Talán csak a Tankcsapda okozott ekkora népvándorlást az Savaria Ifjúsági Center (egykori nevén OMK) irányába. Tartassék hát egy „akikre büszkék vagyunk” jellegű névsorolvasás: Zaporozsec, Superbutt, 30Y, metrosurfing, Quimby, Eskabbe, Jah’s Warriors és Say Out. Az est krónikája és a .
Talán csak a Tankcsapda okozott ekkora népvándorlást az Savaria Ifjúsági Center (egykori nevén OMK) irányába. Tartassék hát egy „akikre büszkék vagyunk” jellegű névsorolvasás: Zaporozsec, Superbutt, 30Y, metrosurfing, Quimby, Eskabbe, Jah’s Warriors és Say Out. Az est krónikája és a .
Talán csak a Tankcsapda okozott ekkora népvándorlást az Savaria Ifjúsági Center (egykori nevén OMK) irányába. Tartassék hát egy „akikre büszkék vagyunk” jellegű névsorolvasás: Zaporozsec, Superbutt, 30Y, metrosurfing, Quimby, Eskabbe, Jah’s Warriors és Say Out. Az est krónikája és a .
Jó hangulat és uniszex vécéIgazi bulira hangoló nyüzsgés fogad már a bejáratnál is, és amint immár bent nézünk szét a rengeteg ember között, sejthető, hogy lesz ez még hova fokozva. Doppingol az ilyesmi. Nemkülönben az, ahogy a férfivécé az éjszaka egy pontján átcsap unisexbe, három lány a nekik rendelt helyiség zsúfoltságára hivatkozva nálunk gondolja letudni a letudandókat, hogy aztán visszaslisszolhasson a valahova.
De közel sem ennyiben merül ki a tuning, a fotós kollega, a haver, a többszöri sörcsapolás, a majdan betoppanó ex-barátnő ígérete – mind-mind turbózza a kedvet. Mindehhez a széles zenei spektrumon ingázó koncertek szolgálják oda a kellő alapot. Sajnos azonban ismét megesett, ami korábban is többször, sörbeszerzés alatt az első zenekar, az itt már dicsért szentgotthárdi Zaporozsec lezenéli a magét. Fiatalok még – szólok –, sok van bennük, lesz még bőven legközelebb.
Superbutt
Bárhogy is próbálja leplezni, az online újságírókban azért csak ott motoszkál némi, többnyire azért inaktív irigység a nyomtatott sajtó irányában. Merthogy – mondjuk így – alapvetően testi létezők vagyunk és jó kézbe venni egy-egy papíralapú lapozható kiadványt. Főleg ha (magyarok vagyunk és gyarlók) ingyen kaparintható el és ráadásul még zenei is. A betűvetők ennél már csak azt komálják jobban, ha egymás cikkein, cikkcímein derülhetnek. A fesztiválon ezt a szerepet a Planet Z magazin tölti be. Mint később alaposabb ismerkedés után kiderül, bőven volna belőle mit szüretelni, de maradjunk csak háztájon.
A Superbutt finoman szólva is dinamikus fellépése alatt rápislantok a borítóra, amin az alakulatuk szintén szerepel. „Szuperfenék, magyarul” – olvasható a fantáziadús mondat a nevük alatt… Mindegy, hagyjuk. A stoner rockot is a hatáskörükbe ragadó, szigorú, darálós gitárokkal, harcos ritmusokkal odasújtó csapat igazi pörölye Vörös András frontember. Az egész herkulesi kiállása olyan, hogy hat, akkor is, ha kiengedi a hangját, és akkor is, ha a szólók alatt kissé megfeszegeti a kigyúrtságát. Közben meg tudható, hogy jogi végzettséggel bír, bár ügyvédként épp nem praktizál. Nem lehet semmi egy peres ügyben mellettünk tudni. Még öltönyösen sem.
30Y
Nem mondok ezzel újat: a koncertlátogatók nagy többsége a Quimbyre és a 30Y-ra jött ki oly messze a belvárostól. Előbb a pécsiekre telt meg fullra az aula. Hamar felpörög a Respekttel a hajtómű, hogy jöhessenek az e sorok írójánál évileg úgy egy tízessel fiatalabbak érzésvilágához címzett dalok. Jók-jók, bennük van minden, amitől az „Egy perccel tovább” nulladik lemezt hajdanán agyonhallgattam, csakhogy valami változott. Tán a korral jár hazulról el, de ha már a duettes Giling-galang nem is csendülhet fel, részemről akkor is a Bogozd ki, az Ül és vár, illetve a koncertzáró Sötét van maradnak a favoritok. És igen, kedves olvasó, sikerült a lepárlás: hosszas motoszkálás után kidugta a fejét Beck Zoltán dalainak leglényege egy – akárhonnan is nézzük – zseniális mondat képében: „Vagy az az überich, tudod, tartja frankón fogságba”. Ebben minden benne van. Mindenki gondoljon csak utána.
Eskabbe
A fotósom (ha szabad imígyen, birtokos esetben beszélnem róla) szerint a veszprémi – idétlenségekre ragadtatón ferdíthető nevű – Eskabbe a fesztivál aranyérmese. Az a minimum frenetikus jelzővel illethető zenekar, akikért még egy magafajta, a zenei hadszíntéren sokat látott érett férfinek is érdemes egy fesztiválra kilátogatni. Nem járhatunk csodájára e rajongásnak. Igazi táncos bulizene, a szokott skás tempó, és nemcsak hogy hallgatni, de ezennel is különösen élvezetes elnézni a rezesek hangszerein megcsillanó fényeket.
