Láthatóan boldogan és kissé meghatottan álltak a hétköznapokban nem túl sok elismerést begyűjtő Szombathelyi Tv munkatársai a Savaria Mozi vászna előtt. A csütörtök esti örömteli pillanatok oka a televízió által elkészített helytörténeti sorozat bemutatója volt. A pályázati pénzekből elkészített tíz rész áprilistól kerül a képernyőre.
Nem tudom miért, de afféle családias, baráti vállonveregetős, köldöknézegetős vetítésre számítottam a kisteremben, így kissé zavartam veszem tudomásul, hogy a mozi bejáratánál egy fél regimentnyi huszár és századfordulós (?) ruhákba bújt hölgyemények fogadnak.
Az előcsarnokban meglehetősen nagy a népsűrűség, és hasonló a helyzet a mozi közelmúltban felújított nagytermében is, ahol először félház, majd teltház hallgatja a két zenészt, aki a színpadon régi zenével igyekeznek hangulatot teremteni. Nincs nehéz dolguk, mert a szombathelyi közönség – immár hagyományosan és megbízhatóan kiszámíthatóan - rá van hangolódva a történeti és helytörténeti atmoszférára.
A megjelentek között számos ismert arc van, lokálpatrióták, értelmiségiek, kultúrmunkások, ugyanakkor meglehetősen gyér a felhozatal politikusi téren, egy-két képviselőn és városházi tisztségviselőn kívül nincs senki, és a városvezetést is egyedüliként Feiszt György tanácsnok képviseli. Kínos és szimbolikus.
Váradi Gábor, a Szombathelyi Televízió igazgatója a bemutató ünnepi mivoltára hívja fel a figyelmet, mivel az elkészült mű túlmutat a tévé kissé sematikus, sok lemondással és erőfeszítéssel járó hétköznapi munkáján. Reményei szerint a sorozat segítségével egyrészt mást szemmel látjuk majd városunkat, másrészt erősíti összetartozásunkat.
Bár – hangzik el - már voltak hasonló filmes kezdeményezések, ilyen átfogó dokumentumanyag - amely egységes tematikába ágyazottan taglalja a város történetét az őskortól napjainkig – még nem született. A tíz darab 25 perces részből álló "Történelmi séták Szombathelyen" sorozat kizárólag pályázati pénzből jött létre. Mint később megtudtuk, a kilencmillió forintos költséget kizárólag az ORTT és az Oktatási és Kulturális Minisztérium fedezte. A sorozatban körülbelül egyéves munka van.
1. rész Antik SavariaFeiszt György beszédében elmondja, hogy habár ő nem szombathelyi születésű, de levéltárosként mindig is lenyűgözte a város történeti gazdagsága és szellemi teljesítményei. Ő is felhívja a jelenlevők figyelmét, hogy a mennyivel több lehetőség van a televízióban a „taposómalom” és „rabszolgamunká”-n túl, hozzátéve, hogy „hihetetlen nagy a kultúrtörténet után az érdeklődés”.
2. rész Szentek nyomában
3. rész Második városalapítás
4. rész A forradalom viharában
5. rész A Nyugat kiránynője
6. rész A szombathelyi Andrássy út
7. rész Garnizonváros
8. rész A szombathelyi zsidóság holocaustja
9. rész Amikor minden odavész
10. rész 1956 Szombathelyen
Ferenczy Gyöngyi stúdióvezető röviden ismerteti a tíz rész tartalmát - az epizódok címe a jobboldali keretben látható -, majd megtudjuk, hogy a részeket áprilistól tűzi műsorra a városi televízió, a sorozat májustól megvásárolható lesz dvd-n is. Az alkotók bíznak benne, hogy újabb pályázati pénzekből további részeket tudnak forgatni. Várják a témaötleteket.
Ezután egy bő félórás vetítés következik, epizódonként néhány percet bemutatva a közönségnek. Ezek alapján el lehet mondani, hogy a "Történelmi séták Szombathelyen" mind tartalmi, mind formai megoldásaiban professzionális alkotásnak tűnik, amely egyensúlyoz a klasszikus és a szórakoztató ismeretterjesztés között. A sorozat tudományos alapossággal - számomra olykor kissé lassú tempóban, de vizuálisan mindvégig kreatívan - körüljárja a kultúrtörténeti részleteket, máskor az érzelmeinkre kíván hatni, kétségkívül sikeresen.
Összességében jó esélye van, hogy olyan vizuális alkotás született, melyet sokan néznek majd meg a tévében, és melyet szégyenkezés nélkül nyomhatunk a városunkba látogató ismerőseink kezébe.
Az embernek aztán óhatatlanul eszébe jut a kérdés, hogy a mai korunkról vajon milyen epizódot lehet majd forgatni pár évtized múlva.
A bemutató végén a színpadra szólítják a sorozat alkotóit, akik láthatóan boldogan és kissé meghatottan állnak a hangos és hosszú tapsban, ami nem véletlen: a városi tévé története folyamán kevés ilyen emelkedett pillanat volt, az intézmény inkább állt - jellemzően politikai indíttatású - kritikák és viták célkeresztjében.
A vetítést még kiegészíti egy, a mozi előterében tartott állófogadás, pogácsával, kólával és társasági élettel.