Ezt is megértük. Kiss Tibiék zenéje immár korosztályok közti kapocsként működik. Komplett családok érkeztek a Quimby szombathelyi koncertjére, hogy ehhez mit szólnának a családsegítő intézmények, az más kérdés. Emellett még volt vécében borozás, disztingváló közönség és persze számos Quimby-sláger, mindenki örömére.
Körülményes kezdeti körülmények
A megérkezés nem adja magát egykönnyen. Reggel óta a kollegina hangjának a legfőbb ismérve az aszfaltrepesztő rekedtség: több évtizednyi láncdohányzás és whiskyivás tüneteit gyűjtötte be alig egy nap alatt. Szexepilnek mindenesetre príma. Először nem akar, de aztán meggyőzöm és jön. Nem meglepő hát, hogy késve érkezünk. Már javában megy az előzenekar, az Avion. Ez előbb kiderül, mintsem bejutnánk. Hamar megy. Örömmel konstatáljuk, hogy sokan vagyunk, bőven elegen egy ígéretes koncertközönség létszámminimumához.
És az se mellékes, hogy a két héttel ezelőtti SoundClash (picit hadd legyünk rosszindulatúak) tinidiszkó jellegéhez képest ezennel éltesebb a mezőny. Bent jobb felől, az egyik oszlop köré gyűlve még egy teljes családdal is akad: apu, anyu, fiú és lány gyerekkel. Hm. Miként könyveljük el ezt a tényt a Qumiby szempontjából? Vagy máshogy téve fel a kérdést: Kiss Tibiék korhatáros dekadenciája miként viszonyul a családsegítő intézmények tevékenységéhez? Hagyjuk…
Aperitif közben érkezve – Avion
Ragadjuk magunkhoz a sörünk, és uccu befele a dolgok sűrűjébe. Az első kérdés az ismerőshöz, hogy mióta megy a koncert. Úgy háromnegyed órája, válaszolja. És eddig milyen, tíz pontból hányat adnál nekik? Négyet, jön a válasz. Hm. E cikk írója is valahogy így volt velük legutóbb. Meghallgatva a honlapjukról letölthető 1998 és 2003 között felvett dalokat, túl a bólogatással fogadott zenén, olyan szavak tódultak az ajkára, mint félkész, bugyuta, maszatolós szövegek stb. Erős hendikeppel indultak.
Közben eltelt elég sok idő, dolgozott a jótékony feledés, és ha nem is kaptak patyolatfehér lapot, de kedvezőbb startpozíciót vettek fel. Olyannyira, hogy négy gitárral, trombitával, dobbal üzemelő zene igenis bejön, húz, példásan működik. (Ha nem is annyira, mint a korábbi előzenekar, a Csá, Misi! beatmuzsikája.) Ráfoghatjuk ezt arra, hogy a még hátralévő néhány számban a szövegek nem annyira dominánsak. A trombita szerepe és a Mickey egeres pólós dobos viszont nagyon is. Érthető hát, hogy a Qumiby pont őket hívta hangulatkeltéshez, a kiadott jelszó meg megfogadandó: „Há’ mulassunk még hajnalig!”
Illemtelen közjátékok
Átszereléskor mindenki az ügyes-bajos dolgait intézi. Túl sok időnk nincs, mert az Avion már a Qumiby hangszerei között játszott. A vizesblokkban benyitok a legbelső beülősbe, de fordulok is ki onnan azonnal. Egy srác épp Rodin „Gondolkodó” szobrát mímeli: láthatólag várja az „ihletet”. Már most. Egyel arrébb a sűrű graffitimintás falak közötti „rekesz” már szabad. Közben hallom, hogy a fali piszoárok használói Audrey Hepburn nevét kántálják. Hogy hogyan került elő a klasszikus Hollywood őzikeszemű színésznője, rejtély. Később mikor bent járok, vígságos ifjoncok ajánlgatják egymásnak a fém slozipapírtartó tetején állomásozó pohár bort. Végül megegyeznek abban, hogy inkább a hivatalos úton kerítenek maguknak sört. Ahogy mi is. Az összegyűltekkel teli már az aula. Hamarosan kezd a Quimby.
