"A tandíj miatt jelentősen csökkent a felvételizők aránya, ezt városunkban is érzékelhetjük."
| SAJTÓKÖZLEMÉNY:
Ágh Péter Fidesz frakcióvezető-helyetteseként a tandíj ellen A Magyarországon kialakuló szociális válság egyik meghatározó eleme a kormányzat által bevezetett tandíj. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja frakcióvezető-helyettessé választotta Ágh Péter vasi politikust, hogy napirend előtt kifejthesse a frakció véleményét kedden a tandíjjal kapcsolatban. A Fidelitas ügyvezető alelnöke, a Fidesz szombathelyi elnöke felszólalásában a felsőoktatási reformhoz kapcsolódó kérdésekről beszélt. A tandíj miatt jelentősen csökkent a felvételizők aránya, ezt városunkban is érzékelhetjük. A Berzsenyi Dániel Főiskolára jelentkezők száma drasztikusan visszaesett az idén. A kormány a tandíj bevezetésével valójában nem versenyt hirdet, hanem megakadályozza a verseny lehetőségét - hangsúlyozta a vasi képviselő napirend előtti felszólalásában kedden az Országgyűlésben. "Ebben a versenyben eleve el van döntve ki a győztes: a gazdag fiatalok, a gazdag szülők, a gazdag családok. Ez nem verseny, ezt bundának nevezik" - fogalmazott a fideszes politikus. Ágh Péter szerint a jelentkezési adatokból egyértelműen kiderül, hogy 24 ezren nem tudták vállalni a nevezést "ebbe a versenybe", "a tandíj bevezetésével ugyanis nem a diákok szorgalmán és tehetségén, hanem szüleik pénztárcájának vastagságán fog múlni a továbbtanulás lehetősége". A képviselő ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy a 2006. évi 132 ezer főiskolára jelentkezővel szemben idén már csak 108 ezren kívántak továbbtanulni. Ágh Péter a szervezet egyik jelentésére utalva azt mondta, hogy Magyarországon az OECD szerint is azoknak a családoknak a legnehezebb, akik gyermeküket felsőoktatási intézménybe kívánják járatni. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a 70-80 ezer forintos havi minimális megélhetési költség, valamint a több mint 100 ezer forintos tandíj jelentős többletterhet ró a családokra. Hozzátette: a tandíj összegét havi 20-25 óra plusz munkával kereshetnék meg a diákok, a tanulásra fordított idő csökkenésével azonban az ösztöndíjhoz és a tandíjmentességhez jutásuk esélye is romlik. Hiába mondta az MSZP először azt, hogy nem lesz tandíj, majd pedig, hogy nem támogatják a képzési időszak alatti hozzájárulást, "amikor eljött az idő megszavazták azt" - emlékeztetett Ágh Péter. A képviselő ezzel kapcsolatban azt kérdezte Arató Gergely államtitkártól, hogy a szocialisták erről a tervükről a kampányban miért nem beszéltek "bátran, büszkén és határozottan". "Miért kellett átverni a fiatalokat?" - tette hozzá Ágh Péter. |
| Ágh Péter frakcióvezető-helyettesi beszéde:
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök bátran, határozottan és büszkén számolnak be mindig a felsőoktatásban hozott intézkedéseikről. Bátran, határozottan és büszkén beszélnek arról, hogy lezárták azt a korszakot, amikor sok fiatal tudott bejutni a felsőoktatásba. Önök ezt a „mennyiségi változások kora” lezárásának tekintik. Hiller István is ezt tette a múlt héten, napirend előtti felszólalásában. Bátran, büszkén, és határozottan beszélnek ma ennek okáról, a tandíjról. Nem mindig tették ezt. Emlékszünk, az országgyűlési választások alatt még cáfolták ennek tervét. A helyzet a kormányprogram elfogadásának időszakában már változott, hiszen akkor utólagos képzési hozzájárulásról beszéltek. Bár ez is ellentétes az ígéretekkel, de ennek fizetését a tanulmányi időszak letelte után kellett volna legalább megfizetni. Ekkor, Arató Gergely, 2006 május 23-án tett nyilatkozatában, még arról beszélt, hogy a közvetlenül fizetett tandíjat, nem támogatják, mert az távol tartaná a hallgatókat az egyetemektől. Ebben az időszakban a MSZP ifjúsági szervezete, a Fidelitasnak írt levelében kijelentette, idézem: „A Fiatal Baloldal nem támogatja a tandíj Európa számos országában alkalmazott rendszerét, amely a képzési idő alatt ró anyagi terheket a hallgatókra, illetve családjaikra.” Hiába mondta azt az MSZP, hogy nem lesz tandíj, hiába mondta Arató Gergely és a Fiatal Baloldal elnöksége, hogy nem támogatja a képzési idő alatt fizetett tandíjat, amikor eljött az idő, megszavazták azt. A tanulmányaikat most megkezdő fiatalok hamarosan több mint százezer forintot fognak fizetni. Államtitkár Úr! Erről a tervükről miért nem beszéltek bártan, büszkén és határozottan, amikor a fiatalok támogatását kérték a kampányban? Miért kellett átverni a magyar fiatalokat? Államtitkár Úrnak igaza lett: a közvetlenül fizetett tandíj távol tartja a hallgatókat az egyetemektől. 