Kvóta vagy nem kvóta: Nők a szombathelyi politikában

Rosszul tűrik a taposást

Eck Varga Zsuzsát kétszer indította az SZDSZ egyéni körzetben, másodszorra, 2002-ben be is jutott, akkor női egyéni képviselőként egyedül a testületbe. Ennek ellenére (vagy tán épp ezért?) nem tud teljesen azonosulni pártja elképzelésével: „Ellene vagyok mindenféle diszkriminációnak, még a pozitívnak is. Ne a számok alapján dőljön el, hogy bármely társadalmi csoportból vagy nemből ki jut be egy politikai testületbe; döntsön a tehetség, rátermettség. Tanuljon, dolgozzon, harcoljon meg érte. Igaz, a nőnek nehezebb, mert esetleg feleség és anya is, de keressen, találjon magának segítséget, nem feltétlenül neki kell mosogatni, vasalni is” – mondta lapunknak a volt képviselő. Annak okát, hogy ilyen kevés nő indul, illetve esetleg indul újra, a politikai élet stílusában látja: „Egy nő nehezebben viseli, mint egy férfi, ha a fején taposnak és közben még bele is rúgnak.”

Biztos háttérrel

A szocialista Csönge Márta, aki az előző ciklusban és most is listán jutott be - bár legutóbb nem sok hiányzott az egyéni győzelemhez - azzal nem ért egyet, hogy valaki csak azért kerüljön be egy politikai testületbe, mert nő, de azzal igen, hogy mindenkinek jobb lenne, ha több nő lenne a politikában. Azért, mert a nők empatikusabbak, probléma-centrikusabbak, és a problémák megoldásában gyakorlatiasabbak, gyorsabbak is – tapasztalata szerint. Fontosabb a hölgyeknek a két közgyűlés közti valós teendőkre koncentráló „aprómunka”, mint tízpercnyi szónoklat a tévé nyilvánossága előtt. Hajlamosabbak arra is, hogy meghallgassák mások véleményét, és nem röstellik korrigálni korábbi véleményüket, ha új információkhoz jutnak. A frakción belül inkább előnyét érzi annak, hogy nő.
Szerinte azért indul a politikai pályán kevés asszony, mert túl sok feladat hárul rájuk egyébként is: család, munka, emellett még közfeladatokat is felvállalni, már sok. Vagy nagyon fiatalon, vagy már a család terheinek nagyját letéve, biztos családi háttérrel, egy bizonyos koron túl lehet igazán egy nőnek a közfeladatokra koncentrálni – mondja. A nőies tartózkodás másik oka lehet a tradíciókra épülő férfiközpontú gondolkodás és irányítás. Ezen változtatna a képviselőnő.

Passzívak a nők

Sándor Klára és Magyar Bálint (SZDSZ) a választási törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott be még májusban az országgyűlés elnökének. Az indítvány szerint törvénybe iktatnák, hogy a kormányban minimum egyharmad-egyharmad arányban kell jelen lennie mindkét nemnek, valamint a pártlistákon váltakozva kellene követnie egymást a nőknek és férfiaknak. A ház várhatóan novemberben tűzi napirendjére a javaslatot. Sándor és Magyar szerint a kvóta bevezetésével a jelenlegi 11 százalékos női arány a parlamentben 20-30 százalékra nőne.

Hasonló a tapasztalata dr. Takátsné dr. Tenki Máriának a nyolcas körzet fideszes képviselőjének. Ő a frakción belüli munkamegosztásban többek között a nőpolitikai témákat kapta: női szociális ügyek, női egészségügy, női munkaügy. Nincs nehéz dolga, a frakció, melyben egyedül képviseli a gyöngébbik nemet, nyitott a női problémákra, meghallgatják felvetéseit, és segítik is munkáját.
Ugyanakkor közgyűlési (női) tagként megjegyzi: „Fehér hollók vagyunk” és nyitott a kvóta-gondolatra.

Úgy látja, hogy a nők részvétele a közéletben azért alacsony - bár valamelyest növekszik -, mert nagyon sok teendőt ad a család és pénzkereső foglalkozás, vagy azért, mert például az utóbbi híján van a nő, és így kisebb gondja is nagyobb annál, hogy olyan „úri huncutságokon” járassa az agyát, mint a politika. Ő a korábbi teendői mellett - több civil szervezetnek is tagja - napi két-három órát tölt a képviselői feladataival.

A passzivitás másik okát abban látja, hogy kevesen hisznek abban, hogy a kezükbe kell venniük a dolgokat. Még mindig a paternalista szemlélet uralkodik, hogy a hatalom - vagy bárki más - megoldja a problémákat. Úgy gondolja, hogy a nők még kevésbé hisznek abban, hogy személyes részvétellel változtathatnak a világ folyásán, mint a férfiak.