Főműsoridő – Quimby
„Hideglelés az ára” – hangzik hamarosan el Varga Livius szájából többször is a tételmondat a szokottak szerint (most nagyrészt) instrumentális első szám alatt. Közben terepszemle. Kiss Tibi énekes-gitáros vonzza az ásványvizes palackokat, mint korábban már Józing kolléga megjegyezte. A lendülte így is a vad időket idézi. Néha táncba hívja a hangosbemondót (pl.: Ventilátor blues). Balanyi Szilárd a szintetizátorsarkából „előlép” harmadiknak a két exhibicionista mögé. De erről majd alantabb bővebben. Mikuli Ferenc az örökös csendestárs, a megbízható ritmusadó, aki csak azért tűnik fel, mert a fején bányászsisak lámpádzik. Lehet, hogy ez sem az ő ötlete volt. Varga Livius az ütőhangszerek garmadája mögül hozza a (sajnos ugyanazokkal a poénokkal operáló) ceremóniamestert. A Halleluja alatt jön csak előre a frontemberi posztba. A hátsó szekcióban Gerdesits Ferenc hősies és odaadó küzdelmeit figyelhetjük meg a dobfelszereléssel. Hatodikként a quimbys hangzás kialakításában módfelett nagy szerepet játszó Kárpáti József pedig hol trombitál, hol lámpával köröz és játszik a plafonon árnyjátékost. Mindezt egy korosodó Johnny Rottenként.
És indul a jól bevált sláger-Disneyland. A Kamikaze bárány, az Androidő, a zúzós betéttel megtoldott Sehol se talállak. Majd angol nyelvű szám hiányában be kell érnünk a „Babe, I’m gonna crazy” sorral, amiből Most múlik pontosan fejlődik ki. És az önismeretről is tanúságot tesznek a Káosz amigos-szal. Ezt követően „Sétál a halál a háztetőn” zongoraszólójában – mondhatjuk: stílszerűen – Beethoven Holdfény szonátája is megidéződik. És persze az Álmatlan dal sem kihagyható, hadd guruljanak a bárányok halkan. Meg a többiek szépen sorban: Homo defektus, Hoppá!, Egónia, Fekete Lamour, Legyen vörös, Autó egy szerpentinen, Don Quijote ébredése stb., stb. (Az persze komikus, mikor a haverom megkér egy iszonyatosan pörgő nőt, hogy ugyan legyen már picit figyelemmel a körülötte állókra is, mire elhangzik válaszul ez az írásban visszaadhatatlan hangsúllyal kinyilvánított mondat: „Én tudok disztingválni!”)
Visszataps másodszorra
A ráadásban Kiss Tibi egy sor erejéig belekezd az A. E. Bizottság Szerelem című „slágerébe”, majd – a plusz számok mellett – az est szokatlan fénypontja jön, a Quimby átalakul dobzenekarrá. „Eljött az idő, amikor nem gyakorlunk, hanem hangszereket veszünk” – vallja meg előtte Kiss Tibi.
Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy az énekes és a basszer, akiknek nem jut perkusszió, elhagyja a színpadot, a többiek meg eszeveszett dobolásba kezdenek. Még a billentyűs Szilárd is, aki mögött szintén ilyes hangkeltő cuccok mutatkoznak. Líviusz mellé negyediknek beszáll Nagy Dávid, a Sun workshopból. A koncert lecsengése süvítő, visító kakofóniába fúl. Utána még, hogy már konzervről indul a jóval kevéssé hatékony fülrepesztés, eltart egy ideig, amíg a hallásunk elhagyja a vörös zónát, és kétirányú kommunikáció leszünk képesek.
Értékelés: 8/10