Júniusi közgyűlés - Ismerős helyzetek

Az e havi markusovszkyzás

A korábbi közgyűlésekhez hasonlóan most is kiemelt helyen szerepelt a megyei kórház ügye.

A témát Horváth Zsolt (Fidesz) rekord gyorsasággal, ügyrendi kérdésként vezette be, mondván beérett a Fidesz népszavazásos akciója, így üdvözölte azt az előterjesztést, amely kimondja, hogy a város elutasítja a megyei korház privatizációját, azonban ő nem lenne ellenére a gazdasági társasággá alakulásnak.

Hasonlóan vélekedett Molnár Miklós (Pro Savaria) is, aki arra emlékeztetett, hogy a gazdasági társasággá alakulás nem jelenti a privatizációt, ezt Kovács Ferenc megyei elnök is kijelentette a múltkor egyértelműen, a két dolog összekeverése így riogatás és csúsztatás.

A kérdésben továbbra is gyakorlatias hangot ütött meg Prugberger Emil (Pro Savaria), aki egyrészt azt firtatta, hogy a városvezetés miért nem jelent meg a sürgősségi tömb átadásán, másrészt a privatizáció és a bizonytalan helyzet okozta kórházi rossz hangulatra és a munkaerő-elvándorlásra emlékeztetett. Az igaz – mondta -, hogy a gazdasági társaság hatékonyabban tud működni, de az sincs rendben, hogy a beszállítók hatalmas pénzeket keresnek, miközben az ott dolgozók alacsony bérért robotolnak. Az egészségügy szerinte állami feladat.

A sürgősségi tömb átadása kapcsán Ipkovich György elmondta: majdnem egy időben volt az átadás és Wagner András temetése, ez utóbbin neki feladatai voltak, amúgy ebből nem kellene politikát csinálni. A Markusovszky ügyében a megyével tovább keresik a megoldást, amit a város a korábbi együttműködés kapcsán képzel el. Jó lenne elkerülni – vélte -, hogy az egészségügyi fejlődés súlypontja Győrbe és Zalaegerszegre kerülne át az itteni „áldatlan állapotok” miatt.

A válasszal láthatóan nem volt maradéktalanul elégedett Sági József (Fidesz), aki elfogadta a polgármester és Németh Kálmán alpolgármester igazolását az átadásról való hiányzásról, de továbbra is hiányolta Szabó Gábor (MDF) és Czeglédy Csaba (MSZP) jelenlétét, mondván Czeglédy – aki az egészségügyért felelős alpolgármester - az átadás napján egy óvodai fórumon vett részt.

Németh Kálmán fontosnak tartotta leszögezni, hogy az SZDSZ nem akarja privatizálni a kórházat, csak a szolgáltatást, mint például a körmendi intézmény, ami viszont jól is működik.

A Safó-pályázatról

Ahogy kalkulálható volt, a közgyűlési vitában előkerült a Savaria Fórum (Safó) kiadásának ügye is. A tegnapi sajtótájékoztatón az ellenzék már megfogalmazta az ezzel kapcsolatos véleményét, most ennek az esszenciáit ismételték el: a konszenzusbizottság nem hozott határozatot, az ellenzék képviselői ellene szavaztak a kiírásnak, mert az nem követel meg kellő referenciákat.

Molnár Miklós szerint ha botrány lesz, a felelősség azoké, akik igennel szavaztak, Marton Zsolt pedig azt hangsúlyozta, hogy a kérdés nemcsak ügyrendi, hanem politikai is.

Sági József (Fidesz) szerint a rendszerváltás utáni rosszemlékezetű spontán privatizáció után most „spongya alatti” privatizáció folyik, egyben azt kérdezte, hogy Czeglédy Csaba médiabirodalmat épít-e, és hogy érdekkörébe tartozik-e a pályázó cég?

A kérdésekre – nem túl nagy meglepetésre - nem kaptunk választ, cserében viszont volt egy verbális csörte Sági és Ipkovich között, Max Weber-idézetekkel, egymás melletti beszéddel, szómegvonással és hasonló nyalánkságokkal.

A Safó privatizációjának kérdéséről a polgármester láthatóan nagyon nem akart vitát nyitni, arra hivatkozva, hogy minden nyitott, majd meg kell nézni a végeredményt, a kérdést pedig azért nem lehet a plénum előtt tárgyalni, mert a sajtó nézi a tévét, és majd jól kihasználja az itt elhangzott információkkat.

Játékból magunk elé képzelhetjük azt a pályázót, aki ebből a közgyűlésből próbál tájékozódni.

Költségvetési toporgás

A vártnál hosszabb, részletesebb, de viszonylag egysíkú vita bontakozott ki a költségvetés aktuális módosításáról.

Németh Kálmán, a költségvetésért felelős alpolgármester bevezetőjében elmondta, hogy a módosítás jelentősnek mondható. A kiadási oldalon körülbelül 390 millió forint plusz áll, amit csak részben fedez a regionális tévé ideköltözésére félretett 196 millió, a Távhő osztalékából befolyt 64 millió - a maradékot folyószámla hitelből fogja fedezni a város.

