Közgyűlés után: a kommentár kommentárja

A Fidesz és a Pro Savaria csak később kíván reagálni a , így az ALON péntek délelőtt a városvezetői sajtótájékoztatót vett részt. Kompenzációként viszont mi reagálunk, azaz kommentáljuk a kommentárokat.

A Fidesz és a Pro Savaria csak később kíván reagálni a , így az ALON péntek délelőtt a városvezetői sajtótájékoztatót vett részt. Kompenzációként viszont mi reagálunk, azaz kommentáljuk a kommentárokat.

Mielőtt Ipkovich György polgármester kézbe vette volna a napirendeket felsoroló sárga papírost a péntek délelőtti sajtótájékoztatón, történelmi napnak nevezte az előző napot, mert 130 év után egyhangú döntés született a színházról, mégpedig konszenzusos. Így a dicsőség mindenkié, a közgyűlés minden tagjáé, ezzel a döntéssel egyúttal azt üzeni Szombathely, hogy a politikai purparlé közepette „arra is koncentrálni kell, ami a tennivaló” – fejezte ki örömét a polgármester.

Ezzel a nagy felismeréssel teljes mértékben azonosulni tudunk, ám örömmel látnánk, ha ekkora és ilyen egyöntetű lelkesedés fogadná a városvezetés egyéb elképzeléseit is. Például kíváncsian várjuk, hogy a 5,1 milliárd forint kötvényből származó forint elköltésénél is hasonló konszenzus lesz-e.

Az biztos, hogy Hemo-ügyben (amelynek színházzá transzformálására az első kötvény-félmilliárdot költi a város) nem lesz egyetértés. Pedig - mint azt Ipkovich György - elmondta, ha a színház végleges helyére költözik, a bábszínház és a színészképzés költözik ebbe az épületbe, tehát nem lesz kidobott pénz a Hemó belső átalakítására és a homlokzat felújítására költendő félmilliárd. Azt elmulasztottuk megkérdezni, vajon minek kell a homlokzatot felújítani, omlik-e vagy tán beázik, vagy csak egyszerűen kiment a divatból, meg még ronda is. Ha ez utóbbi okokból, akkor azt megjegyeznénk, nem a homlokzat teszi a színházat. De hát megértünk mi már itt ünnepélyes lézershowal keretezett függönyszínház avatót is, úgyhogy inkább hallgassunk. Egyébként, mint megtudtuk, a Jordán Tamás által irányított színház évi 200 millió forintba fog kerülni, ezen felül a jegyárbevételből és az állami normatívából gazdálkodik majd.

Szabó Gábor alpolgármester is ünnepnapnak minősítette a szeptemberi közgyűlést színházügyből kifolyólag, és arra is felhívta a figyelmet, megoldódott a sportliget sorsa is, így aztán végre télen is lehet teniszezni sorbaállás nélkül, mert ezt „elemi módon igénylik” a városban a polgárok. Hát, lehet. A város polgárainak elementáris igényeire bizonyára mi kisebb rálátással rendelkezünk.

Németh Kálmán alpolgármester azt emelte ki, hogy város intézményeinek többsége a költségvetés szabta határokon belül gazdálkodott eddig az idén, az önkormányzat folyószámlájának mérlege 1,2 milliárd forint volt a szeptemberi közgyűlés napján. Azért ez hír, mindenképpen az, még egy ok az örömre. Bár nem tudom, nem az a természetes, hogy az önkormányzat, amely 25 milliárd forintból gazdálkodik, mindig tart a folyószámláján egymilliárdot? (Tegyük hozzá, a város pénzügyi egyensúlyáért folyamatosan aggódó ellenzék megnyugtatásául hangzott el ez a tény.)

Az is örömteli, hogy város a vagyonhasznosítóval beszáll az ingatlanbizniszbe. Földet vesz, majd ipari park formájában passzolja tovább a gyárosoknak, akikről úgy tudni (ellenzéki körökből is) buzogánnyal csapkodják a város csillagos-holdas kapuját, bebocsáttatást követelve. Legyen így. Minthogy jó buli lehet az autóbusz-pályaudvar áthelyezése is, ehhez telkek vásárlása, továbbadása. Az viszont egy kicsit fura, hogy az itt létesülő bevásárlóközpontba kerüljön az okmányiroda havi ötmillió forint bérleti díjért. Önmagában persze ez is lehet jó ötlet, sőt, lehet, hogy ez is elemi igény, de az már kevésé érthető, hogy hogyan köthet(ne) a város évi hatvanmilliós szerződést közbeszerzési eljárás nélkül, és az is kissé furcsa, hogy ezzel az ötlettel miért a buszpályaudvar vasút mellé költöztetésével kapcsolatban találkozik először a közvélemény, mintegy véletlenül? Meg hát azt se tudjuk, ki lesz a beruházó, mitől ilyen fix ez az ötmilla? Vagy ha az ötmilla nem fix, akkor mennyire fix a projekt többi eleme?

Az ellen sem lehet sok apelláta, még akkor sem, ha lakbért kell emelni, hogy a város most közel húsz év után végre elszánta magát a bérlakásokban fekvő vagyonának gondozására. Legalább is reméljük, hogy a vagyonhasznosító jó gazdája lesz a lakásállománynak, amelynek eddig a vagyonhasznosító gazdája, az önkormányzat pocsék gazdája volt. Még mielőtt a falak leomlanak mondjuk a Kisfaludy vagy a Thököly utcában.

A falról jut eszembe, Szücs Gábor mondta egyszer még az előző ciklusban a gazdasági bizottság elnökeként a költségvetéssel kapcsolatos kérdésemre: Nincs hová hátrálni, elértük a falig. De mindig volt valami egérlyuk, vagy bedőlt vakablak, amin még át lehetett nyomakodni. Úgy tűnik, most már tényleg nincs más hátra, mint előre. De nehogy az legyen, amit tegnap Ipkovich György jegyzett meg, bár lehet, hogy csak véletlenül: „Egy lovon ülünk, csak fordítva.”

Kapcsolódó cikk: Szeptemberi közgyűlés: nyugalom és pénztelenség