Novák Péter a Művészetek Házában

Előzmények

A Fő tér tele emberekkel, szabad pad alig akad, nemhogy még árnyékban is legyen. A Belsikátor közepén, a Művészetek Háza bejáratánál alig lézengenek páran. Bent kicsit várni kell, a Pincegaléria felől beszélgetésféle zajok jönnek. Ott még az Ébredj magadra! című programnap előző állomása zajlik Bácskai Júlia pszichológus „szabadszóműves” és Schimmel Roberta drámajáték-tanár vezényletével. Mikor – kis időbeli csúszással – elkezdenek felszivárogni a tinédzserkorú fiúk, lányok, az udvarról - néptáncoshoz mérten elég nagy sörhassal - Novák Péter is felbukkan.

Immár lent a pincében a kis csoportunk befészkeli magát a kiállítással hangsúlyossá tett falak közé. Idő van, de bevárjuk az üdítőért-kajáért a környéken szétspriccelt ifjúságot. Amint megjönnek és körénk telepednek, rögvest kezdődik is a műsor.

Önmeghatározás 1.

„Tegeződjünk, bár 37 vagyok” – kezd bele Novák Péter a magas bárszékéről a három kérdezője felé. „Mint majom a köszörűködön” – ironizál a helyzetén, majd lendületes magyarázatba kezd a foglalkozását firtató kérdésre. Sorolja a ténykedési területeit a zenétől a tévén át a színházig. Hogy mindig többfelé szakad, több minden érdekli, mint „illene”. De persze ennek megvan az az előnye, hogy meg is tud élni belőlük, mivel a mai cseppet sem ideális magyar zenei élet ezt egyedül nem tenné lehetővé. Ha össze kellene foglalnia, akkor azt mondaná, hogy reflektál a világra.

Az államalapító kapcsán

A második kérdés az István, a király rockoperára vonatkozik. Erre rettenetesen büszke, mondja, hogy miként az első színrevitelében is szerepelt 1983-ban, a királydombi ősbemutatón, úgy a csíksomlyói húsz éves jubileumin is. Novák Péter ugyanis erdélyi származású. Akkor, 13 évesen élte, érezte át először, hogy milyen erő van egy dalban, Erdélyben pedig, hogy mennyire több generációt érintő ügy is ez. Túl ezen, a színház szerepét nem a szórakozatásban, hanem abban látja, hogy az, ami ott történik, az elkapja a korszellemet, illetve arra hasson, próbáljon hatni. Csíksomlyóhoz kapcsolódón jön egy sztorival. Már az is sajátos volt – mondja grimaszolva, – hogy egy hokistadionban próbáltak. Mikor aztán megkérdezte a szervezőt a várható nézőszámról, azt az elsőre erősen túlzott tetsző számot válaszolta neki, hogy 200-300 ezer ember. Novák legyintett, hogy elég lesz az, ha 50 ezren lesznek. Lettek félmillióan. Az öltözőtől alig húszperces utat 2 óra alatt tették meg. Körbenézve a kápolnából az erdőkből előjövő sokadalmon, ő és a sokat megélt énekes- és színésztársai szinte remegtek.

Megkapó, izgalmas élmény kerekedett az előadásból. Utána 3 centivel lebegett a talaj felett. Ivott is rendesen, majd felment a színpadra és ott mulatozott. Mire jött egy székely legény, hogy ezt azonnal hagyja abba és kérjen bocsánatot. Novák mondta, hogy ő szerepelt a műsorban, neki szabad, majd kérdezett, hogy hát miért. A székely legény nem sokat lacafacázott néhány társával agyba-főbe verték. Isten felemel, majd lesújt – vonja meg az első konklúziót, aztán megint a rockopera kapcsán érzéki tódulásokról, beavatás jellegű élményről, intellektuális kielégülésről beszél. Utána 2-3 napra tisztult csak ki a kép, akkor össze csak egésszé az élmény. „Nehéz helyzetben lévő világnak üzenetet elvinni nem egyszerű” – mondja.

Önmeghatározás 2.

Le tudnád-e szűkíteni a személyiségedet? Ha igen, milyen anyag lennél? – hangzik el a bevallottan a korábbi csoportfoglalkozásról csent kérdés. Novák szerint – aki innentől eléggé belefolyik a keleti létfilozófiákba – ez egyszerű, a gondolat keresése a lényeg, aminek hitelesnek kell lennie. Az életcélokról szólván elmondja, hogy az az „erős gondolat érvényre juttatása”, „egy irányban haladó csónakok a folyón”. Anyagválasztás szempontjából könnyű a helyzete – vallja meg –, a Péter név ugyanis kősziklát jelent. Mely mellé azonban oda szükséges sorolni a szelet, a vizet és a földet is, hogy meglegyen mind a négy alap anyag. A jelenkori kommunikációs világ előnye a sokirányú kapcsolódási lehetőség az emberek között. Szubjektív valóságok vannak, ahol mindenkinek igaza van. Meg kell érteni a másikat, kompromisszumkésznek kell lennünk.