Még az énekesnél is több figyelemre tart igényt a hiperaktív pozanos, aki a lehető leglátványosabban használja a megkettőzhető hosszal bíró hangszerét. Na nem mintha nélküle nem tudná produkálni magát. Mivel a hangszere a dalokban többnyire cicoma (értsd: nem egy basszusgitár vagy dob, ami számhosszon át szól), kiókumlálta, hogy amennyiben nincs pozan, még akkor is lehet póz. Ebben a mezőnyben meg elsőrangú. Oda is megy hozzá egy lelkesült srác megtudakolni a zenekar nevét. Én is ideírom még egyszer: Eskabbe.
Quimby
Nem tudnám megmondani, hányadik Quimby-koncertem ez már az elmúlt nyolc évben. Először a 2000-es Sziget Nagyszínpadán láttam őket, amint Kiss Tibi énekes ilyen-olyan szerektől durván szétesőfélben volt, káromolta egy, állítólag őt műanyagpalackkal megdobó lány anyját, láttam aztán többször is koncertezni a rehabilitációja után. Józanul határozottan nagyobb húzása van a bandának. Még úgy is így van, hogy hátul a Hiperkarma-dobos, Frenk dörömböl.
Friss füllel, viszonylag friss élményként igenmód meghatározó lehet, de sokadszorra már inkább rábízza magát a ritmusból következőkre és csak a – rendre érkező – stúdióanyagtól eltérő verziókra, instrumentális felpörgetéseknél lesz fölhegyezéskor dr. Spock a példakép. Különben meg helyeslőn bólogat a recenzens, hogy nemhiába szólt alig egy hete a Dob+Basszus zenei műsorban egy egész adás róluk. Jócskán megérdemelik a jóval való mindennemű elhalmozást.
metrosurfing
A fiatal szombathelyi erő, a metrosurfing (így kisbetűvel írják a nevüket) a Qumibyt, a Black-outot és – le sem tagadhatnák – a Pál utcai fiúkat jelöli meg hazai kedvencének. Ha eredetvizsgálatnak vesszük alá a koncertjüket, akkor mindenekelőtt a Leskovics Gábor hajdanán alternatívnak címkézett, de jobbadán a popos ízeket kidomborító, szomorkásan idilli szövegei-zenéje juthat eszünkbe.
Sajátos szituáció, hogy milyen sikereket ért el a tinédzserek körében az elmúlt években az alapvetőn komor, kiábrándult, a szexualitást és a párkapcsolatokat folyvást zátonyra futónak-futtatónak mutató 30Y. Pedig ennek az édesbússágában is optimista, a költőiségében is könnyen érhető, főképp a szerelemi témákat pedző csapatért kéne tökélyre vinni a rajongásukat.
Say Out
„Mindenki fogja meg a barátnője bal mellét” – adja ki használati utasítás gyanánt a Say Out torokgyíkpárti énekese az aztán következő számhoz, majd az elég szellős közönség-eloszlás előtt hardcore-ba fordítja az amúgyis asztallap felé gravitáló kedvet. Hallgatom vagy negyed órát, de nem fűlik hozzá a fogam, keserű a fogtömés. Egyfelől rendben van, nagyon is okés, hogy a folyosón sokan az ifjabb versenyzők közül már tizenegykor alszanak, amiről nekik is a Hiperkarma vonatkozó sora jut eszükbe, és ezt gondolják a bárminő melodikusság mellőzését őserejű zúzdával túlsúlyozva orvosolni.
Másrészt viszont többen beérkezve a terembe, épp csak belefülelnek az onnan rájuk zúdulókba, és már menekülnek is el a másik pódium felé. Valami ilyesmi lebeghetett a szeme előtt a beat-költészet azon ikonikus szerzőjének, aki e sorokkal indította a híres versét: „Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket…”
Jah’s Warriors
Az egyel fentebb említettek, akik a hardcore fülkarima-cincáló tépázása miatt lépnek angolosat, az aulában a Jah’s Warriors kissé párás tekintetű reggae-különítmény veszi gondozásba. Őket is, akarom mondani, minket is, meg Bob Marley komótos ringatózású hagyatékát. Elsőrangú levezető zene ez, átélten elprüntyögtetett útravaló az egyre zoralabbul hűvösödő hajnali órákra. Bőven annyi mosolyt plántál belénk, hogy hazáig tartson a jamaicánus derű az arcunkon. Hanem még mielőtt ezt letesztelném, immár teljes folyosói lámpafényben még egy kávét is elszürcsölök útravalónak. Eközben hallom, amint egy erősen kopaszodó csávó ekként magyarázza e tényt: „Az ész ne fér össze a hajjal.”
(U. I.: Hazafelé lefényképezem a műsorrendet e cikkhez. Ezen egy szívet rajzolt valaki a zenekarnév köré. Elmosolyodom. Így szép ez, ha a rajongott és a rajongó is elégedett.)
Nézze meg a Kimozduló.hu képgalériáját is" target="_blank!
Értékelés: 9/10