Megnyílt a Penny Market Szombathelyen

„Negyven forint a májkrém, tegyél be kettőt!” – mondja a melegítőnadrágot viselő, hatvan év körüli hölgy a hasonló szerelésű és hasonló életkorú élete párjának, amint lassan araszolnak a pénztárak felé. A kosárban mindenféle alapcikk lapul, de közel sincs tele, biztos többet is vennének, ha lenne miből.

A Penny Market a német REWE-csoport tulajdonában van. Az első Penny Market már több mint 10 évvel ezelőtt, 1996-ban nyílott Szentesen. A cég honlapja szerint jelenleg 162 üzletet működtetnek Magyarországon.

A májkrémet vásárló pár és a hozzájuk hasonló helyzetben levő emberek ugyan egyenként mérsékelt vásárlóerőt képeznek, de tömegével már komoly az ügy. Nem véletlen, hogy a diszkontláncok gomba módra szaporodnak Magyarországon, mint ahogy az sem, hogy néhány évvel ezelőtt kivonult a magyar piacról a Billa, amely egy darabig abban a hitben ringatta magát, hogy nemcsak az árakkal lehet meggyőzni a magyar vásárlókat. (Talán emlékeznek: a kevés magyarországi Billa-boltok egyike a szombathelyi Borostyánkőben működött, szerintem a legjobb élelmiszerbolt volt a városban. A dolog pikantériája, hogy a Billa ugyanabba a cégcsoportba tartozik, mint a Penny. Lásd jobboldali keret.)

Persze botorság lenne azt állítani, hogy a diszkontláncok magyarországi sikereinek hátterében kizárólag a gazdasági bajaink állnak, hiszen nemcsak az árérzékeny „akcióvadász” vásárlói réteg jár ilyenekbe, hanem a tehetősebbek is, ráadásul ezek a típusú élelmiszerboltok Nyugat-Európa bizonyos országaiban is sikeresek.

A Penny Market első ránézésre pont olyan, mint a legnagyobb vetélytársai, a szintén német tulajdonosi háttérrel rendelkező Lidl vagy Plus. Alapterületre is nagyjából azonosak, és az elv is ugyanaz: kulturált, de puritán körülmények, nyomott árak, termékcsoportonként erősen szűkített választék. Ez utóbbi például konkrétan azt jelenti, hogy a Penny nem tucatnyi, csak egyféle tejet, egyféle kukoricakonzervet árul, és más területeken is hasonlóan limitált a kínálat. Így viszont hatalmas tömegben tudják a polcon tartott termékeket árulni, az alacsonyabb árréssel is biztosítani a biztos profitot. Ehhez jön meg a roppant költségtakarékos működés, amiben benne van az is, hogy a dolgozókat nem éppen kényeztetik a munkaadók; ahogy erről több hír és internetes fórum is szól.

Az árak összehasonlításának valószínűleg az égvilágon semmi értelme nincs, hogy hol kellemesebb és gazdaságosabb bevásárolni, azt majd úgyis mindenki eldönti maga, inkább álljon itt néhány első benyomás.

A Penny Market teljes egészében önkiszolgáló, azaz nincs kenyeres, sajtos vagy húsospultja, így ezen áruk mindegyike előrecsomagolt. Ezenkívül nemcsak abban hasonlít a fent említett versenytársakhoz, hogy az élelmiszerek mellett ruházatot és műszaki cikkeket is árulnak, de még abban is, hogy külön „turkáló” részleg van, ahol a legváltozatosabb termékekbe (vérnyomásmérő, cserepes-ciklámen stb.) botlunk, melyek olykor olyan hihetetlenül alacsony áron vannak, hogy az ember akaratlanul késztetést érez a megvételre, legyen az lócsutakoló felszerelés vagy könnyűbúvár-ruha.

A Penny Market ugyanakkor sokkal több ismert márkanévvel nyomul, mint teszem azt a Lidl, ahol végig kell enni-inni az egész boltot először, hogy rájöjjünk, ki-kivel van, és mire rájövünk, egy rakás másik, vadidegen nevű áru lapul a polcokon. Igaz, ide sem fognak tömegével zarándokolni a kenyérkülönlegességek és minőségi borok kedvelői, ki lehet találni, miért.

Hogy egyéb hasznosítható megfigyelés is legyen: ingyenes parkolóhelyből láthatóan van elég, de aki busszal akar kijönni, az nagy rafináltan használhatja például az ingyenes Tesco-járatot is. Igaz, a Tesco és a Penny között meglehetősen mostoha a gyalogos-közlekedés, de a pár száz méteres távolság még tele szatyrokkal is leküzdhető.

A bevásárlókocsik 100 forintos érmével működnek.

Végezetül álljon itt a blokkom, hátha a tételek valakinek mondanak valamit: