Szombathelyen is tüntettek: Csendes kitartás (videóval)

Háromnegyed hétkor már két rendőr áll a városháza előtt, ami némileg túlbiztosításnak tűnik annak fényében, hogy a Fő téri Szentháromság szobor mellett cirka egy tucatnyian vannak a demonstrálásra várók. „Vajon miért vannak ilyen kevesen?” – kérdezem B. Kiss-Tóth Lászlót, a MIÉP megyei elnökét, aki szerint azért, mert a rendezvény, ahogy több más ehhez hasonló, „agyon vannak hallgatva”. Ő maga – teszi hozzá - amúgy magánemberként van itt, a rendezvényt szombathelyi civilek szervezik.

Horváth András, a Magyarok Háza és a mai tüntetés egyik szervezője szerint viszont a civileknek nem erőssége a megfelelő propaganda, nincs kiforrva a dolog, leginkább csak informális sajtókapcsolatokat és baráti szálakat tudnak megmozgatni, az meg erre elég.

„Nehéz dolog ez, akinek megy az üzlet, másként gondolja, mint akinek nem, ráadásul családokon belül is konfliktusok forrása a politika”” – mondja egy másik aktivista, aki ismerős már a tavaly őszi tüntetésekről, mint ahogy annyi más arc is.

Mire ezeket végigbeszéljük, már majdnem oka fogyottá válik a szervezők létszám feletti kezdeti elégedetlensége, mert a végére kétszáz körülire emelkedik a megjelentek száma, és a helyi sajtó képviselői is szép számmal felsorakoznak a szobor mellett.

A Himnusz után a Kárpátia zenekar „A bűn az csak bűn marad!” című dala adja meg az est felütését, előre jelezve, hogy a körülbelül 120 percig tartó esemény a politikai demonstráció és egy kulturális program sajátos egyvelege lesz.

Ellentétben Budapesttel, Szombathelyen hétfőn este alapvetően csendesen és békésen emlékeznek a balatonőszödi beszéd kiszivárgásának egyéves évfordulóján. A tavalyi évvel ellentétben most nyoma sincs az akkor tapintható agresszív felhangoknak.

Az elhangzott beszédek és produkciók mind tartalmukban, mind minőségükben igencsak különböznek, és összességében az jön le, hogy a Fő téren az emberek továbbra is nagyon szeretnék, ha a kormány és Gyurcsány Ferenc azonnal távozna a hatalomból, és egyáltalán, az ország – ahol elmaradt a rendszerváltás, és ahol a hatalom és a pénz egy szűk, korrupt elit kezébe került – igazságosabb, emberségesebb, hazugság nélküli hely lenne. De hogy ezt hogyan lehetne elérni, és hogy egyáltalán, mit kellene most csinálni, arról kevesebb szó esik.

Egy kívülállónak már néhány perc után az az érzése, hogy a Fő téri tüntetők versekkel, énekekkel, imákkal, modern népmesékkel megidézett világának nagyon kevés köze van a reálpolitikához és az átlagemberek gondolkodásmódjához. Ők meg nyilván azt gondolják, hogy éppen ezért vannak kint a téren.

Az egymást követő felszólalók között van Horváth Csaba, a Fidesz-KDNP városi frakciójának a tagja, aki Vörösmarty Vén cigány című versét és Bayer Zsolt egyik közelmúltbeli jegyzetét idézi. Az utóbbi lényege, hogy most nincs itt az ideje a forradalomnak, ehelyett az embereknek most a lelkükre kell vigyázniuk.




Deák György, a BDF tanára humort sem nélkülöző felszólalásában úgy véli, hogy ha már sorvadásnak indult a pedagógusnap, a honvédelem napja és a bányásznap, be kellene vezetni a hazugság napját, amit szeptember 17-én ünnepelnénk meg, szembesítve a hazudozókat a hazugságaikkal. Deák beszél a Földlapról is, ami szerinte magában hordozza azt a veszélyt, hogy megismétlődik, ami Palesztinában, hogy az emberek eladják maguk alól az országot.

Molnár Miklós író, a Safó korábbi főszerkesztőjének beszéde egy Mark Twain idézetből áll, amit nem sikerül szó szerint leírnom, de lényege olyasmi, hogy minden valamire forradalom vérben születik. Molnár nem kommentálja az idézetet.

Más hangot üt meg egy másik ismert Fő téri tüntető, Pál Ferenc, aki magát „zanati parasztgyerek”-nek mutatja be. Egyedül ő foglalkozik direkt helyi politikával, mikor is meghirdeti az ellenállást a helyi városvezetés iránt, illetve nem éppen hízelgő közegben említődnek korábbi fideszes, mára a városvezetést támogató politikusok és egy helyi internetes újság is.

Pál Ferenc szerint ugyanakkor a mai kormányt alkotmányos módon választották meg, így csak a következő választáson lehet leváltani. „A pénz a túlsó oldalon van, de a mi eszközeink tisztábbak” – mondja biztatásul, közben gyakorlati útmutatást is ad a meghirdetett ellenálláshoz: az emberek beszélgessenek egymással, cseréljenek véleményt, járjanak társaságba, kezdjenek íjászkodni, magyar népdalokat énekelni.

Az estet lezáró Székely himnusz és Szózat előtt még elhangzik: a jövő nyáron házasságot köt az a fiatal pár, akik a Fő téri tiltakozások alatt találtak egymásra. A pár bejelenti azt is, hogy minden jelenlevőt vár a nagytemplomba az esküvőre.