Vannak állandó dolgok. Isten tudja, hányadszor zarándokoltunk ki Oladra a Kispál és a Borz kedvéért, és csak Isten tudja, hogy hányszor tesszük még ezt. Szép lassan megöregszünk a zenekarral, amely immár két évtizede kedvence az elvarázsolt gimnazista lányoknak. .
Vannak állandó dolgok. Isten tudja, hányadszor zarándokoltunk ki Oladra a Kispál és a Borz kedvéért, és csak Isten tudja, hogy hányszor tesszük még ezt. Szép lassan megöregszünk a zenekarral, amely immár két évtizede kedvence az elvarázsolt gimnazista lányoknak. .
Vannak állandó dolgok. Isten tudja, hányadszor zarándokoltunk ki Oladra a Kispál és a Borz kedvéért, és csak Isten tudja, hogy hányszor tesszük még ezt. Szép lassan megöregszünk a zenekarral, amely immár két évtizede kedvence az elvarázsolt gimnazista lányoknak. .
Hogy valami rendhagyót is vigyünk a több évtizedes rutinba, úgy döntünk, helyi járattal megyünk ki péntek este Oladra, azon egyszerű oknál kifolyólag, hogy mindannyian igénybe tudjuk venni a büfé teljes körű szolgáltatásait. Elvégre csak egy nap múlt el egyikünk – cseppent sem kerek, de vészesen magas helyértékű – születésnapjától.Döntésünk helyességét alátámasztja, hogy a büfé mérsékelt árakkal szolgálja a nagy nap fényét. Így aztán az est folyamán többször is sorban állunk.
Kilenc órakor kezd a siklósi illetőségű Peet, amely nemcsak a földrajzi értelemben köthető a Kispál és a Borzhoz, de a tagok között is található átfedés. A zenekar dobosa, Tóth Zoltán (fedőneve: Csülök) korábban Kispáléknál is játszott.
A szűk egy órát játszó Peet összességében igencsak kellemes benyomást tesz ránk, és láthatóan másokra is. Egy előzenekar számára a siker mértéke, hogy mennyire sikerül a főzenekarra kiéhezett közönség érdeklődését felkelteni. Nekik sikerül. A samplerrel megtámogatott, táncolható, lüktető gitárzene hatására több tucatnyian ropják a színpad előtt.
A produkció vége felé a basszusgitáros (Pruzsina Balázs) azon emlékét osztja meg a közönséggel, mely szerint egykor a szombathelyi főiskolán tanult, és ugyanezen az oladi helyszínen „rúgatta szét a seggét” Kispál és a Borz koncerten, arról álmodozva, hogy egyszer majd ő is ott áll a színpadon. És lám.
A 20. születésnapját ünneplő, és újfent doboscserén (Michael Zwecker helyére Bóra Áron érkezett) átesett Kispál és Borzra a szemerkélő eső dacára most is sokan kíváncsiak. A koncert első negyede nem túl izgalmas, a hangosítás is messze a tökéletestől, csendben folydogálnak a számok (Bársonyfüggöny, A honi csillagászat fejlődése stb.). A fordulópont a O óra 2 perc című – részemről az egyik személyes kedvenc – dal; nagyjából innen állandósul a színpad előtti masszív társastánc és a közönségkórus, amelyhez a népszerűbb számoknál a büfé előtti sor is csatlakozik.
Ha láttunk-hallottunk ennél sokkal jobb Kispál-koncerteket is - kevesebb hupkával és a több tűzzel - azért Lovasiék hozzák a sztenderdet. Elnézve őket a színpadon, valahol mélyen biztos boldog emberek, akik két évtizede elsőszámú kedvencei egy szűk, de masszív és folyamatosan megújuló közönségnek. Ha akartak volna, lehettek volna ajnározott tömegmédia-sztárok, de ők köszönik szépen, inkább maradnak a vidéki koncertpódiumok első számú kedvencei, estéről-estére megfürödve a rajongói szeretetben. Titkuk – Lovasi András páratlan költői vénáján túl – a hitelesség és a természetesség, hogy Lovasinak manír nélkül eszébe jut a koncert végén, hogy ma van ballagás, és hogy az érettségizők kérhetnek egy számot. Meg ahogy kedvesen elkotyogja, hogy Disóssy Ákosnak milyen betegsége van.
A koncert közben néhány újabb dal is elhangzik, amiből kiderül, hogy a most készülő album várhatóan zeneileg jóval korszerűbb alapokra épül, mint a korábbiak, meg hogy Lovasinak Gemenc-tripje van. Ezt nemcsak onnan lehet tudni, hogy született egy I like Gemenc című dal („Ilyen hülye címmel nem fogják játszani a rádiók” – mondja Dióssy, mire Lovasi: „Miért, a többit játsszák?”), hanem mert mind a dobon, mind a billentyűn az „I love Gemenc” felirat virít. Egészséges lokálpatriotizmus.
A csapatot négyszer tapsolják vissza – Emese, Ha az életben stb. -, mi meg egy óra tájban nekivágunk gyalog a nagy szombathelyi éjszakának. Szűk háromnegyed óra alatt érünk haza.
Harminc év múlva ez biztos tovább fog tartani.
Képek a koncertről!
Értékelés: 7/10