Májusi közgyűlés - Az érzelmek napja

Az első történelmi pillanat: ismét a városé az orosz laktanya

A közgyűlés egy protokolláris eseménnyel indult, aminek valódi súlya csak később derül ki. 17 évnyi kacskaringó után az Apáczai alapítvány visszaadta a városnak a volt orosz laktanyát. Az erről szóló megállapodást Ipkovich György polgármester és az alapítvány vezetője, Kovács Jenő írta alá. Ez utóbbi úgy kommentálta az alapítvány nem túl meggyőző munkásságát, hogy mertek nagyon álmodni, nem rajtuk múlott, hogy nem teljesültek a 17 évvel ezelőtt kitűzött célok. Az időközben rendbetett központi épület az alapítvány használatában marad, Kovács pedig azt közölte, hogy azt az ősszel szeretnék megnyitni a nagyközönség előtt, kerttel együtt. A laktanya átvételét a polgármester magabiztosan „várostörténeti pillanat”–nak értékelte.

Újabb politikai társastánc a kórház körül

A délelőtt legnagyobb és leghevesebb vitái a Markusovszky kórház körül alakultak ki. Az indulatokat az váltotta ki, hogy a városatyák elé egy olyan előterjesztés került, mely szerint Szombathely peres úton kívánja megszerezni a megyétől a Markusovszky kórházat.

A többnyire nyugodt Prugberger Emil (Pro Savaria) érezhető és érthető indulattal abbéli véleményének adott hangot, hogy az nem megoldás, hogy a két önkormányzat a bíróságon keresi igazát. Úgy vélte, a megyének viszont arra nincs joga, hogy gazdasági társasággá alakítsák a kórházat, amit „apáink építettek”. Érzelmektől fűtötten egy olyan helyzetről beszélt, melyben a megye nem hajlandó tárgyalni, miközben az egészségügyet a kormány már úgyis szétverte.

A kérdés kapcsán láthatóan Ipkovich György polgármester is kijött a béketűrésből egy picinyt. Szerinte megindult a kórház-privatizáció előkészítése, a megyét pedig azért perelik, mert az nem hajlandó tárgyalni és gesztusokat tenni. A „mostani helyzet megalázó, a város arculcsapása” – hatott az érzelmekre is a polgármester.

Mindezek után az ülésen résztvevő Majthényi László megyei alelnök azt kérdezte Ipkovichtól, hogy akkor most a város konkrétan beperelte-e az önkormányzatot? Erre megtudta, hogy igen, beadta a keresetet az önkormányzat. „Tehát perben állunk” – vonta le a konzekvenciát Majthényi. Ezután közölte, hogy Szombathely mégsem adott olyan sok pénzt, mint amennyit láttatni szeretne, és hosszabb fejtegetésbe kezdett, hogy mi is van ezzel a gazdasági társasággá alakulással, de valahogy nem került megnyugtató pont a mondat végére. A polgármester sem volt láthatóan elégedett a válasszal, állítása szerint azért nem, mert a városnak fogalma sincs, hogy mi történik a kórházzal, ahova a lakosság jár. „Az utolsó csepp vérig el fogunk menni”, sőt „a polgári elégedetlenség is felmerül” – vázolta az érdekesebbnél-érdekesebb jövőbeli forgatókönyveket Ipkovich.

Prugberger tárgyalásos álláspontját osztották a fideszes képviselők is, annyi különbséggel, hogy ők nem a megyére, hanem a városra igyekezték tolni a felelősséget a kialakult helyzetért. Horváth Zsolt a süketek párbeszédnek minősített a polgármester és a megyei alelnök vitáját. Szerinte a pereskedés a politikai gyengeség jele. Marton Zsolt pedig csúsztatásnak tartotta Ipkovich kijelentését a privatizációs előkészületekről, és arra emlékeztette a polgármestert, hogy az ominózus népszavazáson nem a Fidesz kardoskodott a privatizáció mellett.

