Lustaság vagy csak kényelem, de Amerikában az otthoni főzés egyre inkább kimegy a divatból.
Egy felmérés szerint az elmúlt tíz évben dramatikusan esett az otthoni főzés népszerűsége. Ez tény, mint ahogy az is, hogy az amerikai Nemzeti Étterem Szervezete szerint 2007-ben az amerikaiak több mint 500 milliárd dollárt fognak költeni az ország közel egymillió éttermében. Az étterem a legnagyobb üzlet a világon?
A következő fél évszázadban egy átlagos amerikai háztartás a élelmiszer-költségvetésének a felét fogja házon kívüli kosztra fogja költeni, 1955-ben ez még csak 25% volt.
Az adagok csökkenek, a minőség is egyre romlik, ami az egészség rovására megy. A felmérések szerint a növekvő kövérségnek az éttermi étkezés a legfőbb okozója, és már nem is a „fast food” éttermekről beszélek, mert azok minőségére nem is érdemes szót vesztegetni.
Amerikában az éttermi étkezés jóval olcsóbb, mint a bevásárlás, főleg ha a családtagok mind másfélét szeretnének enni. Nem titok, hogy az átlagos amerikai háziasszony - ahelyett hogy a család elé egészséges ételt tenne - a gyerekeket gyorsétterembe viszi. Többségük nem is tanult meg főzni, sok esetben tapasztalhatja az ember, hogy az otthoni főzés a szülők lustasága miatt maradt el.
Ironikus, hogy az otthoni főzés drasztikus csökkenése egybeesik a TV által kirobbantott töménytelen mennyiségű főzési műsorok, szakácskönyvek, magazinok tömegével. Egyre több televíziós program mutatja be az álomkonyhát álom receptekkel, amit egyre kevesebb ember követ. Egy rohanó világban az otthoni főzés csak teher. A szuperfelszerelt konyhák, amiről egy szakács csak álmodhat, ott állnak üresen, érintetlenül. A varázslatos helyiségek egyedüli funkciója már csak az otthoni meleg reprezentálása.
Az otthoni főzést már csak a tradíciók és a szubkultúrák éltetik. Kelemen Katalin, a Malibuban élő magyar származású ruhatervező szerint a főzés a szeretettel és a gondoskodással köthető össze. A rendkívül elfoglalt művésznő, aki többek között a „Jeges Design” selyemfestő céget vezeti, háziasszonyként is példaértékűen megállja a helyét: „Minden nap főzöm és el sem tudnám képzelni másként! Hétvégenként elég gyakran úton vagyok, de akkor is hagyok főtt étel a hűtőben. Étterembe valójában csak hetente egyszer járunk. Az otthoni főzés kikapcsolódást nyújt, a gyermekeim egészségesen táplálkoznak, és nekem ennél semmi sem fontosabb. Kis idő után rájön az ember, hogy olyan jót úgysem eszem, mint a saját konyhámban.”
Van, aki tehernek, kényszernek tekinti a konyhai munkát, és akkor valóban nem jut rá idő. De ha úgy fogja föl az ember, hogy a főzés olyan, mint a művészet, ráadásul szeretteimnek készítem, akkor kreativitást, nyugalmat lehet benne találni.
Főleg, akinek lehetősége van a piaci vásárlásra. Egy réteg körében – talán mintegy ellenhatásként - Amerikában az úgy nevezett „organic” életmód most az új trend: az aki, okos és megteheti, az a helyi piacról szerzi be a lábasba valót.
