Najmányi László: A Blum-ház rejtélye

Nem tudom, hogy hány regény játszódik Szombathelyen, valószínűleg nem túl sok. Najmányi Lászlóé viszont nagyon is, azon belül is leginkább a Fő tér 41. számú épületben (a lottozó), amelyet Blum-ház néven ismer a világ. Már amennyire ismeri, ugye, mert hát egy átlag szombathelyi is valószínűleg csak a vállát vonogatja, ha nekiszegik a kérdést.

Az biztos, hogy a Joyce-kultuszt nem könnyű meghonosítani, ami csak részben múlik a helyieken, maga az író is gondoskodott róla, hogy a szombathelyi érintkezési pontú nagyregénye, a máig vitatott Ulysses ne váljék a tömegek kulturális rágógumijává.

Najmányi László regénye kétségkívül könnyebb olvasmány, ugyanakkor feltételezi, hogy az olvasók megküzdöttek az Ulysses-szel, vagy legalábbis középfokon eligazodnak a Joyce-Bloom-Trieszt háromszögben. Ez azért kissé leszűkíti a célcsoportot.

A rémregényként aposztrofált mű jellegzetessége, hogy észrevétlenül mossa össze a történelmi valóság és a fantázia világát. A kiindulópont szinte mindenhol valós, ám a felépítmény észrevétlenül átcsúszik egy másik, az írói fantázia által kreált univerzumba, ami ugyanakkor megint csak érintkezik a valósággal, legyen az James Joyce alakja, a Blum család, egykor élt szellemi nagyságok vagy akár Szombathely és környezete.

A cselekmény szerint a Triesztben élő, súlyos anyagi gondokkal küzdő James Joyce az ottani ismerőse tanácsára Szombathelyre utazik, hogy egy kölcsön erejéig felkeresse a művészetek pártolójának tartott Blum Lipótot, hogy a pénzével Zürichbe tudjon utazni.

A terv azonban erős gellert kap. A lepusztult Joyce család 1915. június 16-án, egy viharos éjszakán megérkezik ugyan a Fő tér 41.-be, de a fogadtatás közel sem szokásos. A katonai kapcaüzletben utazó Blum házában a való életükben is meglehetősen excentrikus „halhatatlanok” (Samuel Beckett, T.S. Eliot, Ezra Pound stb.) laknak dobozokban, mellesleg egészségügyi maszkot viselnek és Blum szolgálatában állnak. Egyrészt besegítenek a kapcabiznisz fizikai részébe, másrészt segítik Blum Lipót polgármesteri kampányát.

Mert Blum úr polgármester akar lenni, hogy elhozza Szombathelyre Dublint, elterjessze a veseevést, és ami a legfontosabb: zenés állandó színházat hozzon létre a városban.

A háttérben közben egy cseppet sem vonzó város képe rajzolódik ki: lakói előszeretettel jelentik fel egymást, az utcákon kóbor kutyafalkák flangálnak, a Fő térről minden eső után össze kell gyűjteni az iszapot és a szemetet, amit aztán Körmendnek adnak el, amely város ellen mellesleg folyamatos háború zajlik.

Az események aztán – ha van ennek a szónak értelme a regény kapcsán, mivel az idő úgy múlik, hogy naptár folyamatosan egy napon áll – Pakson folytatódnak, majd ismét visszakanyarodnak a városba, mely közben regionális középhatalommá nőtte ki magát Blum Lipót polgármestersége alatt.

Európa Írország képében eljön ugyan Szombathelyre, de aztán benyújtja a számlát Blumnak, igaz, nem komolyan, mint ahogy az egész történetet átlengi a komédia, ami miatt a vitriol sem mar igazán a húsba.

Egy itt lakónak – de lehet, csak nekem – kicsit túlhajtottnak tűnik a szombathelyi szál, mint ahogy az is igaz, hogy a Blum-ház rejtélye a sajátos attitűdjével, témájával, tabudöntögetésével előidézhetne akár egy izgalmas szellemi csörtét a város különböző értékrendszerű szellemi elitje között. De nagyobb az esélye, hogy a regény szép csendben belehullik abba a szellemi közegbe, amelyet éppen provokálni akar a szerző. Ha pedig véletlenül vita lesz róla, akkor az jó eséllyel nagyon másról fog szólni, mint a könyv, amely tiszteletadás Joyce-nak, görbe tükör a szombathelyi és magyar viszonyoknak, a hatalomnak és az ahhoz kapcsolódó értelmiségnek, ugyanakkor csak távolról és nagyon áttételesen kapcsolható a napi politikához.

És ha már jövendölés: több mint valószínű, hogy a jövőben még más formában is találkozni fogunk a művel. A regényen ugyanis érezhető, hogy minden porcikáját - a helyszínektől kezdve a karaktereken és a párbeszédeken át a felbukkanó tárgyakig – úgy írták meg, hogy szinte egy az egyben konvertálható a színpadra. Ennek részben persze magyarázata, hogy Najmányi korábbi, e témával kapcsolatos darabjaiból is jócskán építkezett.

A mintegy másfélszáz oldalas regényt a szombathelyi Golyós Toll Kft. adta ki. Hivatalos bemutatója az idei Bloomsday-en lesz, de már könyvhéttől kapható az üzletekben.


Értékelés: 7/10

Najmányi László honlapja