A közeli helyek snasszok. Egzotikus értékük nulla, odafelé izgalom helyett csak unalmat érzünk, hazaérve nem lehet eldicsekedni velük. Győr esetében még rájön minderre a szomszéd kertje iránti féltékenység. Pedig kellemes pár napig bolyongani a régi házak között, leülni folyópartra, kávézókba, melegvízbe. .
A közeli helyek snasszok. Egzotikus értékük nulla, odafelé izgalom helyett csak unalmat érzünk, hazaérve nem lehet eldicsekedni velük. Győr esetében még rájön minderre a szomszéd kertje iránti féltékenység. Pedig kellemes pár napig bolyongani a régi házak között, leülni folyópartra, kávézókba, melegvízbe. .
A közeli helyek snasszok. Egzotikus értékük nulla, odafelé izgalom helyett csak unalmat érzünk, hazaérve nem lehet eldicsekedni velük. Győr esetében még rájön minderre a szomszéd kertje iránti féltékenység. Pedig kellemes pár napig bolyongani a régi házak között, leülni folyópartra, kávézókba, melegvízbe. .
Győr és a Bécs-szindrómaA kilencvenes években már hosszú évek óta jártunk Bécsbe, kultúrát szlopálni, vásárolni és sétálni, amikor rájöttünk, hogy hiába az éves többszöri lerohanás, az osztrák fővárost gyakorlatilag nem ismerjük.
Így aztán kerestünk egy olcsó belvárosi diákszállót (Wombats, mindenkinek ajánlom), majd három-négy napig róttuk egyfolytában az utcákat, tereket, piacokat, múzeumokat és külvárosi klubokat. Amit még megismételtünk négyszer-ötször. Azóta nagyon más szemmel nézzük a várost.
Győr is hasonló történet. Túl közel van ahhoz, hogy turistáskodjon ott az ember, viszont amikor üzleti és egyéb ügyekben beesünk, néhány óránál többet nem töltünk ott, azalatt meg nagyjából annyira lehet megismerni, mint Bécset a Shopping City Südből.
Így jött az ötlet, hogy ha már rendes nyaralásunk úgysem volt, menjünk egy hétvégére Győrbe, nézzük már meg közelről, mi is ez az egész.
Vonzások és választások
Ahogy telnek az évek, egyre jobban látszik, hogy mekkora kínlódás ez a régiósdi. Legalábbis ebben a formájában. És most ne tessék osztrák és német tartományok példáival jönni, mert azok az évszázadok alatt, szervesen jöttek létre, itt meg összeterelésről van szó.
Hogy mennyire így van, arra kiváló példa a győri Árkád bevásárlóközpont alagsorában elhelyezett térkép, amely mellett hostessek osztogatnak színes fejű gombostűket, hogy bökjük bele oda, ahonnan jöttünk.
De nem bökünk, mert Szombathely történetesen nincs rajta. Van viszont Veszprém, Székesfehérvár, Tatabánya. Kérdezem a gombostűs lányt, hogy Szombathely miért off-topik, erre azt mondja, a térképen a győri vonzáskörzet van. Lehet, a mai régiók kialakítóinak is kellett volna mutatni egy ilyen gombostűs játékot.
Győr hangulata amúgy alapjaiban tér el Szombathelytől. Amíg az utóbbi kényelmes, komótos, osztrákosan kispolgári és befelé forduló, addig Győr inkább olyan, mint egy kis Budapest, ipari külvárosokkal, jövés-menéssel, enyhe vibrálással. A két világ nehezen összemérhető, és nem is valószínű, hogy kell.
Hatalmas mennyiségű műemlék
Még itthon azt olvasom az interneten, hogy Győr az ország harmadik – máshol azt írják, hogy második - legtöbb műemlékkel rendelkező városa. Így megérkezésünk utáni első utunk egy könyvesboltba visz, ahol arra kérem az eladót, valami elméletet és gyakorlati útmutatót kombináló szakirodalmat adjon. Így kerül a kosaramba, majd két és fél napig a kabátzsebembe a 2004-es kiadású Kis győri kalauz, 1800 forintért. Bátran ajánlom mindenkinek.
Ebből beigazolódik a korábbi sejtés: gigantikus látványosságok itt nincsenek, inkább számos apró. Ezek közül azonban kiemelkedik néhány, melyeket Győrben turistaként járva nem illik kihagyni, még akkor sem, ha láthatóan nem szedik szét a várost miattuk az utcákon igencsak gyéren előforduló turisták.
Ilyen kiemelkedés például az egykori Budapest-Bécs főút mentén épült Városháza, amelyet 1896-ben kezdtek építeni, és 1990-ban adták át. A győriek valószínűleg meg akarták mutatni, hogy van mit a tejbe aprítaniuk, és hát ezzel meg is mutatták. A vele szemben levő hatalmas méretű, borzalmas szocreál tömb (megyei és állami hivatalok és intézmények vannak benne) viszont kiválóan érzékelteti a két korszak kontrasztját, így a köztük levő placcon akár egy hangulatos középiskolás történelemóra is tartható a kérdésről. A szocreál tömbnek különös jelentőséget ad, hogy 1971-ben, a Győr várossá válásának 700 éves évfordulóján adták át. Méltó megemlékezés: hiszen ekkor is meg akartak mutatni valamit, és sikerült is.
