„Észre sem vettem, már az első sorban voltam és sodródtam a tüntetőkkel tovább. Az útirány Kossuth Lajos, Kiskar utca, Alkotmány utca, Petőfi Sándor utca, s a vége a Pelikán Park, a szovjet hősök emlékműve. Többen megpróbálták ledobni a vörös csillagot az emlékmű tetejéről”.
Akkor kilencéves voltam. Talán vasárnap lehetett, nem voltunk iskolában. Délelőtt volt, kint álltam a főtéren a házunk előtt. Tüntetők vonultak a téren a Kossuth Lajos utca felé. Mindenkit a tömegbe hívtak, aki az utcán volt, a fellobogózott házakról levették a magyar zászlókat, s zengett az „üresek a vagonok, mehetnek az oroszok” rigmus.
Észre sem vettem, már az első sorban voltam és sodródtam a tüntetőkkel tovább. Az útirány Kossuth Lajos, Kiskar utca, Alkotmány utca, Petőfi Sándor utca, s a vége a Pelikán Park, a szovjet hősök emlékműve. Többen megpróbálták ledobni a vörös csillagot az emlékmű tetejéről. Ha jól emlékszem, nem sikerült. Itt már nagy volt a tüntetők létszáma, s többen a huszárúti laktanyát kiabálták következő célpontként. A tömeg elindult a laktanya felé, s közben zengett a „ruszkik haza”.
Aztán a tömeg megtorpant, egy idegen férfi maga mögé rántott, s láttam, hogy a laktanyából egy harckocsi fordul ki, s megáll az úttest közepén. Aztán még egy.
Az első tank lassan a tömeg felé fordította az ágyúcsövet és a géppuska csövét. Aztán elindultak a sorozatok a géppuskából nyomjelzős lövedékkel, talán fél- vagy egy méterrel a tömeg feje fölé.
Akkor egy kertes kisházba ugrottunk be, a többség az út jobb és baloldalán lévő sövény mellé feküdt, onnan a lövések miatt mozdulni sem lehetett.
Aztán a harckocsik elindultak, de pár méter után megálltak, s a fegyvercsöveket még lejjebb irányították. Akkor már elindult a suttogás, hogy most már a tömegbe lőnek, valahogy ki kéne keveredni az utcából.
Talán egy óra is eltelt, mire több felnőttel visszakeveredtem a Főtérre. A Király utcában már égtek a Lenin-, Marx-, Engels-könyvek, s az iratok a Nagyszálló előtti téren.
A sarkokon már orosz katonák álltak, az átjárós házak pincéin találtam haza.
Talán egy emberséges ruszki tiszten múlt, hogy ezen a napon nem történt egy óriási tragédia, sok-sok ember halálával a laktanyánál...
Unger Miklós
(email-cím a szerkesztőségben)
Vonatkozó cikk: 1956.Szombathelyen - Séta az egykori helyszíneken
További cikkek
Fókusz
Leszavazom! - Posztokat minősítő gombot tesztel a Facebook
Fókusz
Újabb tanulói kutatás a Premontrei Gimnáziumban Szombathelyen
Fókusz