Hogy mennyire hatékonyak az eddigi racionalitási intézkedések, azt részben jelzi az alpolgármester megjegyzése, mely szerint a módosítás költségvetési feszültséget okoz, amely talán később enyhül, de további takarékossági intézkedésekre van szükség.

Azt mi tesszük hozzá, hogy módfelett izgalmas kérdés az is, hogy jelentős plusz kiadást jelent a kulturális intézmények racionalizációjából keletkező több mint 100 millió forint, igaz, ennél nagyobb vihart kavart a városi televíziónak juttatott 20 plusz 70 millió forint. Az utóbbi eszközfejlesztésre megy.

Az ellenzék felszólalói ugyanis – amellett hogy pazarlónak, rögtönzőnek, koncepciótlannak ítélték a költségvetési módosítás -, a felmerült választókerületi igényeket ebből a tévés pénzforrásból próbálták kielégíteni. A pénzt vagy a pénz egy részét vissza kellene adni a képviselői keretekre – hangzott el többször is.

Ipkovich György védelmébe vette a televíziót, többek között arra hivatkozva, hogy nélküle a városlakók a közgyűlést sem tudnák követni. Az ellenzék felszólalásaiból és a mikrofonba behangzó reakcióiból az rajzolódott ki, hogy ők sem a televízióhoz, sem az élő közvetítéshez nem ragaszkodnak körömszakadtáig.

Nemcsak az ellenzéki, hanem kormánypárti képviselők is hiányolták az infrastrukturális fejlesztéseket – utak, járdák -, amire a polgármester azt válaszolta, hogy várhatóan kétmilliárd forint érkezik majd egy őszi pályázatból, amelyből jut sok mindenre.

Prugberger Emil arra az anomáliára hívta fel a figyelmet, hogy a város mindössze 63 millió forintot költ egészségügyre, miközben az élsport támogatására ennek a többszöröse megy, Marton Zsolt pedig a Győrffy utcába szeretett volna egy rendőrőrsöt létesíteni. Ez utóbbinak a szükségességét amúgy később cáfolta a városi rendőrfőkapitány.

A tervezet kisebb módosításokkal átment. Kormánypárti képviselőknek sikerült kilobbizniuk néhány milliót a körzetükre, illetve kapott egy kis pénzt az oktatási ágazat.

A sikeres szavazás ellenére az egész költségvetési módosításnak módfelett nyögvenyelős hangulata volt, tekintet nélkül a pártállásra. Ez a hangulat meg is lesz addig, amíg alapjaiban nem változik az önkormányzat politikától irracionálissá torzult hozzáállása a gazdasági kérdésekhez. Márpedig nem úgy tűnik, mintha változna.

Sok téma, sok csomóponttal

A költségvetés megszavazása után még több mint kéttucat előterjesztéssel birkózott meg estig a közgyűlés.

Szombathely bűnügyi helyzetét cirka egy órán keresztül taglalták a képviselők és a meghívott rendőri vezetők, hogy kiderüljön, alapjában véve nincsenek gondok, kivétel a közlekedés. Orbán Péter megyei és Hollósi Gábor városi rendőrfőkapitány rutinosan elhajoltak a politikai jellegű felvetések elől.

Az ellenzék nehezményezte, hogy úgy módosítják a Távhő szervezeti szabályzatát, hogy az gyakorlatilag a kormánypárti politikusok kontrollja alá kerül, és aggályosnak tartották azt is, hogy a Falco törzstőke-emeléssel városi többségi tulajdonban kerül. Ez utóbbi kapcsán Marton Zsolt politikai motivációt sejtetett a háttérben, Horváth Zsolt pedig nem túl logikus lépésnek minősítette. A polgármester szerint viszont az a normális, hogy azé legyen a többségi tulajdon, aki a legtöbb pénzt adja, márpedig ez jelen esetben a város.

Meglepetésre a legtöbb – ha is nem mindig látható - feszültséget a sportcsarnok-szerződés egyéves áttekintése váltotta ki. Mint kiderült, a város az ellenzék által javasolt egyéves próbaidő helyett kapásból 10 éves szerződést írt alá a győri székhelyű Unihall Kft.-vel a működtetésre, de a városatyák – gyakorlatilag politikai hovatartozástól függetlenül – most nem túl elégedettek a szolgáltatással. Marton Zsolt és Molnár Miklós azonnali szerzősésbontást szeretne. Marton szerint az sem baj, ha perel az Unihall, mert nem nagyon lehet a városon elmaradt hasznot behajtani, Molnár pedig azt vezette fel, hogy a városnak tulajdonjogot kellene kapnia a támogatásért az Unihallban.

Az sportbizottság mellett Sági József, Szakály Gábor, Lazáry Viktor sőt Szabó Gábor alpolgármester is sorolta a gondokat. Szakács Dávid azt az apróságot hiányolta az előterjesztésből, hogy nincs mellékelve a szerződés, amiről folyik a vita.