Állítólag a Városháza belülről is gyönyörű, de ezt csak nagyon felületes benyomásokkal tudjuk megerősíteni, ugyanis a forgóajtó túlfelén levő biztonsági őr – a képviseleti demokrácia örömére - kitessékel minket, mert bent valami fogadáshoz szervírozzák a hidegtálakat.
A másik jellegzetes épület a Győri Nemzeti Színház, amely felépítésekor (1978) roppant modernnek és formabontónak számított síugrósánc formájával. Annyira ma sem kínos, mint amennyire lehetne, de azért lehet, a győriek ma már nem ragaszkodnának foggal-körömmel ehhez a dizájnhoz.
Ha az idelátogató turistacsoportok ki is hagyták a fentebb említetteket, a belváros átellenes pontján, a Dunához közeli Káptalandombon álló Székesegyház mindenképpen kötelező programnak számít. Itt áll ugyanis Szent László hermája, melynek megtekintése idilli program vallásosoknak, történelem- és művészetrajongóknak egyaránt, még akkor is, ha minél több forrást olvasunk róla, annál zavarosabb, hogy akkor ki és mikor készítette. A székesegyház másik érdekessége a Könnyező Mária oltárkép, melyet az angolok elől menekülve egy ír püspök hozott magával a 17. század közepén. A legenda szerint a kép 1697. március 17-én, Szent Patrik – az írek védőszentje - ünnepén véres könnyeket hullatott.
Nemcsak vallásilag, művészettörténetileg is más világba kalauzol a Győrszigeten levő zsinagóga. Az önkormányzat tulajdonába került épületet az utóbbi években teljesen felújították, és itt került elhelyezésre tavaly a Vasilescu-gyűjtemény, az ország egyik legjelentősebb kortárs gyűjteménye. Gyakorlatilag e miatt választottunk a zsinagógát a számos múzeum közül. Vasilescu János, a románból lett magyar mérnök-diplomata-vállalkozó főként Ország Lili képeit gyűjtötte össze, de mellette még 21 magyar képzőművész - Bálint Endre, Deim Pál, Gyarmathy Tihamér, Hencze Tamás, Barcsay Jenő, Derkovits Gyula, Egry József, Kassák Lajos, Kondor Béla stb. - képei vannak kiállítva a zsinagóga falain, három emelet magasan. A képek mellett maga a zsinagóga is szemet gyönyörködtető látvány.
Sétálunk, sétálunk
Mindezek mellett a legjobb győri program a történelmi belvárosban való bolyongás, ami nagyjából azt jelenti, hogy a Városházától elindulunk a Baross Gábor utcán, aztán minden jobboldali és baloldali mellékutcába bekanyarodunk, és addig megyünk, amíg szép régi házakat látunk. Ha elfogytak, akkor visszaindulunk, és bemegyünk a Baross utca átellenes felébe. Bár nem számoltuk össze, 10-12 utcáról és néhány térről lehet szó, megfelelő töménységben.
Elvileg 1-2 óra alatt le lehet tudni a városnak ezen pontját is, de aki komolyabban bele akarja vetni magát a történelembe és az építészetbe, simán elmegy itt egy nap is a templomok, az Esterházy Palota, a Napóleon-ház, a Vastuskós ház, a Frigyláda és a többiek előéletét olvasgatva, a homlokzatokat, zárt erkélyeket és nyílászárókat hesszelve. Sok fénykép van róluk itt.
Külön műfaj a víz, amiből szintén van elég – Duna, Rába, Rábca -, lehet mellettük és felettük sétálni, állni és ülni eleget: és ez már önmagában elég, hogy levegyen a lábamról.
Rába Quelle
A győri fürdőt nem sokkal indulása után már leteszteltük, és írtunk is róla mindenféle szépet. Így most nem titkolva nem annyira tesztelni, mint lazulni érkeztünk ide.
A létesítmény most is jó, most is drága, most is jól lehet a melegvízben mélázni a világra, ám azért azt meg kell hogy jegyezzük, hogy az elmúlt négy év alatt a csillogása kissé megkopott. A főlépcső rozsdásodik – ott jártunkkor éppen fóliával van letakarva, mert festés alatt áll -, a járólapok szintén kissé viseltes benyomást tesznek, mint ahogy a kültéri medencék fa szerkezetéről is lendületesen pereg a festék. Lassan ráférne az egészre egy felújítás, már csak azért is, hogy ne csak a városban, a fürdőbe is kedvünk legyen visszatérni, ha már egyszer ilyen jól összehozták mindkettőt.
A győri szállásunkat, a Hotel Famulust a szállodateszt rovatunkban mutatjuk be.
További fotók Győrről
Korábban: A győri élményfürdő