A környék idegenforgalmi nevezetességeit bemutató eddig valamiért kimaradt a Savaria Múzeum. Vas megye egyik legismertebb, legnagyobb múlttal rendelkező, polgári kezdeményezéssel létrehozott kulturális intézménye két állandó kiállítással és rendszeresen újuló időszaki kiállításokkal várja az érdeklődőket.
A környék idegenforgalmi nevezetességeit bemutató eddig valamiért kimaradt a Savaria Múzeum. Vas megye egyik legismertebb, legnagyobb múlttal rendelkező, polgári kezdeményezéssel létrehozott kulturális intézménye két állandó kiállítással és rendszeresen újuló időszaki kiállításokkal várja az érdeklődőket.
A környék idegenforgalmi nevezetességeit bemutató eddig valamiért kimaradt a Savaria Múzeum. Vas megye egyik legismertebb, legnagyobb múlttal rendelkező, polgári kezdeményezéssel létrehozott kulturális intézménye két állandó kiállítással és rendszeresen újuló időszaki kiállításokkal várja az érdeklődőket.
Egy kis történetA Muzeum.hu portálon fellehető információk alapján a kezdőpont 1872. volt. Lipp Vilmos premontrei rendi tanár kezdeményezésére ekkor jött létre a Vasmegyei Régészeti Egylet, melynek célja a megye történeti emlékeinek gyűjtése volt. A gyűjtemény, mely 4629 tárgyat és 4812 érmet számlált a püspöki palotában helyezték el, méreteihez képest szűk teremben. A 19-20. század fordulóján kinőtte a helyiséget, fejlesztése egy önálló múzeumépület megépítése nélkül elképzelhetetlenné vált.
Erre 1900 után nyílt lehetőség, amikor a Régészeti Egylet beolvadt a kulturális élet nagyobb területét átfogó "Vasvármegyei Kultur-Egyesület"-be. Az egyesület a legfontosabb kezdeti célját a múzeumnak és a könyvtárnak otthont adó „kultúrpalota” felépítésében határozta meg. Szombathely a központi fekvésű Deák-liget területén kijelölt építési telek adományozásával segítette a terv megvalósítását. A múzeumépület 1908-ben készült el. A „Kulturpalotát” 1910-ben újabb szárnnyal bővítették, majd az 1939-es tatarozás során berendezték a Lapidáriumot is, Járdányi Paulovics István elképzelései szerint.
Ma a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának, állandó és időszaki kiállításának ad otthont az épület.
Az állandó kiállítás
A múzeum emeleti termeiben a Tájak - Korok - Települések című állandó kiállítás 1982. óta tekinthető meg, ami azt jelenti: 25 éves. Első hallásra soknak tűnik, de állandó jellegét tekintve mégsem. Az ilyen kiállításokat ugyanis 20, 30 vagy akár 50 évre terveznek. Ennek ellenére – valljuk be - azért ráférne egy alapos felújítás.
A termekhez vezető folyosón ásványokkal, kőzetekkel, famaradványokkal, a Föld változását bemutató ábrákkal, képekkel találkozhatunk. A Földnek ugyanúgy van története, mint az emberiségnek és már annak megjelenése előtt létezett, így logikus, hogy először azzal kell megismerkednünk. A tárlat bemutatja a Nyugat-Dunántúl – vagy más néven az Alpokalja – táj, föld- és élettörténetét, természeti képét.
A szűk és kissé nyomasztó folyosó után megkönnyebbül az ember, amikor belép az első terembe. Itt „növény- és állathatározókat” találhatunk 1:1-es méretben. Attól függően, hogy melyik vitrin elé állunk, preparált vaddisznóval, nyesttel, bagollyal, gólyával, pelével nézhetünk szembe.
A három belső terem már sokkal izgalmasabb, ezek ugyanis az ember történetének néhány fontos pillanatát mutatják be az őskortól a népvándorláskorig. A termek nincsenek élesen elválasztva, így rendelkezésünkre áll egy nagy tér, hogy a múltban elmerülve szárnyaltathassuk gondolatainkat, teret adjunk képzelőerőnknek.
A három terem három településtípust mutat be. Bepillanthatunk a séi újkőkori falu életébe, a velem-szentvidi város születésébe, a római Savaria mindennapjaiba.
A régészeti leletek, térképek, fényképek révén rendkívül sok oldalról ismerhetjük meg a korabeli életet.
