Az ALON idei szigetajánlata

2007.08.05. 18:22

Kedd este a nulladik nappal és az LGT-vel indul útjára az idei Sziget Fesztivál. Mielőtt hátizsákját felvette volna, Irédy kolléga összeállított egy ajánlót.

Nagy tétekkel

Már a nulladik nap is izgalmasnak kínálja magát. A klasszikus rockmusical, a Képzelt riport egy amerikai rockfesztiválról után a benne szintén közreműködő Locomotiv GT mutatja meg, milyen tarka is lehet a magyar popzene. Aztán az aperitív étvágykeltését követően kezdődik is főmenü! Innen csak egy-két külföli név (mert hát a mélyebb alámerülésre ott a programfüzet, a magyar zenekarokkal meg azért csak-csak tisztában lehetünk).

Ekkor már a brit Nitzer Ebbtől kapunk útmutatást a nyolcvanas évek elektronikával körített indusztriáljából. Lájtosabb vizekre evezve a francőz Manu Chao kerít nekünk kedvet a nyáréjszakás lötyögéshez, miként a bajor Gentleman & The Far East Band is, bár részükről gyakran dancehallá fokozódik a tempó komótossága. Anglia további képviseletét a Blur-énekes és Gorillaz-vezér felügyelete alatti TheGood, the Bad and the Queen és a bigbeat hajdani fő zászlóvivői, a Chemical Brothers válallta be. Igazodva a tradíciókhoz, előbb az amcsi Gogol Bordello kavarcsol egyé nyelvileg oroszt és angolt, zeneileg vérbő cigánymuszikát és punkos mentalitást, majd a Madness tart bemutatót a klasszik angol ska-szintér majd' mindent vivő táncslágereiből. És ha már mozgás, akkor a Laurent Garnier-elektronika zenekaros inkarnációja is érdekes lehet.

Ez mind szép és jóvágyhagyható, ámde nincs, nem lehet fesztivál sodró erejű gitárcsiholás nélkül! Ebben lesz segítségünkre előbb a svéd Hives, majd a morcos, súlyos, megadós Nine Inch Nails, az ifjonci hévvel poposabb irányvonalban magasan teljesítő Razorlight, a matekos megoldásképletekkel dolgozó Tool is, de a frontnő dizájnját tekintve sem utolsó Juliette and the Licks és a grunge-hullám egyik alapfigurája, a Soundgarden énekes-gitáros-frontember, Chris Cornell koncertjét is az emlékezetesek között emlegetjük majd. Nem lesz ez másként a !!! funkkal felütött karcos-zajos dolgaival sem. Zárásul a Killers vezeti elő a maga Petőfi-rádió kompatibilis popzenéjét.

Zene szerte a világból

Vegyük sorra a másik nagyszínpad főfellépőit. Salif Keita afropopjában elegyednek a mali zenének tradíciója és a mai elektronikus ízek. Igazi egzotikumnak kínálkozik a Zöld-foki Köztársaság "mezitlábas dívájá"-nak Cesaria Evorának koncertje. Az itteni pénteki nap az algér-francia Rachid Taha-nak "a rainak egy kimondottan rá jellemző, rockos-technós" verziójában csúcsosodik ki. Kamerun a szaxofonos Manu Dibangót delegálja, hogy a maga saját bejáratú makossájába (ez egy gyors tempójú, városi tánc) nyerjünk beavatást. Eddie Palmieri igazoltan, kilenc Grammy-díjjal a zsebében, egyaránt elől jár a klasszikus dzsesszben, a salsában, hovatovább a latin dzsessznek is a mestere. Salsamuffin, ezzé keveredik a francia Sergent Garcia védjegyének számító zenei sítlus, amit a salsa és a raggamuffin ötvözete alkot. Már nem először jár nálunk a finn Värttinä hölgytriója, hogy akusztikusan etnopopoljon, de mindeközben hű maradjon a "kelet-finn női énekes tradíció zenei és szöveges emlékeihez". És ha már hagyomány, akkor fontos napirendi pont a Skatalites-koncertje is, amin igazi ska-ősre rophatjuk.

Innen-onnan

A WAN2 színpada is jócskán tesz majd arról, hogy ne legyen egyszerű a választás az egyes előadók között. DJ Shadow és James Lavelle művel szabályszegő hip-hopot pszichedeliával, a rockos ízekkel megtoldva, hogy tán a tág fogalom, a trip-hop sem volna a teljes fesztáv lefedésére elég kifejező. Aztán ott van még a Hooverphonic ambient-triphop-popzenéje, a nevükhöz híven radikálisan politikus angol Fun-Da-Mental, akik az indiai szubkontinens népzenéit turbózzák fel elektonikával, de az izlandi electro-soul-triphop hármas vonzásában zenélő Gus Gus is a kihagyhatatlanok táborát erősíti.

A Party Arénában didzséi közül logószerűen csak a legismeretebb neveket említjünk (a többibe a mixfolytonosság úgyis beleviszi a táncolót): Timo Maas, Silicone Soul, Metalheadz Night: Goldie, Blame feat. MC Lowqui, Dave Clarke, Satoshi Tomiie, DJ Hell, Philipp Straub aka Felipe, Sharam / Deep Dish stb.

A Bahiának a Kelet-Közép Európára szakodosodott belvilága se marad el a többiektől izgalmatosságok terén. Ehelyütt kaphatjuk magunkat azon, 1. hogy a "hip-hop-ot az ősetnóval és jazz-el ötvöző" Zuboly jön be nagyon, 2. hogy a Dr. Flashnek az évek alatt sem bővülő dalparkjában találjuk meg a leginkább punkos ízt a hazai fronton, 3. hogy a mindgyakorta zseniális Kaukázus lassacskán azért araszolgat fölfelé a ranglétrán, 4. hogy az újjáalakult Nulladik Változatot még mindig nem láttuk stb. Ehhez jönnek még, 1. hogy a bolgár Wickeda "rockos-etnós-funkos-reggae-s-skás muzsiká"-t ígér, 2. hogy az Eat Me!-ben több régről ismert arc is táncra ingerlő zenében talál magára, 3. hogy a "Laibach után és mellett a legismertebb szlovén zenekar", a Srecna Mladina felkelti a kíváncsiságot, 4. hogy a bugikezdeményező Csá, Misi!-vel egy napon játszó TNMK ukrán hip-hoperek se maradhatnak ki etc.

És még sorolhatnánk napestig a millió más programot, ami bőven megtekintsére, benne való részvételre érdemesíti magát, legyenek az roma-, blues-, jazz- és komolyzenét szervírozó sátrak, színház, játékok, vetélkedők miegymás. Vagyis akár arra is adhatjuk a fejünket, hogy a fentiektől teljesen eltérő felfogásban töltsük el a hetet vagy csak néhány napot a 2007-es Szigeten. Minden rajtunk áll. Ahárhogy is lesz: jó szórakozást hozzá!

A Sziget Fesztivál honlapja

.