Felavattuk a Császárkövet és igazából összeadtuk az első római párt. Érdekesen illeszkedik a karnevál hangulatába a Milka roadshow-ja, és a sokat elárul, hogy az összképet még így sem sikerül elrontani. Elindult az Alon folyamatosan bővülő .
Felavattuk a Császárkövet és igazából összeadtuk az első római párt. Érdekesen illeszkedik a karnevál hangulatába a Milka roadshow-ja, és a sokat elárul, hogy az összképet még így sem sikerül elrontani. Elindult az Alon folyamatosan bővülő .
Felavattuk a Császárkövet és igazából összeadtuk az első római párt. Érdekesen illeszkedik a karnevál hangulatába a Milka roadshow-ja, és a sokat elárul, hogy az összképet még így sem sikerül elrontani. Elindult az Alon folyamatosan bővülő .
8.00 - Út a piacraAz élet a karneváltól nem áll meg, sőt, ha lehet egy háziasszony számára inkább besűrüsödik, főleg, ha az udvar ideiglenesen egy nomád táborra kezd hasonlítani. A vendégsereggel együtt előkerülnek a gyorsan-sokat-finomat menüsorok, és irány a piac.
A tegnapi esőnek is megvolt a maga haszna most még ragyogóan tiszta levegő. Tisztán látszik például, hogy mit kell kerülgetni, a Zrínyi utca felől útlezárás, a Ferences-kerthez közel tűzoltóknak kijelölt sáv, hátha elharapózna a tüzes játék, aztán látjuk, hogy a Milka kalandvár készül a délutáni ostromra. A Gáyer-parkban vagy még most építik az összes kelléket, vagy viharkár elhárítás folyik. Egy néni elhúzza előlem a kutyáját, pedig én bringázom rossz helyen. Mosolygunk. Karnevál idején valahogy mindenki kedvesebb. (K.Gy)
12.00 - Fő tér
Bepótoljuk a hétfőn elmaradt Császárkő-avatást. Marcona légiósok masíroznak a letakart kőhöz diszkósított régi latin zenére (Carmina Burana?), a vendégek között felbukkan Kovács Ferenc megyei elnök, Majthényi László megyei alelnök és a Czeglédy Csaba alpolgármester is.
Ipkovich György polgármester rövid ünnepi beszédében elmondja, hogy Szombathely annyival szerencsésebb a többi településnél, hogy többet tudunk a történelméről, feljegyzések, legendák formájában. Ezeket idézi meg a Császárkő, amely a hat római császárnak és régi tetteknek állít emléket. A művet közösen leplezi le az alkotóval, Blaskó János szobrásszal.
Az eseményt néhány száz érdeklődő kíséri figyelemmel. (J.A.)
12:15 - Belváros
Egy füst alatt gyorsan lejárom azokat a helyeket, amik kicsit kiesnek a fősodorból. Első utam a Keleti Udvarba visz, ami egyelőre – műsor híján - még nagyon kihalt. A dizájn nagyjából megfelel a tavalyinak. A sarokban egy söröző áll, ahol 350 forintért adnak egy korsó szűretlen sört. Csak néhány hónapja mertem bevallani magamnak, hogy én azt nagyon nem szeretem.
A Belsikátorban felállított középkori játszóházban viszont már van élet és hangulat is, egyrészt a gyerekeknek és a játékoknak, másrészt a felnőtteknek köszönhetően. Mert van annak miliőteremtő képessége, amikor egy középkori ruhába öltözött fiatal férfi úgy ügyködik a régi tárgyakkal, hogy míg egyik kezével egy csecsemőt ringat, másikkal lepényt süt serpenyőben.
A művészetek utcája kissé Szentendrét vagy a Művészetek Völgyét idézi. Nem teljesen az én stílusom, de kétségkívül sokaknak bejön. Az egyik hátsó udvarban egy nagyon fiatalokból álló alkalmi kamarazenekar ad számomra egy rögtönzött koncertet. Az minek a jele, ha valaki egyre jobban szereti a kamarazenét? (J.A.)