Ipkovich ezután sem látszott annyira meggyőzve, és emlékeztetett, hogy éppen egy fideszes város, Körmend privatizálta először a kórházat. Később még hozzátette, hogy a város soha nem kívánta egyedül üzemeltetni a kórházat, ha sikerül visszavenni az intézményt, bevonják a többi önkormányzatot is - akik mellesleg többször 400 fős falvakként voltak aposztrofálva a viták alatt.

Czeglédy Csaba felidézte, hogy a város korábban többször is próbált egyeztetni, és a helyi Fideszt is értesítette a várható fejleményekről. Az viszont nem segített megoldani a problémát, hanem értesítette a megyét, aki erre elvitte a kórház székhelyét Szentgotthárdra. Az alpolgármester két izgalmas szálat is megemlített. Az első szerint a gazdasági társaság azért is alakul, mert így a kórházi dolgozók nem lesznek közalkalmazottak, a második szerint a járóbeteg-ellátás megszűnik az SZTK-ban, és beköltözik a kórházi osztályokra. Majthényi a második állítást cáfolta.

Miután Vigh Gábor és Czeglédy Csaba megvívta az e közgyűlésre esedékes – most szokatlanul visszafogott - verbális csatáját, Takácsné Tenki Mária (Fidesz) jogi aggályokat fogalmazott meg a perrel kapcsolatban.

A kórházzal kapcsolatban pénteken valami nagyszabású egyeztetés lesz az érintett felek között, de a csütörtöki közgyűlés után meglepő lenne bármi kiegyezés. Az aggályainkat csak fokozza, hogy mindenki szakmaiságra és a betegek érdekeire hivatkozik, de hogy ez mit is jelent konkrétan a gyakorlatban, azt eddig senki nem fejtette ki. Így mindenki arra gondol, amire akar, különös tekintettel politikai hovatartozásra.

Színházalapítás: a második történelmi pillanat

A téma felvetetésekor a félreértések elkerülése végett Ipkovich György leszögezte, hogy a közgyűlés elé került döntéssorozat szükséges a színházalapítás elindulásához, de ez még nem érinti a végleges kőszínházat. Marton Zsolt szerint viszont nem lehet a kettőt különválasztani, mert nem mindegy, hogy milyen hosszú távra terveznek berendezkedni a HEMO-ban, és az sem, mi van az állami támogatás hatmilliárdjával.

Ez utóbbi kapcsán a polgármester optimistán nyilatkozott, mondván, mind Gyurcsány Ferenccel, mind Hiller Istvánnal beszéltek már a kérdésről.

Ipkovich „üdítő folt”-nak nevezte az ellenzék színházhoz való hozzáállását, ami akár országos példa lehet, és hozzájárulhat a kezdeményezés sikeréhez. Pedig a Nagy Egyetértés még csak ezután jött.

Az ellenzék szónokai ugyanis egymás után álltak fel és jelentették ki, hogy módfelett támogatják a színház ügyét. A képviselők olyannyira egységesek voltak, hogy az már-már zavaró volt.

Az idilli összképet cseppet sem gyengítette, hogy néhány ellenzéki képviselő megfogalmazta – jellemzően pénzügyi – aggályait. Sági József attól fél, hogy a színház beragad a HEMO-ba, Horváth Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy színházi hagyományokkal rendelkező Debrecennek is „csak” ötezer bérletese van, meg hogy nem lesz egyszerű évente előteremteni a működési összeget, ami minimum százmillió lesz, de inkább több.

Kevés ember van a teremben, aki nem aggódna – mondta ezekre a polgármester, de a pénz a szakemberek szerint kigazdálkodható, már azért is, mert eddig is sok pénz ment el színházra, erre ráadásul erre állami támogatás is jár.

Összességében láthatóan mindenki lelkes volt, vagy legalábbis úgy tett, sőt egyetértettek abban is, hogy a szakmai kérdéseket a rendezőre kell bízni.

Prugberger Emil gratulált Jordán Tamásnak, hogy az néhány nappal ezelőtt bekerült a halhatatlanok társulatába, és – tette hozzá - ha sikerül a színházalapítás Szombathelyen, akkor itt is bekerül a halhatalanok közé.

