Szili Katalin a megyeházán: Tiszteletbeli szombathelyi lett

Belső határokon átnyúló projekt

Csütörtökön meglehetősen sűrű programja volt Szombathelyen Szili Katalinnak, az országgyűlés elnökének: amellett hogy a polgármesterrel és a megyei vezetőkkel tárgyalt, megnézte a főiskola tudásközpontját, és még egy közéleti konferencián is részt vett a megyeháza dísztermében.

Kétségtelenül ez utóbbi tűnt a legizgalmasabbnak, különösen annak a fényében, hogy a meghívó a Vas Megyéért Egyesület (VME) és a közgyűlés fideszes elnöke, Kovács Ferenc volt.

Szili Katalin előadásának címe elvileg az „Aktuális politikai helyzet” lett volna, de ettől a házelnök eltekintett, ami a közeget nézve akár érthető is volt. Erről majd később.

Így miután átesem a fokozottan védett személyeknek kijáró biztonsági ellenőrzésen, a díszteremben körbepillantva rögtön két dolog tűnik fel: egyrészt a megyei politikusok átlagéletkora egy-két évtizeddel több mint a szombathelyieké, másrészt,mindkét oldal képviselői fontosnak tartották, hogy eljöjjenek meghallgatni Szili Katalint. Hogy ez a két tény összefügg-e, azt nem tudom.

A politikusokon – beleértve Puskás Tivadar (KDNP) és Szabó Lajos (MSZ) országgyűlési képviselőket, Ipkovich György polgármestert -, jelen van jó néhány közéleti személyiség, kórházigazgató, megyei rendőrkapitány, stb.

István Lajos a nemzeti minimumért

Szili Katalin előtt tart előadást a vendéglátó, a Vas Megyéért Egyesület elnöke, István Lajos, aki nemrég ünnepelte – többek között ugyanebben a teremben – a 85. születésnapját.

A professzor számítógépes prezentációval megtámogatott, inkább filozófiai, mintsem gyakorlati felvetéseket taglaló előadásának a lényege, hogy a politikailag kettészakított országnak minimális nemzeti egységre, józan kompromisszumokra lenne szüksége az alapkérdésekben.

István Lajos vázolja, amiben egyetérteni kellene, mint például hogy a hazaszeretethez mindenkinek joga van, hogy magyarnak lenni nem genetikai, hanem szellemi hovatartozás kérdése, hogy Magyarország befogadó ország. A sorskérdések közé tartozik a demográfia helyzet, a munkanélküliség, az elvándorlás, a drogok és az aprófalvak ügye.

Az egyesület elnöke többször hangsúlyozza a közösségek és a civil szervezetek fontosságát, majd zárásként visszaemlékezik a rendszerváltás Nemzeti Kerekasztal (NKA) tárgyalásaira, amin ő is ott volt: „csak egy kis részét végeztük el, amiről akkor álmodoztunk” – mondja.

Szili Katalin szerint új kiegyezésre lenne szükség

A házelnök – így délután fele - kicsit fáradtnak tűnik, de ezt ellensúlyozza közvetlenségével. Megérkezésekor végigmegy a díszterem sorai közt, mindenkivel kezet fog, ráadásul minden második embert ismer, akikkel vált is néhány szót.

Beszéde elején gratulál István Lajosnak: „Azt kívánom, hogy mi is így tudjunk előadást tartani 85 éves korunkban”, majd közli, a nap folyamán tiszteletbeli szombathelyi főiskolásnak és tiszteletbeli szombathelyi polgárnak választották.

Szili szerint a csütörtöki szombathelyi látogatásán részben meg is valósult az István Lajos által szorgalmazott nemzeti minimum, hiszen sok kérdésről sikerült pártpolitikától függetlenül beszélni.

17 év alatt Magyarország végrehajtott egy rendszerváltást, egy atlanti- és egy EU-csatlakozást, ez idő alatt annyi változás történt, mint más demokráciákban 40-50 év alatt. „Mindenkinek benne van ebben a maga téglája” – mondja. Most azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan lehet a „finomhangolást” végrehajtani. Szükség volt lépni a közigazgatás és az egészségügy kérdésében, és kell lépni az oktatásban és államháztartásban is.

A házelnök nagyobb lélegzetű, a globalizációból adódó problémákat is felvet, az iszonyatos különbségeket a gazdagok és a szegények között, az Európából elvándorló termelést, az öregedő társadalom és a munkahelyek kérdését. „Élet-halál küzdelem” – vallja be, mely során ha nem adunk választ, olyan konfliktusok jönnek, amelyekre már nem lesz időnk válaszolni. Konkrét megoldási javaslatokat sajnos egyáltalán nem hallunk, és ezzel egyébként adós maradt az egész konferencia, ami jellegzetes betegsége az ilyen „együttgondolkodó” szeánszoknak.

Szili - úgy tűnik - támogatója a térség közlekedés-fejlesztési elképzeléseinek. Pécsiként ő is sokszor átérezte az autópálya-hiány hátrányait, mert a befektetők folyton azt kérdezgették, van-e autópálya 10 kilométeren belül, mert „a tőkének a megtérülés az elsődleges”. Ha meglesz az út, és eltűnnek a határok, Szombathely újra olyan helyzetbe kerülhet, mint kétezer évvel ezelőtt, a Borostyánkő út idején – köszönnek vissza a beszédben Ipkovich György gondolatai.

A politikai kultúra kapcsán hallunk a kompromisszum-kultúra fejlődésének a szükségességéről, majd idézi a brazil mondást, mely szerint „a társadalom éjjel fejlődik, amikor a politikusok alszanak”, de ez nyilván Magyarországra nem vonatkozik.

2007. a kiegyezés 140. évfordulója, és bár a történelmi helyzet és a hangulat más, szerinte szükség lenne egy új kiegyezésre az ország nagy kérdései mentén. Ahogy megtalálták itt Vas megyében - valószínűleg az útra gondol - úgy kell megtalálni az országos politikában is.

A politikusnő Széchenyi három idézetét is felolvassa, a tőkehiányról, a törvények erőtlenségéről, az alárendeltség és a virágzó ország egymást nem kizáró kapcsolatáról, majd pedig azt halljuk, valószínűleg a teremnyi politikusnak célozva, hogy „a tökéletesség felé vezető út csak az lehet, ahol az ember a közjóért fáradozik”.

A jó nagy taps mellé Szili Katalin később egy Batthyány-emlékérmet, egy Sitkéről szóló könyvet és két üveg kőszegi bort kap.

Ezek után beül a padokba, és onnan hallgatja Németh Istvánnak, VME alelnökének, és Pusztay János professzornak, a BDF korábbi főigazgatójának előadását. Ez utóbbi, kimutatva az ablakon Szily János szobrára elsüt egy poént is, mondván név kötelez, ez esetben arra, hogy segíteni kell a városnak.