március 15


Megállapítom, hogy a sebesült szabadságharcost játszó srác tehetséges, egy elképesztően szép hangú énekes kislányról meg nem tudjuk eldönteni, hogy élőben megy-e. Az ünnepség után megkérdezem az egyik pakoló tanárnőt, aki közli: élő volt. A csaj simán nyerhetné a Megasztárt, de remélem, nem fog indulni.

Az előzmények miatt kiemelt médiafigyelmet kap az ünnep szónoka, Czeglédy Csaba alpolgármester, aki beszédének első részében picinyt mellélő: az általános szombathelyi békében – már-már érdektelenségben – ugyanis furcsán hangzik annak hangsúlyozása, hogy a hatóságoknak hónapokat kell készülniük a március 15-i rendezvények biztosítására, és hogy az ünnep teherré, problémává vált.

 

 

 Relaxált szombathelyi március 15


Beszédének további részében Czeglédy a hagyományok és valódi értékek továbbvitelére, a nyílt beszéd fontosságára és a jelenlegi történelmi lehetőség megragadására hívja fel a hallgatóság figyelmét. És arra, hogy a fiataloknak most nem forradalmat kell kirobbantaniuk, hanem azon munkálkodniuk, hogy előbbre jusson az ország.

A beszéd után számtalan helyi politikai és társadalmi szervezet képviselői szépen egymás után elhelyezik a koszorúkat a Petőfi-szobornál, és Ipkovich Györgytől hivatalosan is megkapja megbízatását Cservék Judit és Erőss Katalin, Szombathely napokban megválasztott új diákpolgármestere illetve helyettese.

Mire hazaérek, már majdnem kész az ebéd.

 

.