Nagy tétekkel
Már a nulladik nap is izgalmasnak kínálja magát. A klasszikus rockmusical, a
Képzelt riport egy amerikai rockfesztiválról után a benne szintén közreműködő
Locomotiv GT mutatja meg, milyen tarka is lehet a magyar popzene. Aztán az aperitív étvágykeltését követően kezdődik is főmenü! Innen csak egy-két külföli név (mert hát a mélyebb alámerülésre ott a programfüzet, a magyar zenekarokkal meg azért csak-csak tisztában lehetünk).
Ekkor már a brit
Nitzer Ebbtől kapunk útmutatást a nyolcvanas évek elektronikával körített indusztriáljából. Lájtosabb vizekre evezve a francőz
Manu Chao kerít nekünk kedvet a nyáréjszakás lötyögéshez, miként a bajor
Gentleman & The Far East Band is, bár részükről gyakran dancehallá fokozódik a tempó komótossága. Anglia további képviseletét a Blur-énekes és Gorillaz-vezér felügyelete alatti
TheGood, the Bad and the Queen és a bigbeat hajdani fő zászlóvivői, a
Chemical Brothers válallta be. Igazodva a tradíciókhoz, előbb az amcsi
Gogol Bordello kavarcsol egyé nyelvileg oroszt és angolt, zeneileg vérbő cigánymuszikát és punkos mentalitást, majd a Madness tart bemutatót a klasszik angol ska-szintér majd' mindent vivő táncslágereiből. És ha már mozgás, akkor a
Laurent Garnier-elektronika zenekaros inkarnációja is érdekes lehet.
Ez mind szép és jóvágyhagyható, ámde nincs, nem lehet fesztivál sodró erejű gitárcsiholás nélkül! Ebben lesz segítségünkre előbb a svéd
Hives, majd a morcos, súlyos, megadós
Nine Inch Nails, az ifjonci hévvel poposabb irányvonalban magasan teljesítő
Razorlight, a matekos megoldásképletekkel dolgozó
Tool is, de a frontnő dizájnját tekintve sem utolsó
Juliette and the Licks és a grunge-hullám egyik alapfigurája, a Soundgarden énekes-gitáros-frontember,
Chris Cornell koncertjét is az emlékezetesek között emlegetjük majd. Nem lesz ez másként a
!!! funkkal felütött karcos-zajos dolgaival sem. Zárásul a
Killers vezeti elő a maga Petőfi-rádió kompatibilis popzenéjét.
Zene szerte a világból
Vegyük sorra a másik nagyszínpad főfellépőit.
Salif Keita afropopjában elegyednek a mali zenének tradíciója és a mai elektronikus ízek. Igazi egzotikumnak kínálkozik a Zöld-foki Köztársaság "mezitlábas dívájá"-nak
Cesaria Evorának koncertje. Az itteni pénteki nap az algér-francia
Rachid Taha-nak "a rainak egy kimondottan rá jellemző, rockos-technós" verziójában csúcsosodik ki. Kamerun a szaxofonos
Manu Dibangót delegálja, hogy a maga saját bejáratú makossájába (ez egy gyors tempójú, városi tánc) nyerjünk beavatást.
Eddie Palmieri igazoltan, kilenc Grammy-díjjal a zsebében, egyaránt elől jár a klasszikus dzsesszben, a salsában, hovatovább a latin dzsessznek is a mestere. Salsamuffin, ezzé keveredik a francia
Sergent Garcia védjegyének számító zenei sítlus, amit a salsa és a raggamuffin ötvözete alkot. Már nem először jár nálunk a finn
Värttinä hölgytriója, hogy akusztikusan etnopopoljon, de mindeközben hű maradjon a "kelet-finn női énekes tradíció zenei és szöveges emlékeihez". És ha már hagyomány, akkor fontos napirendi pont a
Skatalites-koncertje is, amin igazi ska-ősre rophatjuk.
Innen-onnan
A
WAN2 színpada is jócskán tesz majd arról, hogy ne legyen egyszerű a választás az egyes előadók között.
DJ Shadow és James Lavelle művel szabályszegő hip-hopot pszichedeliával, a rockos ízekkel megtoldva, hogy tán a tág fogalom, a trip-hop sem volna a teljes fesztáv lefedésére elég kifejező. Aztán ott van még a
Hooverphonic ambient-triphop-popzenéje, a nevükhöz híven radikálisan politikus angol
Fun-Da-Mental, akik az indiai szubkontinens népzenéit turbózzák fel elektonikával, de az izlandi electro-soul-triphop hármas vonzásában zenélő
Gus Gus is a kihagyhatatlanok táborát erősíti.
A
Party Arénában didzséi közül logószerűen csak a legismeretebb neveket említjünk (a többibe a mixfolytonosság úgyis beleviszi a táncolót):
Timo Maas, Silicone Soul, Metalheadz Night: Goldie, Blame feat. MC Lowqui, Dave Clarke, Satoshi Tomiie, DJ Hell, Philipp Straub aka Felipe, Sharam / Deep Dish stb.
A
Bahiának a Kelet-Közép Európára szakodosodott belvilága se marad el a többiektől izgalmatosságok terén. Ehelyütt kaphatjuk magunkat azon, 1. hogy a "hip-hop-ot az ősetnóval és jazz-el ötvöző"
Zuboly jön be nagyon, 2. hogy a
Dr. Flashnek az évek alatt sem bővülő dalparkjában találjuk meg a leginkább punkos ízt a hazai fronton, 3. hogy a mindgyakorta zseniális
Kaukázus lassacskán azért araszolgat fölfelé a ranglétrán, 4. hogy az újjáalakult
Nulladik Változatot még mindig nem láttuk stb. Ehhez jönnek még, 1. hogy a bolgár
Wickeda "rockos-etnós-funkos-reggae-s-skás muzsiká"-t ígér, 2. hogy az
Eat Me!-ben több régről ismert arc is táncra ingerlő zenében talál magára, 3. hogy a "Laibach után és mellett a legismertebb szlovén zenekar", a
Srecna Mladina felkelti a kíváncsiságot, 4. hogy a bugikezdeményező
Csá, Misi!-vel egy napon játszó
TNMK ukrán hip-hoperek se maradhatnak ki etc.
És még sorolhatnánk napestig a millió más programot, ami bőven megtekintsére, benne való részvételre érdemesíti magát, legyenek az roma-, blues-, jazz- és komolyzenét szervírozó sátrak, színház, játékok, vetélkedők miegymás. Vagyis akár arra is adhatjuk a fejünket, hogy a fentiektől teljesen eltérő felfogásban töltsük el a hetet vagy csak néhány napot a 2007-es Szigeten. Minden rajtunk áll. Ahárhogy is lesz: jó szórakozást hozzá!
A Sziget Fesztivál honlapja