Ki irányít a háttérből?

A Pro Savaria a legutóbbi választáson egy, előtte két hölgyet jelölt egyéni körzetben: „Gond nélkül tudnánk teljesíteni, ha minden második helyre a listán hölgyet kellene állítanunk, és szeretnének is minél több nőt indítani” – mondja dr. Prugberger Emil frakcióvezető, hozzátéve, hogy a kvótaügyet alaposan át kell gondolni. Személyes véleményként ő a női emancipáció mellett voksol: legyen több nő a politikában. A háttérből ők irányítanak úgy is – jegyzi meg. A kvótarendszerrel viszont nem ért egyet, mert ez olyan, mint amikor egy sportversenyen megszabják, hogy melyik korosztályból hányan indulhatnak.

Kvótanő?

Az MDF-ből is urat kérdeztünk meg, tekintettel arra, hogy női képviselője nincs (és nem is volt) a közgyűlésben a pártnak. Nagy Gábor Lászlónak, a városi szervezet elnökségi tagjának ugyanaz a véleménye, mint a pártjának: „A pozitív diszkriminációval nem feltétlenül a legtehetségesebbek jutnának pozícióba, de ha igen, akkor is bárki a szemükre vetheti, hogy kvótanők. Abban sem vagyok biztos, hogy ebből a kvótából kérnek a nők” – mondja a fiatal politikus.

Azt is megemlíti, hogy kontraszelekciós hatása lehet a jogszabálynak, mert lenne tehetséges, rátermett nő, aki azért nem indulna képviselőnek, hogy őt ne nézzék kvótanőnek, míg mások, akik kevésbé tehetségesek, esetlegesen ezt a pozitív diszkriminációt használnák ki, hogy bekerüljenek egy politikai testületbe. Úgy gondolja, szemléletváltással lehetne változtatni a nők arányán a közéletben. Ellenvetésemre, hogy Dávid Ibolya vagy Szili Katalin, más, a parlamentben ugyancsak jó munkát végző hölggyel együtt nem tudták elérni, hogy a nők bátrabbak legyenek az indulásban, a férfiak pedig abban, hogy maguk közé engedjék őket, Nagy Gábor László azt válaszolta: az emberek számára vonzóbb a könnyebb ellenállás felé mozdulni, a két politikusnő munkássága pedig épp nem erre példa. „A jelen politikai helyzetben nincs olyan átfogó társadalmi probléma, amelyet csak nő vagy csak férfi lenne képes megoldani. Egy nő is tud segíteni a férfi problémáján és fordítva is igaz. Ez pedig empátiát, beleérző képességet feltételez a politikusokról, legyenek azok nők, vagy férfiak” – mondta Nagy Gábor László.

Szombathelyi közgyűlés: nem éppen nőies csapat

Egyetlen párt, az MDF ellenzi markánsan a választójogi törvény kvótásítását. Dávid Ibolya 11 pontban fogalmazta meg ellenvetését, ebben említi azt is, hogy „az önkormányzatokban a rendszerváltás óta csaknem megkétszereződött a nők aránya. Nem ritka, hogy egyes bizottságokban már csak nők foglalnak helyet.”

Hogy az önkormányzatok alatt mit ért Dávid azt nem tudjuk, de megnéztük, hogy városunkban mekkora szerepet kaptak (kértek?) a nők az önkormányzat politikai irányításában. (Itt jegyezzük meg, hogy volt olyan MDF-es sajtótájékoztató, amelyen egy szál nő nem akadt se a politikusok, se az újságírók között. Úgy értesültem –férfi kollégámtól – hogy volt is politikusi poén ezzel kapcsolatban.)

1990-ben az első önkormányzati választásokon viszonylag „bátrak voltak, akik mertek,” de nemigen nyertek. A Vas Megyei Levéltárban őrzött választási jegyzőkönyvek szerint 87 képviselő indult egyéniben, köztük 12 nő. (15%) Három (KDNP, SZDSZ, Fidesz) került be listán, ezzel azóta is csúcstartók a közgyűlésben 10,7 százalékos női képviselettel.

1994-ben 93 egyéni indulóból 10 volt nő, (10.75%), viszont csak egy jutott be listán (SZDSZ). Később visszalépés miatt egy KDNP-s képviselőnővel javult a női-férfi arány (7%).

A következő három választáson az indulók aránya 14 % felett van, de nem nőtt az arányuk a közgyűlésben (7 százalék körül), bár 1998-ban a Fidesz két egyéni indulója közül kettő be is jutott, ekkor azonban a listán nem került be hölgy a közgyűlésbe. Ha akkor kicsit szerencsésebb helyen vannak a nők a listákon, talán sikerül áttörni az üvegplafont.

