„Minőségi.” Így foglalta össze véleményét a sárvári blues fesztivál fellépőit hallva egy fürdőből érkezett külföldi, szintén zenész úr. Tény, nem volt mindig telt ház a vár hátsó termében, ám senki nem távozott csalódottan. A további minősítést meghagyjuk a kritikusoknak, inkább a tapasztalatokról beszélgettünk a zenei rendezővel, Varga Péterrel, azaz Csergával.
ALON: Családiasra sikeredett a második megyei bluesfesztivál, akárcsak az első. Már a tavaly többekben felmerült, hogy Szombathelyen kellene tartani, és meg kellene hívni egy húzónevet.
Cserga: A húzónév az idén is elhangzott ötletként, de a zenei színvonal nem indokolja ezt. Nem biztos, hogy olyan minőséget kapunk, mint a helyi zenekaroktól. Az a tapasztalatom, hogy vannak profik, akik hajlamosak egyes fellépéseiket hakni színvonalra levinni. Puskással szólva: kis pénz, kis foci. A másik tanulság valóban az, hogy az emberek hozzászoktak az ingyenes rendezvényekhez, ezekkel, ha nem is a színvonal, de bőség tekintetében igencsak el vannak látva. Az idén ráadásul egy olyan rendezvénnyel ütköztünk, a Művészetek Völgyével, amely még minőségi is. Két rendezvényre, pedig ha még idejük lenne is rá, pénzük már nem nagyon van az embereknek.
Mindenestre az, hogy nem voltunk rengetegen, a hangulatnak cseppet sem ártott, és a zenészek sem látszottak túl csalódottnak.
A zenészek szívesen jöttek, de azt szerettem volna, hogyha a fesztivál eltartja magát. A tavalyi támogatásoknak csak egy töredékét kaptuk meg, a Nemzeti Kulturális Alap kiírásának ez a fesztivál nem felelt meg. A megyénél pályázott a szervező Kossuth Művelődési Központ, de nem kapott támogatást. Sárvár város, a sárvári termálfürdő és két vállalkozó állt pénzügyileg a rendezvény mögé. Az a tipikus eset állt fenn, hogy a semmiből kellett valamit csinálni. Meg kell említenem a Kossuth Lajos Művelődési Központot, az ő aktív, és kockázatot is vállaló támogatásuk nélkül semmi nem lett volna a fesztiválból.
Amely elég színesre sikerült, kilenc együttes lépett fel, mindegyik más ízzel, de jócskán voltak a formációk között személyi átfedések.
Ez azért van, mert a zenészek többségének elég széles az érdeklődése. A különböző zenekarok különböző stílust játszanak. Azok a zenészek sincsenek sokan, akik tudnak is, nem csak szeretnek bluest játszani.
Valaki azt mondta a fesztivál közönségéből, hogy a megyében legalább ötven jó blues zenész van. De vajon mekkora lehet a bluest kedvelők tábora? Mennyire népszerű ez a zene ma?
A bluesnak a 60-as évek közepétől volt egy reneszánsza, amikor a fehér blues megjelent, az akkori fiatalság nagyon szerette, és a bontakozó rockzenére megtermékenyítő hatása volt. (Ezzel szeretnék reagálni Peltzer Géza tavalyi megjegyzésére, olyasmit mondott, hogy fehér ember ne játsszon bluest.) Ugyanakkor a 70-es évektől visszaszorult, rétegzene lett és - annak ellenére, hogy a kilencvenes években volt egy fellendülés – továbbra is az maradt. Viszonylag szűk kör kedveli.
De az viszont nagyon, akár hallgatja, akár játssza.
A zenészek elkötelezettsége meg van. Tegyük hozzá, nem ebből élnek. A hivatásos zenészek kikapcsolódásként játszanak szívesen bluest, akik pedig más foglalkozást űznek, azok a hétköznapi mókuskerékből léphetnek ki a muzsikálással. Ebből nem lehet megélni Magyarországon. Ez a műfaj azoknak az embereknek a zenéje, akik szabadulni akarnak a hétköznapi feszültségektől – akár zenészként, akár hallgatóként. Ez motiválta a blues születését is. Rabszolgák és földművesek hozták létre, ma a modern kori rabszolgák kikapcsolódása. „Nem érzed a bluest, ha nem éltél meg nehéz időket,” ahogy a blues egyik klasszikusa mondta. Érzékelhető volt a zenekarok előadásmódjában az emberek belső töltésének különbsége.
Tavaly azért is született meg ez a fesztivál, hogy a zenészeknek is egy találkozási lehetőséget adjon. Nekem úgy tűnik, az idén sokkal többen hallgatták meg egymást.
Ennek ez is lenne a lényege. Vették a lapot, azt mondták, hogy szívesen jönnének jövőre is. A közönség és a zenészek is megérdemlik, hogy ezt a megkezdett hagyományt tovább ápoljuk. Nekünk, rendezőknek az a feladatunk, hogy a két rendezvény tanulságait levonjuk, és legközelebb úgy szervezzük meg, hogy se az időjárás, se a közönség hullámzó érdeklődése ne befolyásolja a fesztivált. Ha kettőt megcsináltunk, meg kell csinálni a harmadikat is.