Családi programnak sem utolsó felkerekedni és egy hosszú hétvégét rászánni a Fertő-tó körüli kerékpártúrára. Kihívás, de a végén jóleső érzéssel lehet konstatálni: körbekerekeztük Közép-Európa harmadik legnagyobb tavát. Két gyerekkel a „nyakunkban” mi is nekivágtunk, hogy lássuk, sógoréknál mitől működik jobban a kerékpáros turizmus.
1. nap: Fertőrákos – Neusiedl am See, 50 km
Autónkat a fertőrákosi Horváthház Panziónál hagyva vágunk neki a túrának. Az időjárás miatt a fertőrákosi Kőfejtőt és a határhoz közeli Mitrász-szentélyt kihagyjuk, így a gyalogosok és kerékpárosok által igénybe vehető mörbischi határátkelőt pár percen belül elérjük. A B10-es aszfaltozott kerékpárúton napraforgók és szőlőtőkék közt vezet az utunk Rustig, ahol a Rathhausplatzon már szikrázó napsütésben tartjuk rövid pihenőnket. A téren érdemes megnézni a kisváros 16-18. században épült – számos gólyafészekkel tarkított - házait.
Rustból Oggaun keresztül haladunk tovább Purbachig, a kissé emelkedő útszakasz könnyen teljesíthető. Sok látványosságra ezen a részen azonban ne számítsunk: a tótól talán ezen a szakaszon vagyunk a legtávolabb, a sűrű nádas egyébként is „takarja” a tavat a szem elől. Purbachba érdemes betérni - amit a kerékpárútról akaratlanul letérő bringásként én is megteszek -, és megtekinteni a Török-kaputól induló pincesort.
A Borostyánkő út mellett fekvő Windenen és Jois kicsiny falván keresztül tekerve érkezünk meg a Fertő-tó „fővárosába”, Neusiedlbe, ahol közvetlenül a kerékpárút mellett sikerült még indulás előtt szállást találnunk. (A szállásokra, árakra és egyéb gyakorlati tapasztalatokra az utolsó fejezetben részletesen visszatérünk!)
2. nap: Neusiedl am See – Apetlon, 46 km
Reggeli indításként a város strandjához és kikötőjéhez tekerünk le, ami a szomorkás időjárás miatt – néhány vitorlást leszámítva - kihalt. Mivel napi tervünk a Fertő körüli kisebb sós, szikes tavak megtekintése, sokat nem időzünk itt, Weiden-en keresztül Podersdorf felé vesszük az irányt. Weiden után a Fertőzugi Nemzeti Parkban egy kb. 5 kilométeres szakaszon már finom murvás földúton haladunk. A földút melletti kilátóból érdemes körbenézni: láthatók a szlovák határ szélkerekei, a száraz réten bálákba rakott szalma és a Fertő-tó. Utóbbihoz a kilátótól a nádason keresztül kis csapás vezet, néhol ingoványosabb talajjal. Érdemes a kb. 5-10 perces utat megtenni a tónál fogadó látvány kedvéért.
Podersdorfba már újra aszfaltozott úton gurulunk be, hogy megnézzünk egy működőképes szélmalmot. Továbbra is a B10-es utat követjük, de a körforgalomból nem Illmitz irányába, hanem a kemping felé, egyenesen megyünk tovább. Az út itt halad a legközelebb a tóhoz, és a települést elhagyva, pár kilométer után ismét egy kilátóból gyönyörködhetünk az elénk táruló panorámában. A kilátó melletti, tájhű esőbeállóban eltöltött rövid idő után folytatjuk utunkat, de kb. 2 kilométer megtétele után nem bírunk ellenállni a Höllénél található, boraival és sajtételeivel csábítgató kisvendéglőnek.