Rettegi Attila (Fidesz) nemcsak annak örült, hogy teljesül az értelmiség 20-30 éves álma, de annak is, hogy az omegás Benkő László is részt vesz a színházalapításban. Sági József ellenben egy baljósabb hangvételű Latinovics-idézetet is felolvasott, amire később Jordán azt mondta, hogy érti, mire céloz Sági.

Hende Csaba (Fidesz) „történelmi pillanat”-nak nevezte az eseményt, ami a város történetében feljegyzik, igaz, rajtunk múlik hogy a fényes vagy a kevésbé fényes lapokon. Optimizmusának oka, hogy most először oldódott meg a hiteles színházvezetés kérdése. „Biztos, hogy csőstől jönnek a bajok, de a bajok azért vannak, hogy megoldjuk őket” – biztatott. Ezek után a legteljesebb együttműködést ajánlotta fel a városvezetésnek

Jordán Tamás először nem akart hozzászólni a vitához, aztán a végén mégis megtette, hogy beszámoljon a „különleges, bizsergető meghatottság”-ról, és „valódi megrendülés”-ről. Jordán nem söpörte a szőnyeg alá az aggodalmakat, mondván, azokkal foglalkozni kell, főként ha azokat az érezhető jó szándék vezeti, de óvott attól is, hogy anyagi síkon szembeállítsák az oktatás és a színház kérdését. Az oktatás 30 százalékot tesz ki a közkiadásokból, a színház 5 ezreléket, ugyanakkor ez utóbbi a diákbérletekkel, rendhagyó irodalomórákkal többet ad vissza, mint a befektetett pénz. Ha a szombathelyi hátszél elég erősen fúj, „itt csodák történnek” – biztatott és lelkesedett Jordán Tamás.

Hogy kortesbeszéd mennyit nyomott a latban, azt nem lehet tudni, a 29 fős testület mindenesetre 28 igen és egy árva tartózkodás mellett megszavazta a csomagot, amely révén konkrétan is elindul az állandó társulat alapítása a HEMO-ban.

A délelőtt utolsó napirendi pontjaként elfogadták Puskás Tivadar országgyűlési képviselő beszámolóját a mentők és az ügyelet tavalyi működéséről. Prugberger Emil hozzászólásából megtudtuk az a meghökkentő tényt, hogy az e téren pénzügyileg nagyon jó, ha egy város lélekszáma 80 ezer fő alá zuhan.

Józing Antal
---------------------------------------------------------

Délutáni közgyűlés

Szomorú eseménnyel vette kezdetét a csütörtök délutáni közgyűlés. Egy perces néma csenddel emlékeztek a képviselők Szombathely volt polgármesterére, Wagner Andrásra, aki váratlanul hunyt el.

Gyorsan pörögtek az események a délután folyamán, de a hangulatra rányomta a bélyeget a volt polgármester halálhíre.

Összevonás, racionalizálás

A kulturális intézményhálózat racionalizálása kapcsán elfogadták, hogy a Gyermekek Háza és a Művészetek Háza jogutódjaként működő intézmény neve AGORA Szombathelyi Kulturális és Turisztikai Központ legyen. Az egyesített intézmény olyan új feladatokat kell, hogy ellásson, amely tevékenységeket egyik jogelőd létesítmény sem végezte korábban. E tevékenységek - mint a turisztikai és a marketingtevékenység – nem szerepeltek egyik jogelőd létesítmény feladatköreiben sem.