De nem sikerült, sőt a következő választáson a Fidesz egyáltalán nem indított nőt egyéniben, (lehet, hogy megijedt, vagy kimerültek a nőtartalékai), mindenesetre 2002-ben egy SZDSZ-es képviselőnő került be egyéniben, majd egy férfiú visszalépett, így gyarapodtunk egy MSZP-s „városanyával”.

2006-ban sem történt változás: egyéni körzetből egy fideszes, listáról pedig egy MSZP-s képviselőnőnk lett.

Férfidominancia a pártokban

Bár a parlamenti pártok közül nyilvánosan senki nem berzenkedik a nők nagyobb politikai szerepvállalása ellen (az MDF-et kivéve a kvóta ellen sem), de eddig a városban nem jeleskedtek a nők indításával: az öt választáson a Fidesz 6, az MSZP 5, az SZDSZ 4, az MDF 4, a KDNP 3 (egyszer a kisgazdákkal közösen még 1) női jelöltet indítottak egyéniben.

A két nagy párt szombathelyi listáira az a jellemző, hogy az első tíz helyen férfiak vannak, ez alól igen ritkán van kivétel. Azok helyére, akik valamiért nem indulnak (nem indítják őket), inkább tesz be a Fidesz is és az MSZP is nagyon ifjú titánokat, mint nőket. Hogy miért, az egy másik elemzés témája lehetne.

Az MDF-nél pont ennek ellenkezője figyelhető meg: az utóbbi választáson három nőt indítottak egyéniben (az ezt megelőző voksolásokon összesen egy nőnek adtak esélyt egyéniben), míg egy nő a listán is kapott helyet, igaz nem túl előkelőt. Nos míg a nagy pártok körbebetonozták magukat urakkal, ha csak a várost nézzük, az MDF némi joggal mondja, hogy inkább szemléletváltást, mint kvótát.

Párton kívül tágasabb?

Könnyen lehet, más indok lapul az MDF-es női indulók viszonylag nagy száma mögött, mégpedig az, ami az úgynevezett civil szervezeteknél (választási célszervezeteknél, ha meg nem sértem őket) is megfigyelhető: minél kisebb az ismertség, a társadalmi elfogadottság, a várható siker (és a kampányra költhető pénz), annál több nőt indítanak.

A Lokálpatrióta Egylet 1998-ban és 2002-ben összesen 5 nőt indított egyéniben, listáján is voltak nők, igaz nem az első tízben. A Szövetség Szombathelyért 2002-ben és 2006-ban összesen 6 nőt küldött az első vonalba - annyit, mint Fidesz, és eggyel kevesebbet, mint az MSZP az öt választáson összesen (!)-, és listájukon is volt nő, az utóbbi választáson nem is egy és nem is rossz helyeken. (A Pro Savaria ebből a szempontból kivétel, itt a nők mérsékelt szerepeltetése a jellemző.)

Az sem kizárt, hogy azért indul civilben több nő, mert mégsem hiányzik annyira a nőkből a tettrekészség, de nem találnak ízlésüknek megfelelő pártot a politikai palettán, vagy úgy gondolják, a meglehetősen stabil tagsággal, és hierarchiával bíró nagy pártoknál nem rúghatnak labdába.

Ezt támaszthatja alá az is, hogy az első három választáson több független nő indult (6), mint amennyit egy-egy nagy párt indított. (4 illetve 3). Lehet, hogy ők találtak maguknak indulási pozíciót a civileknél. (Az Együtt Szombathelyért Egyesület 3 nőt indított 2006-ban, egyedül annyit, mint a két nagy párt összesen.)

Hogy tovább találgassunk: az se kizárt, hogy azért indul több nő a választási célszervezeteknél, mert a tettre kész, ambiciózus és nagy politikai tapasztalattal rendelkező urak már pártkötelékekbe tartoznak. Az öt lezajlott választás után – megkockáztatom – elég szorosba.

Hogy ezen fog-e oldani a választási kvóta, az biztos. (Ha egyáltalán megszavazzák, de nem lepődnék meg, ha ebben a kérdésben a pártok lelkiismereti szavazást rendelnének el, és leszavaznák saját indítványukat. Láttunk már csodát.) Hogy mennyire lesz hatással a kvóta a szombathelyi közgyűlésre, azt nehéz modellezni, mert nem tudni előre, hogy hány formáció osztozik majd a listás helyeken. És azt sem, hogy a nők vagy a férfiak lesznek-e a listák élén.