Pápán van fürdő? – kerekedik a szemük csodálkozva mindazoknak a szerencséseknek, akiknek elkezdem mesélni az élményeket. Van, bizony, nem is akármilyen. A közelmúltban nyílott pápai fürdő talán kevésbé előkelő, mint vetélytársai, ám van néhány nagyon szerethető vonása.
Pápán van fürdő? – kerekedik a szemük csodálkozva mindazoknak a szerencséseknek, akiknek elkezdem mesélni az élményeket. Van, bizony, nem is akármilyen. A közelmúltban nyílott pápai fürdő talán kevésbé előkelő, mint vetélytársai, ám van néhány nagyon szerethető vonása.
Nem bonyolult dolog ráakadni a pápai fürdőre. A belvárostól kőhajításnyira, a Várkertben leledzik a kívülről nem túlságosan impozáns, lapos, minden feltűnést nélkülöző épület. A szakírók szerint skandináv ennek az építészeti stílusnak a neve, s biztos igazuk van.A bejáratnál nagy hirtelen nem is az árak kötik le az először idelátogatók figyelmét, hanem néhány tábla, hogy némi politikai gellert adjanak a pancsolásnak. A Széchenyi-terv pénzeire emlékeztető felirat egykor kötelező volt, tudomásul vesszük hát. Az viszont érdekes kiemelés, hogy az építtetők nem simán a magyar kormánynak, hanem a polgári kormánynak fejezik ki köszönetüket. A politikai felhang tovább erősödik egy harmadik tábla által, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a fürdőt Orbán Viktor előző miniszterelnök adta át 2003. október 31-én. Hm. Tudjuk, Pápa városa néhány igen befolyásos jobboldali politikus hátországa, csak hát ezt elég otromba így tálalni, mert újfent arra kell gondolnunk, a jobboldal célirányosan lapátolta bizonyos városokba a pénzt, beintve a többieknek. Mennyivel igazságosabb a szocialista éra, ugye, akik demokratikusan mindenkinek beintenek.
A jegyárakat igen rendben találjuk (részletes árlista a cikk végén), ám az öltözőket már kevésbé. Az apró szekrényekhez szokva vagyunk, a kabátot elővigyázatosan amúgy is letesszük a ruhatárba 100 forint/kabát ellenében, de az öltözködésre-cuccolásra szánt tér minimális, egymást kerülgeti a jó nép pár négyzetméteren. Az alacsony belmagasság és a kissé spórolós világítás tovább rontja a komfortérzetünket. Kicsit elébe futva az eseményeknek, a nap végén lehangolónak bizonyulnak a szűk és sötét tusolók is, tapadós nylonfüggönyökkel és a normális melegvíz krónikus hiányával. Hajszárítók sincsenek felszerelve, szerencsére rájövünk, azokat a recepción kell kérni. Ingyen adják, de akkor is ügyetlen. Csakúgy, mint néhány lábmosó, amelyek a legváratlanabb helyeken ugranak ki 20 centikre a padló síkjából, mintha utólag rittyentették volna oda őket, abból a megfontolásból, hogy inkább törjön a láb, de tiszta legyen. Érthetetlen, hogy milliárdos beruházásnál miért kell ilyeneken takarékoskodni, vagy ennyire nem figyelni.
Kezdeti fenntartásokból van tehát doszt. Innen szép fordítani, mondaná egy sportriporter, s amint vízre szállunk, valami ilyesmi történik: a létesítmény egyre jobban a szívünkbe lopja magát. A melegvizes ücsörgő (36 C) az idősebb generációnak jön be, a fiatalabbak inkább a szokásos produkciókkal felszerelt élménymedencében (34 C) jönnek-mennek. Ez utóbbi medencének egy külső nyúlványa is van, nem is akármilyen. Az úgynevezett sodrófolyosós társas körbefutkosás sem rossz az esetleges mínuszok és az unalom ellen, de igazi jutalomban azok részesülnek, akik a télidő ellenére rászánják magukat, hogy pár lépést felfussanak egy lépcsőn: a medence ugyanis egy szinten feljebb egy kisebb, de jó pár fokkal melegebb medencét rejt, amelybe édes a belehuppanás a néhány másodperces vizes fürdőruhás szabadtéri tartózkodás után.
Ami a pápai Várkertfürdő egyéb szolgáltatásait illeti, kimondottan impozánsak a fallabda pályák. A büfé szabványos, lehet, jobban járunk, ha megkeressük a kicsit eldugott, de nagyon barátságos étteremet. A fürdőkomplexumhoz még olyan, ma már kötelezőnek számító szolgáltatások tartoznak, mint fitnessterem, fodrászat, kozmetika, szauna, szolárium, masszázs és hasonlók. Be kell vallanunk, ezek közül egyet sem próbáltunk ki, de az árakat alant közreadjuk.