Az új közterület-használattal kapcsolatos rendelet első olvasatát is elfogadták. Az új elemek közül kiemelendő a hirdetmények csoportja (ide tartozik a közérdekű helyi információ és a művészeti vagy más egyéb társadalmi eseményről szóló tájékoztatás), melyek elhelyezése díjmentesen történhet a közterületeken, illetve azt érintően. Az épületek homlokzatain elhelyezett cégérekért közterület-használati díjat nem kell fizetni. Ezzel kívánják elősegíteni e szép hagyomány elterjesztését. Tiltanák épületi transzparens felrögzítését műemléki területen, illetve épületen. A korábbi szabályozás a közterületbe nyúló erkélyek, loggiák, előtetők területét, engedély kötelessé tette. Városképi szempontból azonban fontos, hogy az épületek homlokzatai ne egysíkúak legyenek. Minderre tekintettel ezen építményrészeket a rendelet hatálya alól kivették.

Aréna utca helyett Szent Erzsébet tér

A közgyűlés döntött új utcák elnevezéséről, valamint régiek átnevezésről is. Eszerint a Savaria tér és a Thököly utca közötti teret - a rendház és a plébánia híveinek azon javaslatára, hogy a 2007. évben Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóját ünnepeljük, és a Ferences templom is az ő tiszteletére van felszentelve - Aréna utcáról, Szent Erzsébet térre nevezte el a rendház és a plébánia híveinek javaslatára. A Parkerdei úttól északra fekvő lakóterületen több építési engedély kerül kiadásra. Szükségessé vált, a név nélküli utcák elnevezése, amelyeket a püspök javaslatára II. János Pál pápa emlékére neveznek el.

A jövő tanévben indítható óvodai csoportok, általános iskolai osztályok száma is meghatározásra került. A közgyűlés az óvodai csoportok szeptemberi induló átlag létszámát 25 főben határozta meg, az önkormányzati általános iskolákba – 11 van belőlük - 570 gyermek iratkozott be. Itt a közgyűlés korábbi határozata alapján az indítható első osztályok minimális létszáma 24 fő, a törvény által megengedett maximális létszám 26 fő.

Döntöttek a Szombathelyi Rajczy Imre sportiskola sportági bővítéséről is. Molnár Miklós (Pro Savaria) arra tett javaslatot, hogy tisztázni kellene melyik sportágak tartoznak bele a sportiskolába, és melyek nem.

OLLÉ vagy saját beruházás?

Az OLLÉ (Országos Labdarúgópálya Létesítési) program keretében egy első osztályú műfüves pálya, három grundpálya és kettő iskolai pálya létesülne. Horváth Zsolt szerint „elég rozoga lábakon áll a program” és szerinte „korrupciógyanús”. Varga Tamás (SZDSZ) bizottsági elnök szerint ragaszkodni kell a pályaépítéshez, de az OLLÉ program hiányosságait látva nem feltétlenül ebben a programban kell megvalósítani. Molnár Miklós kiemelte, hogy a meglévő pályák rendbetételére is gondot kellene fordítani. Kisebb vita után a pályák létrehozását a közgyűlés megszavazta, de ezt nem az OLLÉ program keretében kívánják megvalósítani, hanem saját beruházásban.

A városi gyámhivatal a Petőfi Sándor utca 8. szám alatti épületbe (volt PED intézet) költözik. a Szily János utcából, mivel ez utóbbi hely több szempontból sem felel meg a szükséges követelményeknek: az ügyfélfogadás körülményei nem megoldottak, jellemzően olyan ügyekben kell eljárni, ahol különös gondot kell fordítani a titokvédelemre, illetőleg az ügyintéző és az ügyfél közötti bizalmi kapcsolat megteremtésére. Az irodákban két-két ügyintéző dolgozik, így nem tudják biztosítani, hogy az ügyben eljáró ügyintézőn és az ügyben érintett személyeken kívül más az irodában ne tartózkodjék. Az új épületben viszont megoldható lesz, hogy egy irodában egy ügyintéző fogadja az ügyfeleket.

Az ülés délutáni ülés végén Marton Zsolt Fidesz-frakcióvezető bejelentette, hogy nem kívánnak részt venni a zárt ülésen, mivel korábban a közgyűlés nem fogadta el azt az ellenzéki javaslatot, hogy a felügyelő-bizottságokba való delegálás kérdését nyílt ülésen vitassák meg. Ipkovich György tudomásul vette a bejelentést.

Móricz Eszter