A múzeumlátogatók számára pozitív, hogy a leletek egy része nincs vitrinüveg mögé rejtve. Ez egyrészt azért fontos, mert nemcsak megnézhetjük, hanem akár meg is tapinthatjuk őket, másrészt ezáltal közelebb érezzük őket magunkhoz. Áthat bennünket az a jóleső tudat, hogy ezek a tárgyak annak a történelemnek a részei, amelyeknek mi is.
Szintén kiemelendő, hogy a kiállítás nemcsak tárgyakat, hanem rekonstrukciókat is bemutat. Az iskolában megtanítják nekünk, hogy a késő bronzkorban a házak agyagpadlójúak voltak, szerkezetük kőből vagy fából készült, a falakat befonták és agyaggal betapasztották. És akkor egy osztálykiránduláson ellátogatunk a Savaria Múzeumba, ahol kicsinyítve láthatjuk felépítve a házat, azt, amelyet eddig csak elképzelni tudtunk.
Találhatunk itt Séből előkerült idolokat, melyek a női alakot általában stilizáltan ábrázolják, lehetőséget nyújtanak az újkőkori viselet megismeréséhez. A vitrin mögött megtekinthetjük azt a faragott oltárkövet és a rajta elhelyezett ember alakú edényt, mely a házi szentély első megjelentése területünkön.
A régészeti lelőhelyeken feltárt, majd rekonstruált tárgyak a történelem legnagyobb részét képesek elmesélni. Segítségükkel megtudhatjuk, őseink milyen edényeket készítettek, hogyan öltözködtek, temetkeztek, milyen tárgyakat használtak, azokat milyen anyagból készítették. Amit ezek alapján nem tudhatunk meg, azt a tárlattervezők bocsátják rendelkezésünkre a falon elhelyezett leírásokkal, képekkel, térképekkel.
A Lapidárium
Az állandó kiállítás az alagsori Lapidarium is. Kiemelkedő emléke a capitoliumi triász szoborcsoport: Jupiter, Juno és Minerva márványszobra. A szoborcsoport az első és második század fordulóján készült. A római vallásban nagy szerepe volt az áldozat bemutatásának. Szombathelyen számos oltár került elő az ásatások során, melyek őrzik a megszólított istenség nevét, a felajánló nevét, rangját, foglalkozását, sőt az oltár állításának időpontjára vonatkozó adatokat is.
A kőemlékek között találhatóak ókori épületmaradványok, oszlopfők, párkányok, mozaiktöredékek, családi sírkövek, de a Kőtár őrzi azt a római mérföldkövet is, amit 1998 őszén Szombathelyen, a Fő téri ásatási területen találtak. Egy mérföldkő előkerülése ritkaságnak számít a Borostyánkő úton. A rajta lévő felirat szerint: „Rómától Savaria 675 mérföld.”
Három a múzeumi igazság
A múzeumi dolgozóktól megtudtam, hogy a múzeumot főleg hétvégén látogatják, valamint az iskolai kirándulások szezonjában, illetve amikor az ötödikes tananyagban ehhez a részhez érnek.
Szerintem egy ember életében háromszor is adódik megfelelő alkalom arra, hogy ellátogasson egy múzeumba. Az első többnyire az iskoláskorra esik, ami nem baj, csak a gyakorlaton kellene változtatni. Jó lenne több figyelmet fordítani arra, hogy ne kötelező feladatként élje meg a diák, hanem élményként.
A második lehetőség akkor kínálkozik, amikor a diákból szülő lesz, és egy-egy esős délutánon vagy hétvégén bevezeti a gyermekét a múlt rejtelmeibe. (Ez a ritkábbik eset, hiszen ma már annyi más lehetőség van: plázák, bevásárlóközpontok, mozi. Csupa építő, hasznos tevékenység.)
A harmadik a nyugdíjaskor, amikor ismét van ideje az embernek arra, hogy pótolja az elmulasztott lehetőségeket.
Így most már értem miért tervezik ilyen hosszú időre az állandó kiállításokat. Ha a három közül kettőt ki akarok használni, azt csak úgy tehetem meg, ha az a tárlat még mindig ott van, ahol először láttam. Szombathelyen, a Savaria Múzeumban erre van lehetőség.
Általános információk:
Nyitva tartás:
kedd-szombat 10-17 óra
Belépőjegy: 460 Ft
Diák, nyugdíjas: 230 Ft
Családi: 900 Ft
Diákcsoport (15 fő felett) 150 Ft
Ingyenesen látogatható diákoknak: szombat;
Tárlatvezetés: (csak bejelentkezés esetén) 1200 Ft, idegen nyelvű: 4500 Ft
Savaria Múzeum
9700 Szombathely, Kisfaludy Sándor. u. 9.
Tel.: 94/500-720, 94/501-948