13.00 - Thököly utca, Kalandvár
Törökök, magyarok, rómaiak, gladiátorok, hastáncosok és mindenféle régmúlt figura jön-megy a Thököly utcán. Én már gyakorlatilag teljesen immúnis vagyok a látványra, mint ahogy a Fő téri vagy az itteni vásározókra, római és görög éttermekre, fogadókra is, de hogy egy turista nagyon díjazza az ilyesmit, az több mint valószínű. Ezzel gyakorlatilag el dőlt, hogy kiknek a számára kell ezt továbbépíteni az amúgy is egyre professzionálisabb Savaria Karnevált. És ez így van jó, nekem elég a csütörtök este, a többi általában úgyis inkább munka, legfeljebb a kellemesebb fajtából.
A Kalandvár szélén egy böhöm nagy Milka-kamion (lásd a felső kép) és a hozzátartozó roadshow kempingezik, hogy elnyerje a karnevál történetének leginkább tájidegen elemének kétes dicsőségű díját. Hogy hogyan is került ide, annak minden bizonnyal különös előélete van, az sokat elmond, hogy a hivatalos helyszínleírásban és műsorban egy árva szó nem esik róla, ellenben a cég sajtóközleménye egyértelműen a karnevál szerves részének tekinti. Ott jártamkor a lila kamionból éppen Zanzibár szól, és egy műsorvezető okos kérdéseket kérdez a gyerekektől.
Mindez be is szólja a Kalandvár felét, de szerencsére a szokásos hangulatot és tevékenységet nem bántja. A helyszín továbbra is toplistás nálam, és az ember sajnálja egy kicsit, hogy a gyerekei kinőttek már ebből a korból. (J.A.)
16.00 - Romkert
Esküvő van Savariában.
Római módra utoljára ebben a városban úgy másfél évezrede nem volt esketés, így nem véletlen, hogy a násznépnek fenntartott priccsekre is le-le tottyan egy-egy érdeklődő. Ciprianust mint tiszteletre méltó veteránt légiósok kísérik, mit kísérik, közrefogva határozott léptekkel vezetik az „oltár” elé. Aurórát barátnői övezik fel Herkules övével, hogy olyan bő gyermekáldásban legyen részük, mint Herkulesnek, aki hetven utóddal büszkélkedhetett. Cipriánust a jókívánság elhangzása után kicsit szorosabbra vonja a légiósok kara.
A vasgyűrű felhúzása után megszakadt az időutazás, és Szele Györgyi (az igazgatási osztály vezetője) intésére légiósok hozzák a matrikulát, a köztársaság címerét és a háromszínű vállszalagot, másfél perc múlva a jelenleg hatályos családjogi törvény szerint is egy pár Miltényi Hajnalka és Pék Ciprián.
Cipriánus a ház kulcsait átadja asszonyának, ám a pincekulcsot megtartja magának, mert „nem illő egy római matrónának” borozgatni. Most először örülök, hogy nem egy légióshoz mentem feleségül. Igaz, hogy így nem lettem római polgár, de nyugodt lelkiismerettel ihatok egy pohár (na jó: kettő) mulsumot a fiatal pár egészségre a Gödör nevű tavernában. Sok boldogságot nekik. (K.Gy.)
19.00 – 23.00 - Mindenfelé
A biciklim tegnap ugye a városban maradt, J.A. kolléga házában, ezért ismét autóval közelítjük meg a belvárost. A Pelikán irodaháznál leparkolunk, majd gyalogosan folytatjuk. Végigmegyünk az Uránia udvaron, ahol épp egy amatőr rockzenekar csap a húrok közé.
