Cipőbirodalom Rábapatyon - A Dr. Lupo tesztje

Inget, pólót, zoknit, nadrágot általában könnyen veszek, behúzok a szokásos belvárosi üzleteimbe, ahol viszonylag gyorsan ki tudom választani azt az egy-két darabot, melyek stílusával meg tudok békülni. Először ez sem ment könnyen, de két évtized alatt ki lehet tapogatni a szóba jöhető helyeket.

A cipő az más. Először is, a városban nincs komolyabb méretű bolt, amik meg vannak, azokban folyton variálják a felhozatalt, így hiába emlékszem, hogy a Kőszegi utcában két éve milyen jót vettem, mire visszamegyek, már egész más a leányzó fekvése. De valószínű, hogy nemcsak a kínálat mennyiségével van bajom, a múltkor ugyanis cipőügyben végighakniztam az egész Mariahilfer Strassét Bécsben, hogy megállapítsam, hogy annyira egyik sem tetszik, hogy megvegyem. Mindenkinek vannak gyenge pontjai.

Így aztán érthető és ritkán tapasztalható fogyasztói izgalommal vetettem bele magam a közelmúltban a rábapatyi felfedezőútra, melynek célja és értelme a Dr. Lupo cipőbolt, melyről ismerőseimtől az utóbbi időben többször és több összefüggésben hallottam. Főleg úgy, hogy oda járnak Szombathelyről cipőt venni. Miért ne próbáljuk meg ott is, mégiscsak közelebb van, mint a Mariahilfer? - villan át a felismerés.

Az üzlet Rábapaty északi részén, a falun kívül van, így aki Szombathely felől jön, valószínűleg akkor jár legjobban, ha a 86-oson kihúz a 84-es körforgalmáig (Hegyfalu után), és onnan lekanyarodik Sárvár felé.

A Dr. Lupo által kreált első benyomás mindjárt meghatározó is lesz: eklektika. Jó pár perc eltelik, amíg feldolgozom, hogyan is van ez: van egy kerítés, amin kívül lehet parkolni, a nagy parkoló kialakítása még nem végleges, bemenni sem lehet, sár is van, így a művelet út menti kavicsos beállón történik.

A kerítésen belül igen változatos épületek és építmények láthatók, van közöttük valamiféle park, játszótér vagy hasonló, kunyhókkal, hintákkal, kistóval, grillezővel, itt fűvel, ott kaviccsal. Így együtt - finoman szólva - nem alkot túl nagy esztétikai harmóniát.

De mivel nem a Velencei Bienálét keressük Rábapatyon, hamar túltesszük magunkat a kinti világon, és benyitunk a narancsságra főépületbe. Amin kívülről nem látszik, hogy belül mennyi cipőt képes tárolni.

Barátságos kialakítású, igényesen, egyáltalán nem diszkont-jellegű helyiségek következnek egymás után, mindegyikben nagyon sok cipő, és mindegyikben néhány eladó, akik nem tolakodóan, de mégis figyelnek ránk, segíteni akarnak.

Néhány kör után az is kiderül, hogy a lábbelik gyártó és stílus alapján vannak csoportosítva, azaz egy helyiségben találjuk mondjuk az alkalmi, az utcai, a sportos vagy a téli cipőket. Az általam favorizált félmagas típusból van vagy 4-6 szóba jöhető pár. Egészen meghatódom.

Az árak nem olcsók, aminek, mint kiderül, egyszerű oka van: itt kaptak helyet a jó nevű termékek, mint például Marc, S.Oliver, Devergo, Avanti, Scholl meg sok más, aminek ismerjük a nevét, meg legalább ennyi, aminek nem. Bár összehasonlítást nem végeztük, úgy becsültük, a márkás cipők ára 10-15 százalékkal alatta marad a szombathelyieknek. Ez azt jelenti, csak az ár miatt egy pár cipőért nem biztos, hogy érdemes idebenzinezni, de családi nagybevásárlásnál már igen. A jellemző ár 15-20 ezer forint per pár körül mozog, persze van felette meg alatta is, de nem jellemző. A kínálatból teljesen hiányoznak a luxusmárkák is, nem mintha nem tudnánk meglenni nélkülük.

A sok száz négyzetméteres (az egész komplexum 2 ezer négyzetméteres) földszinthez tartozik egy emeleti rész, az Overland üzlet. Itt a sportosabb, túrázós márkák (Sherpa, Puma, Diesel) nyomulnak, de árulnak fürdőruhákat, hálózsákokat és hasonló dolgokat is. A cipőárak itt is a már említett árkategóriába esnek.

Kialakításában csak némileg puritánabb az úgynevezett "B" épület. Ebben a telek másik végén álló, kívülről inkább magtárra, semmint cipőboltra emlékeztető bordó tömbben szintén két szinten szakadnak ránk a cipők. De már a másféle illat is elárulja, hogy itt a választék a pénztárca kíméléssel párosul. Az árak fele, harmada mint a főépület árainak. A kínálat itt jelentősen eklektikus: nagyon gyatra minőségű kínait itt sem árulnak, de közepest már igen. Ezenkívül itt kaptak helyet a gyártók elfekvő árukészletei, a hibás áruk és a korábbi modellek. Láttunk használt, felújított cipőket is. A tömb méreteire jellemző, hogy a két galéria között valódi függőhídon közlekedhetünk.

És akinek még ez is túl drága lenne, az találhat egy méretes sátrat, mi legalábbis találtunk, ahol 500 forinttól indul útjára a gyönyör. Vagy ha az nem is annyira, a cipőár legalábbis. Na, azért itt már minden van, de hát ez is egyfajta igényt elégít ki. Ezzel kapcsolatban azért érdemes megemlíteni, hogy hiába a nyomottabb áru termékekből is a hatalmas kínálat, a Dr. Lupo profilja érezhetően a márkásabb termékek irányába lejt, ebből kifolyólag a legnagyobb vásárlói érdeklődés is az úgynevezett "A" épületben volt tapasztalható.

A komplexumhoz tartozó ruházati boltról, büféről, gyermekjátszóról, hasonlókról most nem beszélnénk, és hasonlóan eltekintenénk az erősen limitált információtartalmú és roppant bizonytalan frissességű honlap ajánlgatásától is.