Az ALON tudósítója a meghallgatta Kovács Ferencet, Ipkovich Györgyöt és Inotai Andrást, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóját, de nagy újdonságot nem hallott, pedig titokban számított rá. A megyeházán lezajlott fórum délelőtti részébe annyi dinamizmus szorult, mint a nemzetgazdaságba.
Pedig az ötlet jó
Csütörtökre közösen szervezett gazdasági fórumot a megyei önkormányzat, Szombathely városa illetve a megyei iparkamara.
Az ötlet nem rossz, mert szó se róla, lenne mit megbeszélnie egymással a három szervezetnek. Mi több, emlékszem olyan fórumokra, amelyek érdekesek voltak. Különösen emlékezetemben él egy 2002-es választások utáni rendezvény, amikor a megyeházán összeterelték a helyi politikusokat és a gazdasági élet szereplőit, hogy beszélgessenek. Beszélgettek és érdekes dolgok hangzottak el.
Szintén nem volt tanulságmentes az iparkamara idei áprilisi küldöttgyűlése, amin részt vett Ipkovich György polgármester.
Mivel a reálgazdaság emberei jellemzően felpezsdítik az ilyen és ehhez hasonló fórumokat, nem lehetetlen, hogy a nap későbbi része, különös tekintettel a délutáni szekcióülésekre, hozott még némi izgalmakat, mindenesetre a délelőtti plenáris ülés három fő előadója a kötelező kűrön kívül nem kívánt élni a lehetőséggel. Így a korábban már ismert számokon, adatokon, szakértői véleményeken kívül igencsak fukarkodtak mind az mind az újdonságok, mind a távlatok, mind a konkrét válaszlépések felvillantásával.
Kovács Ferenc számokra alapozott
A megyei elnök prezentációja a KSH Vas megyei adataira épült. Lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy Vas megye helyzete országos viszonylatban közel sem rossz, de gyakorlatilag minden területen elvesztette a korábbi irigylésre méltó pozícióit, egyre jobban beleolvad az átlagba.
Igaz ez a GDP növekedési ütemére, a foglalkoztatottságra vagy a beruházások alakulására. Ez utóbbi például annyira visszaesett, hogy az utóbbi években már alacsonyabb, mint az országos átlag.
„Versenyképes-e a Vas megyei gazdaság?” – tette fel a kérdést Kovács Ferenc, és mindjárt meg is válaszolta: Olvad a korábbi helyzeti előny, és nagy különbségek vannak a területek között. Szombathely és Sárvár térsége még versenyképesnek mondható, ehhez a kettőhöz felzárkózni látszik Celldömölk. Ugyanakkor a megye déli területei az abszolút versenyképtelen csoportba tartoznak.
A megyei elnök a helyzet lehetséges megváltoztatásáról is beszélt, de sok újdonság vagy konkrétum nem hangzott el. Megemlítődött a reálgazdaság és a termelő beruházások fontossága, a lehetséges észak-dél közlekedési folyosó, illetve a gazdaság fejlődését elősegítő helyi lehetőségek: K+F, oktatás, infrastruktúra, turizmusfejlesztés stb., stb., stb.
Ipkovich György sem szolgált újdonsággal
Két dolog, ami objektíven jellemzi egy város gazdasági helyzetét, az iparűzési adó és a foglalkoztatottság – mondta a város első embere. Ami az első tényezőt illeti, ez az 1992-es 56 millió forintról 4 milliárdra nőtt mára, és az utolsó teljes évben is 900 milliót fejlődött – hangzott el.
A polgármester ugyanakkor elismerte, hogy annak összetétele nem teljesen megnyugtató, mivel összesen hét vállalkozás van a városban, amely 100 milliónál több adót fizet, ezzel ellentétben mintegy 6 ezer, ami egymilliónál kevesebbet.
Ami a foglalkoztatást illeti, a munkanélküliség valahol 3,5–4,5 százalék között van Szombathelyen, ami nem magasabb, mint a nagy üzembezárások előtt volt: a város tehát felszívta az utcára került munkaerőt.
A polgármester – név nélkül - beszámolt egy szombathelyi nagyüzemről, amely éppen fejleszteni készül, és ez a fejlesztés a magasabban kvalifikált munkaerő alkalmazását is jelenti.
Szó esett az infrastruktúráról, különös tekintettel az észak-déli útra. „Lassú a fejlesztés, de bizonyos döntések megszülettek” – hangzott el, utalva a kormány júliusi regionális listájára.
Végezetül Ipkovich György felsorolta azokat a korábban már többször ismertetett nagyprojekteket, amelyek szintén a helyi gazdaság fejlesztését szolgálják: tudáscentrum a laktanyában, ipari park bővítése, Csaba utcai felüljáró, lukácsházi víztároló, stb., stb., stb.
Inotai András szerint nincs nagy baj
A plenáris ülés harmadik – egyben kiemelt - előadója a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója, Inotai András volt. Előadását sem a megyei elnök, sem a szombathelyi polgármester nem tudta megvárni, mert más programokra kellett sietniük.
Inotai főleg a jelenlegi gazdasági helyzetről beszélt. Elmondta, hogy 1997-2006 között semmiféle fontos reform nem zajlott az országban, ám ezzel párhuzamosan 2000-2006 között három költséges dolog is történt: a közszférában dolgozók fizetésének emelése, a szociális kiadások emelkedése és az infrastruktúra fejlesztése. Ez mindegyik fontos volt, de egyszerre nem bírta el az ország, ez okozta a mai problémákat és vezetett a szükségszerű mostani kiegazításokig.
Összességében Inotai nem látja vészesnek sem az adósságállományt, sem az emelkedő munkanélküliséget, sőt szerinte a gazdasági fejlődés megtorpanása is természetes velejárója egy ilyen intézkedéscsomagnak. Arra is figyelmeztetett, hogy a gazdaságot folyamatában és összefüggéseiben kell vizsgálni, így nem szerencsés a magyar helyzetet összevetni a szlovákkal vagy az észttel.
Probléma lehet ugyanakkor az elszaladó inflációval, és végre rendezni kellene az adórendszert, hogy ne hárommillió ember fizesse a számlát mindenért - mondta.
A mérsékelten izgalmas előadás talán legfigyelemreméltóbb részlete az volt, amikor az igazgató a versenyképesség újfajta tényezőiről beszélt. Ezek szerint egy ország versenyképességében egyre nagyobb szerepet játszik a közigazgatás minősége, a társadalmi kohézió, azaz mennyire van konszenzus az alapértékeknél, és a társadalom jövőorientáltsága, azaz mennyire van világos jövőképe a nemzetnek.