Élet egy magasabb szinten

Visszakanyarodván a foglalkozását feszegető kérdéshez, Novák a különböző médiumok szerepeiről szólván a tévét rossznak tartja. Olyan rossznak, ami majd visszacsap. Az ő generációja e téren megbukott, de a körülötte ülők nemzedékének lesz lehetősége rá, hogy ezen változtasson. A színház ennél egy sokkal közvetlenebb megnyilvánulási mód, aminek a szembesítésről szól. A dal a hatásában talán még tovább megy: hajdanán a Rolling Stones dala, az (I Can't Get No) Satisfaction jól odapörkölt. Különben is: az egyértelmű dolgok romlékonyak, múlandók. Ami megoszt, amin lehet vitatkozni, azzal igazán érdekes foglalkozni. Leszűkítve a dolgot – mint mondja –, Novákot az hozza lázba, ami mozgással jár. Furcsa is, hogy a filmkimaradt az életéből. Pedig a mozgás és a képiség váltja ki (a többi emberben is) a legerősebb hatást.

Az erkölcs, a remény, Isten, az élet értelme stb. kapcsán lendül bele csak igazán a bárszéken ülő. Aki – mint maga kér elnézést érte, de – szereti a „forradalmi hangú, gyújtó beszédeket”. Hevesen gesztikulál, a karjaival veszettül kavarja a levegőt, néha leszáll a „magasból”, egyszer magyarázás közben még meg is veregeti az egyik srác vállát. Ekkor kicsit még ijesztő is.

Novák keleti filozófiát idéz újra, Müller Péter Sziámi említi, akit az Alfonzó tanít, hogy „flitter = Isten”, az apja, aki az életről mondja, hogy vagy emelkedünk, vagy zuhanunk, lebegés nincs etc. Az élet lényegét jelentő valódi egyszerűségektől eljutunk a planétánk megbolygatott ökoszisztémájáig. Majd vissza emberi szintre, ahol egyfelől az individuálisak, másrészt pedig a falkalények vagyunk. Ez utóbbi azért nagy fontosságú eleme az emberi mivoltunknak, mert erről az alapról lehet csak felkerekedik többrétegűbb dolgok felé. Más emberek megismerésével gazdagodhatunk. Még akkor is, ha sok konfliktussal, problémával, nehézségekkel, esetleg rosszul elsülő élményekkel jár. Minden benne van a pakliban.

A képcső mélye

Miként ez Novákkal is megesett. Nem is egyszer. Évekkel ezelőtt az egyik nagy kereskedelmi tévében vezetett egy időben reggeli műsort. Próbálták valamennyire harcolni a kikezdhetetlen rendszer ellen, de a PR, a pénz, a befektetői érdekek stb. képében érkező törvény ismét győzött. Ha érződik is a hangján a véleménye, nem igazán akarná szidná az egykori kenyéradó gazdáit, hátha az elkövetkezőkben nem kap munkát – teszi hozzá fanyarul. Innen egy kis kitérőben Vonnegut-ot is említi, majd a kérdezők forszírozására a másik nagy kertévé jön soron. A Megasztár. Hogy mi erről az álláspontja. Fontos műsor – mondja – népmesei szituációt idéz a legkisebb fiúról, aki a csúcsra jut. Ugyan a kereskedelmisége folytán a kulturmissziós szerepe elsilányul, de így is nagy dolog. Szóval a csíra izgalmas.

A körítés meg a cicoma megint más tészta. Ahogy a Strucc című, lehetetlen időben adott esélyegyenlőségi műsor is. Amivel volt egy ironikus esete. A műsor megkapta a Kamera Hungária díjat, miközben épp meg akarták szüntetni. „A csúcson kell főbe lőni az embereket!” Fent a pódiumon Novák kicsit elragadtatta magát, aminek meg is lett az eredménye. Az egyik fejes nem sokkal utána odament hozzá, azóta van újra műsor. Ráadásul, ami további pikantériát ad a dolognak, ez éppen az Európai Esélyegyenlőségi évben volt.

Utórezgések

Jelen pillanatban egy, a tenni akaró fiataloknak terveznek internetes felületet biztosítani. A fenntartható fejlődés érdekében. Még megúszható a világ tönkretétele. Civil erőt kell képviselni, kerülni a pártpolitikát. Hiszen nemcsak kötelességeink vannak, hanem bizony jogaink is. Novák Péter mindenesetre csinálja tovább. Ha reggelente a tükörben először a saját bufli fejével is találkozik, a következő pillanatban már ötven másik arcot lát maga körül, akikkel el lehet indulni több irányba.

A beszélgetés után a GitárPuncs játszik kaliforniai punkot. Novák kérdezi a tagokat, hogy ez a Green Day-féle vonal-e. Jómaga még a Sex Pistolson és a Clashen nőtt föl. Mikor igent bólogatnak a srácok, Novák megadja a zárszót: – Csinálni kell, az a lényeg!