Molnár Miklós erre elmondta, hogy neki is hónapokba telt, amíg sikerült belepillantania a dokumentumbe. A különös vita még érdekesebb lett, amikor a jegyző a nagy kavarodásban nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miféle ellenjegyzés van a szerződésen, a polgármester pedig nem tette fel szavazásra az ellenzék javaslatát a szerződés megszüntetésről és a városi tulajdonszerzésről. Így a képviselők azt szavazták meg, hogy ősszel visszatérnek a sportcsarnok működtetésének izgalmas kérdésére. Marton Zsolt pedig bejelentette, hogy a közigazgatási hivatalhoz fordul az elsikkadt javaslatok ügyében.

Kabarisztikus jelenetek az oktatás körül

Az előterjesztések közül több is foglalkozott a város oktatásának átalakításával. A komoly témát sikerült fokozatosan komolytalanná varázsolni. A kormánypárti képviselőknek azzal, hogy látványosan tartózkodtak a véleménynyilvánítástól, helyette kötetlen szabadfoglalkozást tartottak maguk között, az ellenzéknek pedig azzal, hogy mindenhez körülbelül ötször annyit szóltak hozzá, mint a sztenderd, részletekbe menően és sűrűn ismételve önmagukat és képviselőtársaikat.

Hogy mi volt ezzel a cél, az egyelőre rejtély, de mindenesetre sikerült elérni, hogy ezek után nehezen lehet komolyan venni az óvodai angol oktatás során elhangzott ellenzéki érveket. A több tucat hozzászólás értelme amúgy nagyjából annyi volt, hogy az óvodai nyelvtanítás alapjában jó dolog, de jól meg kellene gondolni, mert drága (négy év alatt 130 millió), és nem biztos, hogy heti 1-2 óra megoldja a nyelvi gondokat, ráadásul alsóban nem garantált a folytatása. A vitának nevezett közéleti kabaré hevében Szakály Gábor papírfecninek nevezte a szocialisták választási programját, Takátsné Tenki Mária pedig fontosnak tartotta megemlíteni a debreceni óvódás élményeit, amire nem emlékszik. A különös perceknek lehet, mégis lesz hozadéka, mert Ipkovich György megígérte, megnézi lehet-e valamit tenni parlamenti szinten az általános iskolai nyelvtanítás finanszírozása körül.

Az Eötvös iskola egyházi tulajdonba vétele és az ezzel járó plusz kiadások és az oktatási átszervezések kapcsán – amely során Szombathelyen több mint száz pedagógust bocsátanak el – az ellenzék lecsapta a magas labdát. Molnár Miklós és Sági József szerint a rendszer sikerült úgy átszervezni, hogy pontosan ugyanott vagyunk, mint korábban, igaz, Rettegi Attila (Fidesz) látott pozitív eredményeket, ha keveset is.

Minden jó, ha vége jó

Horváth Zsolt javaslatára a közgyűlés leszavazta az önkormányzati intézmények korszerűsítéséről szóló előterjesztést, amely központi közbeszerzésen keresztül ment volna, s amely így első hallomásra erősen hajazott a múlt hónapban leszavazott műfüves – több mint gyanús – konstrukcióra. Abban maradtak a fűtés kapcsán a képviselők, mint a focipályák esetében: megcsinálják városi erőből, mert olcsóbb. Azért valaki szólhatna Pestre, hogy ez így elég kínos.

Miután a váratlan képviselői hozzászólás-burjánzás folytatódott a Volán tanszüneti menetrendje kapcsán – talán több hozzászólás érkezett ehhez az ellenzék részéről, mint a költségvetéshez -, szünetet rendelt el a polgármester, hogy a képviselők tanulmányozni tudják a városi nagyprojetekkkel kapcsolatos sürgősségi indítványt.

Hogy pontosan mi van benne, azt nem tudjuk, mindenesetre a bekapcsolva maradt tévékamerák szerint olyan lázas tanulmányozás nem folyt a tízpercben: de ettől függetlenül látható konszenzussal megszavazták a képviselők.

Ezután már csak az maradt hátra, hogy Csönge Márta (MSZP) előterjesztésre a városvezetők felvegyék a félévi jutalmukat. Az ellenzék nem szavazta meg, a kormányoldal viszont igen, így Ipkovich György bruttó 1,6 millió, Czeglédy Csaba, Németh Kálmán és Szabó Gábor alpolgármesterek közel bruttó 1-1 millió forint plusz pénzzel vágnak neki a nyári szünetnek.

Ami nem lesz teljesen felhőtlen. Ellenzéki javaslatra ugyanis rendkívüli közgyűlésen beszélik majd meg a Safó ügyét, és ehhez társul még az E-On ajánlatának a megvitatása, a cég ugyanis eladná a városnak a Távhőben levő részesedését.

Ipkovich György a rendkívüli közgyűlés időpontját egy huszárvágással július 8-ra, vasárnapra, reggel 9-re tűzte ki.