2006-ban még 132 000 érettségizett fiatal jelentkezett egyetemekre, főiskolákra, idén már csak 108 000-en mertek próbálkozni. 24 000 fiatal nem mert belevágni az egyetemi életbe. Drasztikus szám ez a korábbi évek csökkenéseihez képest! Lehet azt mondani, hogy a tandíj nem a legfontosabb kérdés a magyar felsőoktatásban, miképpen a miniszterelnök Úr ezt meg is tette a közelmúltban a Corvinuson. Könnyű ezt mondani annak, aki egy páncélozott luxusautó hátsó ülésén indul reggelenként egy rózsadombi villából. Sajnos nem mindenki él ilyen körülmények között. OECD legújabb jelentéséből kiderül, hogy Magyarországon a legnehezebb azon családok helyzete, akik gyermeküket felsőoktatási intézménybe kívánják járatni. Magyarországon már, már ott tartunk, hogy a gyerekvállalás egyenlő a szegénység vállalásával. Önök eközben persze arról beszélnek, hogy segíti a rendszer a szegényeket. Tisztelt Államtitkár Úr! Tudja mennyibe kerül ma egy egyetemista átllagos havi megélhetése? 70-80 ezer forint és ez csak a minimál-létmódot jelenti. Ebben benne van a szállás költsége, az étkezés, a könyvek, jegyzetek beszerzése, az utazás. Egy, az átlagnál jobban tanuló diák körülbelül havi 10 ezer forintot kap ösztöndíjként, azaz még további 55 ezer forintot kell előteremtenie havonta csak megélhetésre. Ha felveszi a diákhitelt, akkor is további 30 ezer forint hiányzik havonta, amit vagy neki, vagy a családjának kell biztosítania. A havi tandíj jelentős többletköltség, diákmunkásként 20-25 órányi pluszmunkával lehet megkeresni ennyit, ami könnyen a tanulás rovására mehet, csökkentve ezzel az ösztöndíj lehetőségét. Csökkentve ezzel azt a lehetőséget, hogy a diák a tandíjmentesnek mondott tizenöt százalékba kerüljön. Államtitkár Úr! A tandíj bevezetése után egy közalkalmazott teljes havi jövedelmét kell egy felsőoktatásban tanuló diák egyhavi költségeire fordítani. Ez nemcsak a legszegényebbeknek, hanem egy átlagos 2 gyermeket nevelő szülő számára is elérhetetlenné teszi, a továbbtanulás lehetőségét. Önök gyakran hivatkoznak a versenyre a felsőoktatás kapcsán. A tények azt mutatják: Önök nem versenyt hirdetnek, hanem megakadályozzák a verseny lehetőségét. Ebben a versenyben eleve el van döntve ki a győztes: a gazdag fiatalok, a gazdag családok. Ez nem verseny, ezt bundának nevezik. A jelentkezési adatokból kiderül: 24 000-en nem tudták vállalni a nevezést ebbe a versenybe. Sokak számára pedig időközben fog kiderülni: a felsőoktatás a gazdagok pályája. A tandíj bevezetésével ugyanis nem a diákok szorgalmán és tehetségén, hanem szüleik pénztárcájának vastagságán fog múlni a tovább tanulás lehetősége. A kormány részéről most bizonyára fel fog állni Államtitkár Úr és elmondja, hogy ennek ellenére miért is jó ez a rendszer, miért nem állja meg a helyét az érvelésünk. Lehet politikai észjárás alapján kitalálni csavaros mondatokat, el lehet mondani a sok százezerért fizetett kommunikációs tanácsadók által javasolt szöveget, a lényeg ettől nem változik. Amikor majd eljön a csekk, akkor fizetni kell. Miniszter Úr! Miért nem mondták el a kampányban büszkén, bátran és határozottan a tandíjról szóló terveiket? Korábban úgy vélekedtek, hogy nem jó a közvetlenül a tanulási idő alatt fizetett tandíj, hiszen az távol tartja a felsőoktatástól a fiatalokat. Ennek ellenére bevezették ezt. Elismerik, hogy korábban igazuk volt és hibás döntés volt a közvetlenül a tanulmányi időszak alatt fizetett tandíj bevezetése? Itt a büszkeség, bátorság és határozottság ideje! |