Czeglédy Csaba elmondta, hogy a fő követeléseit a város képviselőjeként a megyei közgyűlésen is kifejtette. Ezek: a kórház nevében szerepeljen a Szombathely név, továbbá Szombathely legyen a székhely, valamint hogy város közreműködési szándékát jelenítsék meg a döntési folyamatban.
Az előzetes egyeztetések során a megye meglebegtette a város előtt, hogy akár tulajdonosként is részt vehet a társaságban: a megye kinyilvánította, hogy ők beapportálják vagyontárgyaikat a gazdasági társaságba, így a városnak el kell gondolkodnia azon, hogy ők milyen vagyontárgyakkal tudják ezt ellensúlyozni. Így nagy meglepetést okozott számunkra, hogy az előterjesztésben takarékossági okokra hivatkozva közölték, hogy a lehető legminimálisabb összeggel, 20 millió forinttal alapítják meg a társaságot. Ha ezt előre tudják, akkor a város ebben az esetben minden további nélkül részt tudott volna venni a társaság működésében. Decembertől azonban állandósult a két fél közötti elbeszélés, ami a külső szemlélő számára egy folyamatos „pofozkodásnak” tűnik. Szerinte a döntő pont az volt, hogy a megye decemberben nem szavazta meg az együttműködést, és ettől kezdve az álláspontok elkezdtek távolodni.
Németh Kálmán felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy miközben a megye vezetése arról ad számot, hogy jelentős veszteség (mintegy 800 millió forint) fog keletkezni a kórház működtetését illetően, elutasítja a város javaslatát, pedig a közgyűlés is részt vállalt volna annak a veszteségnek a rendezésében, ami az év hátralévő időszakában keletkezik.
Annak ellenére azonban, hogy a kórház ügyétől a megye teljesen el akarja zárni a várost, ők tárgyalásokat folytattak az egészségügyi minisztériummal, annak érdekében, hogy Szombathely legyen a regionális központ. A kórházi privatizációval kapcsolatban hiányolta ezen lehetőség kizárását a megye részéről. A városi közgyűlés ugyanis a február 22-i ülésén meghozta azt a határozatot, hogy külső működtető kezébe nem engedik a kórházat, míg ugyanezt a lépést a megyei közgyűlés nem tette meg, arra hivatkozva, hogy úriemberek.
A másik fontos dolog szerinte, amely mellett nem szabad szó nélkül elmenni az, hogy a zrt. igazgatósága olyan vezetés alá került, amely mellőzi a szakmaiságot, elsősorban az orvosi szakmaiságot. Ő nem a személy ellen emel kifogást, hanem a szakmai felkészültsége ellen.
Czeglédy Csaba hangsúlyozta, hogy a város fő szándéka a kórház közös fenntartása. Az átvétel lehetősége csak vészforgatókönyv, amelynek elkészítésére január-februárban került sor, szem előtt tartva azt az esetet, ha az együttműködés a város és a megye közt végleg lehetetlenné válik.
A betegek kérdését is felhozta, mivel sok vád éri őket azért, mert a betegekről esik a legkevesebb szó. Szerinte pont ez a fő probléma. A megyei közgyűlés azon tagjai, akik nem települési, önkormányzati képviselők vagy polgármesterek, közvetve vannak választva, így a közvetlen választókkal nem találkoznak. Míg a szombathelyi képviselők jó része közvetlenül van választva, így a választópolgárokon keresztül érezhető az egészségügyben lévő feszültség. Másrészt a szombathelyiek jó része úgy hiszi, hogy a kórház fenntartója a város, így a város vezetésén kérik számon a felmerülő problémákat.
A megyegyűlésen elhangzottakról
lapunk részletesen is beszámolt.