Talmi csillogás - Talmácsi Gábor világbajnok Szombathelyen

„Az Aranycsapat minden bizonnyal minden idők egyik legnagyobb sportteljesítményét vitte végbe. Egy-egy klasszist kinevelni, súlylökőnőt férfivá doppingolni, a világon senkit nem érdeklő sportágakban olimpiai aranyak tucatjait nyerni, arra még egy kommunista törpeország is képes. Egy olyan sportban istennek lenni, amit az egész világ űz, na, az már egy fokkal bonyolultabb feladat” – írja találón és ideidézésre mindennél alkalmasabban a Matula Magazin.

A tréning

Néhány perccel a déli harangszó előtt olyan sor kígyózik a belvárosi mozi bejáratánál, hogy láttára minden filmrajongónak könnybe lábad a szeme. Persze csak akkor, ha a Macskafogó második részével álmodó delikvens nem tudja az okát a csődületnek. Becsusszanva a leállósávon, a pénztárral szembeni kis asztalkáról megvillan „Az életem 200 felett” című önéletrajzolás borítója, de ellenállok és a nagyterem felé veszem az utam. Tiszta már ekkor is, hogy ebből már pontos kezdés aligha lesz, de azért ajánlatos időben elfoglalni a sajtónak fenntartott első sor valamely előnyös pozícióját. Úgy is lesz, mindkét előfeltevésem helyesnek bizonyul. Már ekkor szinte teltház tárul elém, mikor hátranézek.

Közben kihirdetésre kerül, hogy Talmácsi Gábor világbajnok kizárólag csak a könyvét méltatja szignóval, ne tessenek bukósisakkal, meztelen bőrfelülettel, herevédővel meg egyéb más ilyesmivel elé járulni. És ez is nem akkora hülyeség: az épületen kívül egy fickónál láttam az elsőből, a csapatostól özönlő lányok feltételezhetően hordanak maguknál bővivel a másodikból, a harmadiknak a helyszínen megtalálható voltáról viszont fogalmam sincs, de nem is igazán érdekel.

Van itt előrelátás, kérem, Talmácsi Gábor világbajnoknak bizonnyal még meg kell járni pár haknihelyszínt, nem ér rá csak úgy lecövekelni valahol. És ebben is igazam lesz, fél órás késés ide, fél órás késés amoda, a világbajnokból meghirdetett lehetséges háromnegyed óra úgy a felére csappan vissza.

A futam

Fotós kollegák tőlem balra poénkodnak a szervezők felé, hogy ma lesz-é, amiért itt vannak, ám a szervezőket sem kell félteni, puttonynyomást emlegetnek meg Mikulás napi ajándékként adott Talmácsi Gábor világbajnokot 125 köbcentis kategóriában. Túl a giccses zenéken, végre megjelenik a színen ő maga is. Kezelni kell a helyzetet, túl nagy médiavisszhang, az elmúlt hónapokban írt könyvet népszerűsítő „utazó cirkusz” 3 x 3 nap, csütörtöktől szombatig, 4 éves korától kíséri végig a pályafutását, sok képpel, végül a happy end. Címszavazva ennyi a lényeg.

A példaképek aztán a gyermekkorból sorolódnak (Valentino Rossi és Freddy Spencer), mivel ma már nincsenek. Lévén hogy nemcsak hogy beérte, de a ma kiállnának egymással, már le is győzné őket – jelenti ki magabízón. Ugyane magas polcról az 1985-ben balesetben elhunyt Drapál János neve hangzik el.

A motorversenyzésről Talmácsi Gábor világbajnok mint olyan tanulható sportról beszél, ahol a bátorság csak mellékfeltétele a sikernek. Ennél a témánál maradva, és válaszolva egy kérdése, elmondja a nem túl meglepő instrukciókat, hogy rengeteg gyakorlás, szintről szintre való lépegetés kell, hogy a megálmodottak a tettek útján váljanak valóra. Az első célja, mikor felült az első versenyén a motorra, az volt, hogy beérjen, az azt követő a hibái kiküszöbölése, minthogy a legrosszabb startoló volt, aki ráadásul még rosszul is hasalt be. Vagyis bír önkritikával is a világbajnokunk.

A pezsgőbontás

Jönnek a kérdések. Ezek közül az első valójában kérés, hogy hallgattassanak meg a leghangosabbnak kikiáltott helyi motoros erők. Engedélyt kapván a srácok bekurblizzák, illetve beüzemelik a szirénaszerű hanghatásokban megnyilvánuló hadászati cuccaikat, ami éktelen hangörvényt okoz a zárt térben. Utólag is köszönjük.

A közönség érdeklődőbb tagjai nem bírnak leszakadni a „nekünk is kell olyan, ami neked van” témáról, és e mutatványhoz szükséges felszerelésről kérdezik a vendéget. Talmácsi Gábor világbajnok első javaslata, hogy se elsőre, de másodikra se 1000 köbcentis gépparipába ruházzon be az átlagember, és ha ezt a tanácsot megfogadta, akkor különös figyelmet fordítson a védőfelszerelésekre, hiszen ez egy különösen balesetveszélyes sportág.

A saját legdurvább balesetéről szólván egy rolleros esést hoz fel, amit – megsúgja – a ma esti Fábri-showban láthatnak a nézők. Majd egy kissrác ismét visszacsatol a fentiekhez és a motorjának eladó voltát kezdi firtatni. Ez az üzlet nem megy végbe – csóválja a fejét Talmácsi Gábor világbajnok –, a másik motorjától már úgyis meg kellett válnia. Hogy kinek szurkol a Forma 1-ben, arra konkrét választ nem ad, de bevallja, hogy örült Räikönnen győzelmének. Utolsó kérdésre az evidens válasszal él, hogy az elkövetkezőkre a célja a világbajnoki cím megvédése. Ebben a csaját csapattársa a legnagyobb ellenfele.

Az esemény záró aktusa, a dedikálás következik. Iszonyú tömeg akar mihamarább odajutni. Nagy nehezen leevickélek az aulába, ahol pár fotó közben és után hálát adok a más irányú érdeklődési körömnek, és hogy senki nem kért meg, hogy álljak be a tömött sorokban autogrammért gyülekezők közé. De hogy lássék a Talmácsi Gábor világbajnoknak kijáró „népi hős” titulus, ketten is megkérnek, hogy a felhasználásra nem kerülő képeimből küldjek nekik e-mailben. Majd még meglátom.