A Fő téren már nagyüzem van, kicsit sodródunk a hömpölygő tömeggel, majd belenézünk egy zenekari hangolásba: „Icipici ház, piciház – adj rá még egy kis basszust…”
A Thököly utcában egy elsőre eléggé amatőrnek tűnő hastáncos csapatba botlunk, ők szinte folyamatosan ropták az este folyamán. A fél nyolckor kezdett Mare Temporis Angyaltánc nevű produkciója nekem annyira nem jön be, viszont a lányomat el sem lehet rángatni onnan, annyira tetszik neki.
Visszatérve a városháza elé épp meghallgatjuk az imént még csak hangoló zenekart, épp a Pici ház megy megint, majd a Keleti Udvar.
Itt belenéztünk a Kelet fényei hastánccsoport produkciójába. Érdekes dolog ez a hastánc, tele fülledt erotikával, férfitársaim kigúvadt tekintetét nézem, hallom, amint megjegyzik, Hö, anyuka te ilyet miért nem lejtesz otthon nekem?
Az este egyik fő attrakciójának a tüzes játék ígérkezik a Ferences kertben, úgyhogy kilencfelé már oda igyekszünk. A lelátó teljesen tele van, a színpad mellett készenlétben álló tűzoltóautó pedig már azt sejteti, itt azért nemcsak pár mutatványos fáklyadobálásáról lesz szó.
Az előadás nem indul szerencsésen, mindjárt az elején eltűnik az áram a hangosító berendezésekből, ez azonban csak néhány perces csúszást okoz. Nagyobb gond, hogy az első jelenet közben a hiba megismétlődik, így a táncosok néma csendben fejezik be a produkció ezen részét. Nagy tapsot kapnak érte.
Hogy az öröm teljes legyen, elkezd cseperegni az eső is, aztán az égiek meggondolják magukat, egy estére elég lesz a szervezőknek ennyi is a jóból és hagyják lefutni az előadást.
Maga a műsor egy igen látványos tüzes show, táncosokkal, tűzköpőkkel, a végén ütős tűzijátékkal megspékelve, igazán megéri végignézni, bár egy esetben egy kóbor rakéta épp a nézők felé vette az irányt, ami láthatóan nem volt épp veszélytelen. Szerencsére az ijedtségen kívül nem történt nagyobb baj.
Amint véget ér a tüzes játék, elkezd cseperegni az eső, mi meg hazafelé vesszük az irányt, kell az erő a szombatra is.
A biciklimet meg majd talán holnap hazaviszem. Ha nem esik. (morn)
20.00 - Fő tér és környéke
A Fő téren még épp elkapjuk a szerb-cigány bulizene végét, valamiért én csak a dob meg a basszust hallom, megpróbálunk eljutni a Bor utca végére. Hogy izgalmasabb legyen a feladat, söröspohárral kezünkben. A színpadon lágyabban pengetik a húrt. Sabbathsong. Jeremiás imája bennem a Szomorú vasárnapot visszhangozza, kitűnő a két énekesnő. Egy hatévesforma kisfiú táncol, improvizál, az orrabukás-veszélyes helyzetből is úgy jön ki, hogy ritmusban marad.
Visszafelé a kertek alatt, azaz a bódék mögött könnyedén suhanunk, és látjuk, a nőivécé-konténerben van pelenkázó is. A Fórum színpadon a Jaipur Kawa Brass Band indiai rézfúvósok nyomják, eredeti ruhákban, mentelve, táncolva, szenzációs. Nem különben a táncosnőjük. De ez még semmi, színre lép egy késdobáló egyensúlyozó-művész, amikor a szemöldökére akaszt egy súlyos golyót, akkor már várom, mikor kezd kardot nyelni a csodafakír, mígnem ez be is következik. A cigánylány még egyszer színre lép, mesés.
A férjem közben kezd határozott érdeklődést mutatni a római férfiviselet után, egy legionárius nyakán lógó borospohárra vet „ilyen nekem is kell” pillantást. Még a végén belép a légióba és matrónát csinál belőlem. Akkor aztán lőttek a mulsumozásnak… (K.Gy.)
Karneválblog, csütörtök
Karneváli fotógaléria.
Flash Player