A Höllét elhagyva 500 méter után kettéágazik az út: a B10-es egyenesen Illmitzbe visz, a B20-as (Lackenradweg) – finommurvás földút - pedig a szikes tavak mellett a kompkikötőhöz és strandhoz (az utolsó 4 kilométer a B10-el közös, aszfaltozott szakasz). Utóbbit választjuk, bízva a táj változatosságában. Nem is csalódunk: sátorformájú nádkévék, nádtetejű pásztorkunyhók és gémeskutak idézik fel a régi idők emlékét.
Az első kisebb tó, amit elérünk, az Oberer Stinkersee (Felső-Büdös-tó), melynek szikes talajára – a tiltó tábla ellenére is - rámerészkedtünk. Ezt követi az Alsó-Büdös-tó, a Zicksee (Szik-tó) és a Kirchsee, amiknél a fenti „mutatványt” már nem vállaljuk be.
A tavakat elhagyva a B10-B20 közös szakaszán érjük el az illmitzi strandot és kompkikötőt, ahonnét a komp kb. 3 kilométert tesz meg a túlparton levő Mörbischig. A strandon való ejtőzés után áthaladunk Illmitzen, újra a B10-es útvonalát követve. Országúton haladva ugyan 5 kilométerrel rövidebb az út Apetlon felé, de kerékpárúton érinti a Darscho-tavat, melyet semmiképp sem érdemes kihagyni.
3. nap: Apetlon – Fertőrákos, 54 km
A B10-es út mellett lefoglalt szállásról szakadó esőben indulunk a pamhageni határ felé. A kb. 9 kilométeres út szinte nyílegyenes, szőlőtőkéken kívül más nagyon nem is szegélyezi. A magyar határon átérve az eddig megismert kerékpárút fogalmát – sajnos - át kell értékelnünk: ugyan az országúttól független úton haladunk, a fák belógó lombkoronája, a gondozatlan útperem és a fák gyökerétől felszabdalt aszfalt éles kontrasztot képez az osztrák oldalon tapasztaltakkal.
Fertődön némi forró teával sikerül tompítani az eső és a fenti körülmények okozta kellemetlenséget. Sarródon érdemes útba ejteni a Kócsagvárat (4 km-es kitérő), Fertőszéplakon a skanzent. Utunkat Hegykő irányában folytatjuk, ahol a falun belül térkövezett kerékpárúton tudunk haladni. Érdemes megállni a neogót stílusú katolikus templom előtt. Fertőhomok, Hidegség és Fertőboz falvainak leküzdése után a végig emelkedő úton, szembeszélben érjük el Balfot. Mivel az osztrák oldallal ellentétben itt nincsenek kiépített pihenő- és frissítőhelyek, megváltásként fogadjuk a balfi savanyúvizet kínáló kút útbaigazító tábláját. A kissé záptojásszagú forrásvíz kiváló élettani hatással bír, főként a gyomorra hat jótékonyan. A 70-es években épített nádfedeles kutat hamarosan az országút mellé helyezik át.
Balftól Fertőrákosig nincs kerékpárút, itt az országúton kell megtenni a hátralevő 10 kilométerest. Mindenképp ez a túra legnehezebb szakasza, végig meredeken emelkedő, rossz minőségű országúton haladunk. Szemből széltől támogatott, guruló bicajosok üdvözölnek minket, részünkről kényszeredett „Helló!”, balfi forrásvíz tartalékaink kulacsból történő felélése és örömködés a „Fertőrákos” tábla megpillantása után: ezek az utolsó óra eseményei. No meg az a jóleső érzés, hogy körbekerekeztük Közép-Európa harmadik legnagyobb tavát.
Tapasztalatok pro és kontra
Az osztrák kerékpárutak állapota kiváló, nagyrészt aszfaltozott. A földutak finomkavicsosak és aránylag egyenletesek, trekking bringával is kényelmesen lehet közlekedni rajtuk (a természeti értékek megóvása miatt nem került rájuk aszfalt). Az út néha országúton halad, de egyértelműen (táblával és számmal) jelölt az adott kerékpárút haladási iránya.
