Az iskolák január elsejétől az Intelligens Iskola Program keretein belül számítógépből, projektorból és digitális táblából álló csomagra pályázhatnak. A tervek szerint 2009-ig a tantermek negyven százalékát szerelnék fel interaktív táblával. A Nemzeti Fejlesztési Tervben 2007 és 2013 között 400 milliárd forint áll rendelkezésre európai uniós forrásból a közoktatás és a szakképzés fejlesztésére.
A kormányzat pár éven belül nyolcvanezer tanár szándékozik felszerelni laptoppal és az ország több száz iskolájában több tízezer diák kap majd digitális palatáblát, amely korlátozott funkciójú laptopként fogja segíteni tanulmányaikat.
Ez mind helyes és támogatandó is lenne, ha a hazai oktatásnak ez lenne a legnagyobb gondja. De nem az, mivel az oktatási intézményeknek az is gondot okoz, hogy időben ki tudják fizetni a villanyszámlájukat. Az uniós szabályok értelmében megnyílik a magyar árampiac, felszabadulnak az árak. A lakossági fogyasztói árakra ez nem vonatkozik és egy kormányrendelet értelmében a közintézményekre sem. Ezzel a kormányzat elismerte, hogy az oktatási intézményeknek egy jelentős része működési gondokkal küzd. 2007-ben az első osztályos gyermekekre eső normatíva 204 ezer forint. A tervek szerint a kormány ezt az összeget tovább csökkenti és 2009-re 145 ezer lesz. Miközben a normatív támogatás folyamatosan csökken addig a villany és a gáz ára folyamatosan emelkedik és a kisebb önkormányzatok képtelenek kigazdálkodni a különbséget, aminek következtében tartozásokat halmoznak fel.
Valószínűsíthető az is, hogy a digitális táblákkal felszerelni kívánt nyolcvanezer osztályteremből több ezer meg se éri a modernizálást, mert kétezer kisiskola került végveszélybe az évek óta tartó pénzkivonások miatt.
A pedagógusok és a diákok közötti kapcsolatteremtést kellene elősegíteni megfelelő programok által, nem pedig technikai eszközökről fantáziálni. Ma a közoktatási intézményeknek sokkal nagyobb szüksége van krétára, világításra és megfelelő székekre. Előbb a megfelelő munkakörülményeket kéne megtartani és ezt követően lehet ilyen eszközök beszerzésén gondolkodni. Csak remélni tudjuk, hogy nem annyi tanterem marad a közeljövőben, amennyi tábla beszerzéséről szól a projekt. Aki ennek ellenére azt állítja, hogy az iskoláknak és a pedagógusoknak az a legnagyobb gondjuk, hogy nincsen laptopjuk az nagyon téved vagy tudatosan félremagyaráz.
Ezenkívül kérdés az is, hogy a pedagógusok mennyire vannak felkészülve az oktatásban a tervezett szemléletváltásra, amelynek célja a pedagógiai tevékenység fejlesztése és a tanulók képességeire koncentráló tanítás. Ha az iskolában nincs meg erre a befogadó környezet, akkor nem szerencsés, hogy drága magas színvonalú technikai eszközökkel szereljük fel az intézményeket. Például Hollandiában létezik egy iskola, ahol minden tanulónak laptopja van. Egy ilyen környezetben teljesen érthető, hogy a digitális táblákra költ az iskola. Nálunk sem a pedagógus, sem a tanuló nem áll készen erre.
Az iskolában a legfontosabb felszerelés maga a tanár. Az intenzív tanár-diák kapcsolatot semmi nem pótolhatja, különösen az általános iskolában. A képzett, tisztességesen megfizetett, munkájukat szerető tanár sokkal, de sokkal fontosabb, mint az egy főre eső számítógépek száma vagy bármi egyéb.
Budapest, 2008. január 3.
Harangi Fülöp sk.