Magyar oldalon végig aszfaltozott kerékpárúton haladhatunk, azonban ennek minősége meg sem közelíti az ausztriai utakét. Bosszantó a sok aszfalt-felgyűrődés, a gondozatlan útperem és a belógó lombkorona.
Osztrák oldalon kb. 10 kilométerenként található kiépített kerékpáros pihenő, esőbeálló, utunk során négy út melletti kilátóról távcsövezhettük be a környéket. Magyar oldalon sajnos esőbeállóval nem találkoztunk, Fertőbozon viszont felkereshető a Gloriett kilátó.
Ausztriában kerékpárosok „légióival” lehet találkozni, láthatóan nagyobb hagyománya van a bringás turizmusnak, mint nálunk. A „felmálházott” kerékpárokat, amíg körülnézünk, nyugodtan magukra hagyhatjuk egy téren, strandon, vagy akár egy vendéglő előtt, lezáratlanul is.
Ne lepődjünk meg, ha a kisvendéglőkben, éttermekben az akcentusos német beszédünk hallatán magyarul szólal meg a felszolgáló. A nyolc helyből, ahova a három nap alatt betértünk, hatban magyar személyzet szolgált fel, jelentősen megkönnyítve az ét- és itallapon történő eligazodást. Feltétlenül érdemes a kerékpárutak mentén kialakított kellemes hangulatú borozókba betérni!
Az ausztriai szállások elfogadhatóak, még ha nem is túl olcsók. Négy főre, reggelivel együtt 75 és 82 eurót fizettünk a két szállásunkon. Mindkét esetben a kerékpárút mellett sikerült szállást találnunk, Neusiedl-ben a „Neusiedler Csarda”, Apetlonban a „Pension Böhm” vendégszeretetét élvezve.
A kerékpáros szervizek nagyon korrektek, kénytelenek voltunk két defekt (külső gumiban bennragadó üvegszilánk) miatt megtapasztalni szolgáltatásuk minőségét. Rust-ban 2 (kettő) euróból megúsztunk egy belső cserét (saját tartalék), centírozással és komplett beállítással, Podersdorfban ebédidőben ugrasztottuk a szervizt a cserebelső ragasztására (nem vittem csavarkulcsot....), itt 5 eurót kértek a „gyorssegélyért”. Ebből okulva érdemes bringás „túlélőkészletet” beszerezni, és a megfelelő méretű kulcsot is betárazni a pakkba. Hátizsákok helyett praktikusabbnak tartom a csomagtartóra helyezhető oldaltáskát, melynek csomagtartó feletti részébe is számos holmit lehet pakolni.
Útikönyvként ajánlott a Frigoria kiadó által megjelentetett „Kerékpárral a Fertő-tó körül” című könyv (4. kiadás, részletes, kerékpárutakat tartalmazó térképpel).
Személyes tapasztalatként javaslom, hogy a magyar oldalt – a hivatkozott útikönyvvel ellentétben - Fertőrákosról Fertőd irányába „gurulva” tegyük meg, egyrészt az uralkodó széljárás miatt, másrészt ebbe az irányba lejt az út, ami jelentősen csökkentheti a honi útviszonyok okozta kisebb bosszúságot.
Ha gyerekekkel vágunk neki, az út kényelmesen megtehető három nap alatt. A tiszta menetidő kb. 8-9 óra, így egy gyakorlottabb bringás akár egy nap alatt is körbetekerheti a tavat. A haladást nagymértékben befolyásolja, hogy milyen kitérőket teszünk a tó körül, mennyit időzünk a látnivalók megtekintésével, és nem utolsósorban az a tény, hogy hány kisvendéglő, borozó csábításának tudunk ellenállni.
Szöveg és fotók: Büki László
További fényképek a szerző blogjában
Hasznos linkek:
http://www.bikeburgenland.at/index2.html
http://www.fertotaj.hu/index.php?id=1.8
http://www.pannonpedal.hu/portal/burgenland/turak/ferto_to_koruli_kerekparut
http://www.frigoriakiado.hu/bet_ker_fer.html
http://ferto-to.lap.hu/